Month: August 2014

Ha minden rendben megy, akkor az emberek lassan, apró darabokban halnak meg. Mindig egy kicsit. Mindig annyit, hogy a környezetük hozzászokjon. Hogy a Dédi mindig egy kicsit rosszabbul van. Hogy ma annyival lett rosszabbul, hogy meg is halt. De igazából nem is ma halt meg, hiszen már két hónapja látta mindenki, tudta mindenki, hogy valójában vége, ez már csak vegetatív létezés.
Ellenben ha nem megy rendben semmi, akkor jön egy rák, egy kamion, egy trombózis. Amikor a környezet döbbenten áll: semmi idejük nem volt hozzászokni a változáshoz. Ez sokkal jobban fáj. Ez egyszerűen nem fair.

Vasárnap délelőtt a kertben dolgozgattam, Nej pedig a nappaliban tologatta az egeret a médiacenternél.

– Mit csinálsz, kicsim? – társalogtam.
– Keresek valami filmötletet a neten, mit lenne jó megnézni.

Aztán ebédnél jól megtárgyaltuk, hogy rohadt nehéz ma jó filmet találni. A hollywoodi monstre filmektől hányok, az ugyanarra a tíz sablonra épülő filmektől szintén, maradna ugye a dráma, de nem akarok érfelvágós filmeket sem nézni, köszönöm, magamtól is tudok depressziós lenni, nem kell hozzá film, a szórakoztató filmek borzalmasak, például gyerekkoromban még imádtam a Csillagok Háborúját, ehhez képest az utolsó részt (azaz a harmadikat) már nem néztem meg, Harry Potterből az első kettőt kiváncsiságból, aztán skip, a Gyűrűk Ura harmadik részt már untam, pedig egyike voltam azoknak, akiknek már 1981-ben(!) ez volt ez egyik kedvenc könyvük, a Hobbitot meg már eleve meg sem néztem, de még az egykori nagy filmek is elromlanak, lásd az eredeti és szenzációs Csupasz Pisztoly hogy leromlott a harmadik részre és egyáltalán, ma egyre inkább úgy tűnik, hogy a szórakoztatás egyet jelent a vizuális orgiával, félórás csatajelenetek, cgi, cgi, amerre csak nézel, látványosan nagy tömegek, pusztulás, zúzás (Hulk! Zúzzon!), de történet, az nem kell, az senkit nem érdekel.
Sorozatot pedig elvből nem nézek. Függőségből elég a bor meg a szivar.

Ebéd után mentem vissza az udvarra, Nej pedig folytatta a keresést. Este találkoztunk a hálószobában. Filmet nézett.

– Ez mi? – kérdeztem, miután pár perc nézés után sem ismertem fel egy színészt sem.
– Valami film. Az a címe, hogy Lazacfogás Jemenben.
– Aha. Mindenesetre örülők, hogy végül csak sikerült egy igazi rétegfilmet találnod.

ps1.
Érdekes, de mintha a filmművészet visszatért volna a gyökerekhez. Amikor az első vetítések történtek, szintén nem volt sztori, csak 1-2 perces képek. Megy a vonat a sínen és befut egy alagútba. Emberek sétálnak az utcán. Egy ló belenéz a kamerába. Meg ilyenek. A nézők pedig kajálták és sóhajtoztak, hol jár már a technika. Ma pedig ugyanez történik. Cgi, egyéb digitális trükkök, mindent, de mindent meg tudunk csinálni, mintha valóságos lenne. És a nézők megint bemennek a mozikba, megint sóhajtoznak a technika fejlettségén és megint nem érdekli őket, tartozik-e a látványhoz történet.

ps2.
Oké, elismerem, túl szigorú voltam. Ha végigfutok az utóbbi 10-15 év filmjein, tudok mondani néhány olyat, melyben volt érdekes történet, voltak benne vizuális élmények, és mindezek pont a megfelelő arányban. De nincs sok.

Csütörtök. Reggel. Kávé. Terasz.
Döglött egér.
Kösz, macska.
Na mindegy, legfeljebb kidobom a kukába. Illetve nem, mert a kukák ki vannak készítve az utca végébe. Oké, akkor majd a kukásautó után dobom ki.
Addig kávézunk. Kettesben. Az egér már nem kér.
Végül megérkezik a kukásautó. Ürít. Behúztam a kukát. Papírtörlő. Egér. Beledobtam a kukába.
És csak utána kezdtem gondolkodni. Dinnyeszezon. A kuka alján áll a víz. Ellepi az egeret. Az most egy hétig ott fog erjedni. Aztán rádobjuk a jó nehéz kukászsákokat (dinnyehéj, kukoricacsutka). Végül az addigra kellően felpuhult egérből valami egérkrém lesz, elkenődve a kuka alján.
Oké. Vegyük ki. Egér, egér, ki a házból. Ha az olyan egyszerű lenne. Ebbe a nagy kukába már nem ér le a kezem, szószerint bele kellett másznom. Persze mindenhol hozzáértem a kuka falához. A hajam is.
Egér egyelőre bedobva a régi bringatárolóba. Menni kell az SzTK-ba.
Fogmosás. Zuhanyzás. A hülye kuka miatt hajmosás is.

09:07 Az SzTK-ban kidobta a gép a sorszámot. Egy EKG, két lelet tegnapról. Az EKG sorszám 4038.
09:10 EKG a második emeleten. Benézek. A bent lévő páciens 4037. Hurrá. Ezt már kivárjuk. Labor letojva.
09.15 Beteg kijön. Új sorszám: 4031. Miaf? Oké, irány a labor. Fél tízig vannak nyitva, utána már csak félóránként nyitják ki az ablakot.
09:17 A labor már zárva. Kopogtatás. Semmi. Vissza a másodikra.
09.25 4035. Felmegyek a laborba a fél tizes ablaknyitáshoz.
09.27 Várunk. Előttem egy idősebb hölgy, meg én.
09.30 Még mindig várunk.
09.35 Udvariasan kopogok.
09.40 Tiszta erőből odab@szok néhányat az ablakfélfára. Semmi. Vissza az EKG-ra.
09.45 Lejött az idős hölgy, hogy most nyitották ki az ablakot, siessek, talán még elérem. Ebben a pillanatban vált a pácienshívó berendezésen a szám: 4038. Inkább az EKG-t választom.
09:46 Kérdés a dokinőhöz: lehet akkor EKG-t mérni, ha a páciens dühében leginkább ordítani szeretne? Óvatos válasz. Vérnyomás. 130/70. Dokinő megnyugszik. Én nem. Sok. Általában 110-120 között szokott lenni a szisztolés. Elmondom a dokinőnek. Most már ő is ideges. Rám. Ötven évesen örüljek, hogy még van vérnyomásom.
09:52 Végzünk. Üljek le kint, majd jön az eredmény.
09:57 Megjött az eredmény. Irány a labor, a tízes nyitást pont elérem.
10:02 Ablak zárva. Négyen állnak előttem. Morognak.
10:07 Ablak még mindig zárva. Odasétáltam a vizsgáló ajtajához és odab@sztam egy embereset. Dokinő ordítva kirohant, hogy éppen vért vesz, egyedül van, ne zavarjam.
10.15 Kinyitják végre az ablakot. Sorra kerülök. A dokinő elkezd megint kioktatni, de a szavába vágtam és megkértem, nézze meg, mikor lett kikérve a sorszámom. Mióta nem tudom átvenni azt a nyomorult papírt. Ettől elhallgatott. Én pedig elmagyaráztam neki, hogy ha papíron fél tízig vannak nyitva, akkor ne zárjanak be már kilenckor, ha fél tízkor ki kellene nyitni az ablakot, akkor ne háromnegyed kilenckor nyisson ki pár percre, ha pedig tízkor kellene kinyitni az ablakot, akkor ne negyed tizenegykor tegye meg, azt meg rohadtul leszarom, hogy éppen beteg van bent, ha egyedül rendel, akkor az ő dolga lenne az, hogy ablaknyitás előtt öt perccel már nem fogad beteget, majd ha kiszórta a leleteket, akkor még marad utána 25 perce a páciensekre. Ők találták ki a szabályaikat, akkor tartsák is be. Persze nem tudtam meggyőzni, ő is mondta a magáét, végül morogva otthagytam.
10:20 Eszembe jutott, hogy Nej leletét nem kértem el. Visszaálltam a sorba. Csókolom, megint én vagyok.
10:40 Piac. Pogácsa. Túrós batyu. Csomagoltatva. Majd otthon. Kényelmesen.

Hazaértem. Átöltöztem. Kaja tányérra. Hosszúlépés. Terasz.
Basszus. Az ott az egér nyoma. Aki most a kerékpártárolóban várja a sorsát.
Faház kinyit. Ásó. A záportározó falánál friss vakondtúrás. Hahó, vakond! Meglepetés.
Kiástam egy nyomot, visszamentem a bringatárolóhoz az egérért.
Hoppá. A rózsák mellett még egy egér. Nagyon dolgoztak ezek a kurva macskák éjjel.
Papírzsebkendő elő, összemarkoltam a két egeret. Kisétáltam a betonkerítéshez. Nesze vakond, egyél.

Utána már nem történt semmi érdekes.

Az megvan, amikor kijössz az esedékes kis/nagylabor vizsgálatról, majd egyből hangos kurjantással veted bele magadat az élvezetekbe? Hiszen eddig kellett sanyargatni magad, de immár levették a mintát, kielemzik, a doki legközelebb elmondja majd az értékelő beszédet, de ez már mind nem érdekes, mert itt van például a piac, ahol lehet kezdeni a napot mondjuk hurkával, kolbásszal, erős paprikával és foszlós fehér kenyérrel (szigorúan nem teljes kiőrlésű), utána pedig jöhetnek a pogácsák, mindegyik fajtából, elvitelre a rétesek, otthon bor, sajt, szalámi, desszertnek kesudió. Élünk. Egy napig. De csakazértis.

De legalább szép zöld a fű.

A mai eső az összes víztároló egységemet fél óra alatt töltötte volna fel. Ha nem lenne mindegyik eleve tele. Hetek óta.

A macskák az egész égiháborút a terasz asztaláról nézték végig. Esküszöm, egy kicsit még össze is húzódtak. Egy kicsit.

[Update]

Innen:

Kautikus állapotok uralkodtak Dél-Pesten is, ahol a Méta utca volt járhatatlan – írta olvasónk. Egy BKV-busz árokba csúszott, a buszon még voltak utasok, nem tudtak leszállni a 30-40 centis viz miatt.
A környékről folyamatosan szirénázás hallatszott, rengeteg környező utca állt a viz alatt. Tíz perc alatt két mentőautó is próbált átjutni a környéken, de nehezítette a dolgot, hogy a Goroszló-Tövishát utca is járhatatlan volt

Ez gyk. itt van mellettünk, anyóspajtás is itt lakik. A szirénázás is csak fél kilenckor hallgatott el, de a csatornázási művek autói folyamatosan a környéken cirkálnak. A záportározóból szivattyúzni kellett.

A legtöbb csapadékot a meteorológiai szolgálat pestszentlőrinci állomásán mérték. Ott 3 óra alatt 67 milliméternyi eső hullott. Ebből több mint 60 milliméter egy óra alatt. A harminc éves átlag alapján 54 milliméter körül van a főváros térségében az augusztusi havi csapadék.

Ez meg konkrétan a szomszéd. Egy buszmegálló.