Dilbert ihletésű okosságok.
– link –
Azok a szürke hétköznapok
Amikor jöttünk haza Pisából, a repülőgépen – ahogy illik – airplane módba tettem a mobiltelefonjaimat. Utána elgondolkodtam, hogy ilyenkor van-e GPS? Próbáljuk ki. Mielőtt beraktam volna a táskába, elindítottam az Endomondo klienst. Itthon megnéztem és szépen rögzítette is az utat. Igaz, kihozott rá 40000 kcal fogyást (közel 1000 kilométer távolság négy óra alatt, szép sprint), de nekem csak a track kellett belőle, utána töröltem. (Négy óra, mert bár az út csak másfél volt, de már a repülőtéren bekapcsoltam.)
Innen már csak egy mozdulat volt átrakni a wikiloc-ra. Itt van, lehet nézegetni, hogyan repül a Ryanair Pisa és Budapest között.
Ez jó. Innentől használni fogom.
Nemrég vicceltem vele, hogy a cserszömörcéink hamarosan idegenforgalmi látványosságok lesznek.
Jelentem, megtörtént.
Van valami tájékozódási verseny az erdőben.
Először csak az tűnt fel, hogy két turista megállt és nézegették a hirtelen zavarbajövő cserjét. (Egy kicsit bordóbb is lett.)
– Látod, ilyenkor elönti egy kis melegség a szívemet – szóltam oda Nejnek – Amikor emberek erre járnak és örülnek valami szépnek.
Aztán egyre többen jöttek és mindenki körbeszaglászta a cserszömörcét. Akkor lett gyanús, amikor feltűnt, hogy papír van náluk, és vadul jegyzetelnek valamiket a bokor mellett.
![]() |
From MiVanVelem |
![]() |
From MiVanVelem |
Amikor éppen nem volt ott senki, megnéztem, van-e valami speciális jel a környéken. Nem volt. Ezek szerint a versenyzők papírján valami olyasmi szerepelhet, hogy “menjetek végig a Flór utcán és a vége felé találtok egy gyönyörű, bordó növényt, számoljátok meg a bugáit és írjátok fel a lapra”.
Éppen négy hapsi álldogállt és számolta a bugákat, amikor kettő másik elfutott mellettük.
– Tájfutók – szólalt meg az egyik, de valami mélységes utálattal a hangjában.
Közben kihallgattam az egyik csoportot.
– 21-es ellenőrző pont – mondta egy nő.
– Van nálatok centi? – kérdezte egy hapsi.
– Minek? Majd megsaccoljuk – jött a válasz.
Ah, az én bokrom. Az én kicsi bokrom. Még emlékszem, amikor csak gyökérként ápolgattam, majd elültettem. Emlékszem az első bimbóira, bugáira. Mintha ma lett volna. Most meg milyen híres növény lett belőle. Én kicsi bokrom.
Már korábban sem volt túl jó véleményem az EC-Council cégről. Egy Ethical Hacking tanfolyamot végigültem, és nem tetszett. Az egészről ordított, hogy nem a szakmát tanítják, hanem azt próbálják beleverni az emberekbe, hogyan menjenek majd át az ECC vizsgán. (Tipikus szituáció: az előadó beszél egy utility használatáról, majd megjegyzi, hogy ezt a paramétert jegyezzük meg jól, mert a közeljövőben szükségünk lesz rá. Aha.) Többszáz tool, mindegyik több verzióval is lemaradva a neten fellelhető változatoktól, gyorsan végigrohanva az egészen, említést sem téve arról, mi alapján is működnek az egyes programok. (Mondjuk, az is hülye, aki azt hiszi, hogy öt nap alatt meg lehet tanulni ezt a szakmát. Ember, az ellenfelek hároméves koruktól kezdve élesben treníroznak.)
Szóval papírgyár, rohadt sok pénzért.
Ezek után jót vigyorogtam az alábbi híren. Simán be lehetne venni a lexikonba, az Epic Fail címszó alá.
ps.
A félreértések elkerülése végett jelzem, hogy ez az írás nem Marciékről szól. Én még olyan tanfolyamon ücsörögtem, melyet eredeti, külföldi oktató tartott.
Korai kelés. Reggeli, kávé, terasz. Napisajtó átfutása. Sürgős banki utalások. A napi munka megtervezése, előkészítése.
Tíz órakor a szokásos háromnegyedórás testmozgás, ma éppen bringa.
Ahogy hazaértem, egyből csörgött a telefon. Kolléga1 elmondta, hogy az ügyfélnél kurva nagy gáz van. Megbeszéltük, tettem valami javaslatot. Közben már keresett Kolléga2, hogy az ügyfélnél kurva nagy gáz van. Visszahívtam, megbeszéltük. Közben keresett Kolléga3, hogy az ügyfélnél kurva nagy gáz van, szeretne egy konferenciabeszélgetést összehozni, Kolléga4 bekapcsolásával. Ez utóbbi nem sikerült, de alaposan megbeszéltük az esetet. Közben keresett Kolléga4, hogy az ügyfélnél kurva nagy gáz van. Vsszahívtam, éppen Kolléga3-mal beszélgetett, szóval mégiscsak összejött a konferencia. Immár hármasban beszéltük meg a helyzetet. Abban maradtunk, hogy írok egy összefoglalót. Közben keresett Kolléga5, hogy az ügyfélnél kurva nagy gáz van. Visszahívtam. Közölte, hogy már értesítette Kolléga6-ot, engem csak azért keresett, hogy megkérdezze, szükségem lesz-e rá. Lemondtam.
Huh.
Leültem a teraszon. Első pillantás a telefonra. Nincs wifi. A másik telefonon sem. Access Point1 (AP1). Nincs értelmezhető jel. AP2. Ott sincs. Sem a telcsiken, sem a tableten, sem a laptopon. AP3. Na, az működött, csakhogy az a guest wifi a dmz-ben, onnan nem igazán tudok dolgozni a belső hálón. AP1, AP2 restart, de nem történt változás. Fura. Elképzelhető, hogy két AP egyszerre romlik el, úgy, hogy mindkettőn elfogy a jelerősség? Nézzük a vezetékes hálózatot. Az sem működik: internet nincs, de a belső routert sem érem el IP-n. MAC címen viszont igen.
Mivel a dmz-ből van net, elég sanszos, hogy a belső router makkant meg. Viszont MAC alapján be tudok lépni, a router jelzi, hogy abszolút jól működik, a log tiszta. Fel a padlásra, router kikapcs/bekapcs. Változás történt, most már MAC alapján sem értem le lentről. Azannya. Padlásra vissza, a routeren az összes led sötét. Újabb kikapcs/bekapcs, de most vártam vagy tíz percet. (Közben a poloskákat csapkodtam, volt vagy negyven az ablak körül.) Ledek égtek. Lementem, MAC alapján már láttam a routert, IP alapján nem. Megpingettem a szerveremet, de az sem válaszolt. Restartoltam az összes switch-et, de nem segített. Azaz szétesett a teljes belső hálózat, az AP-kból pedig egyszerre fogyott el a szufla. Mi a franc történhetett, amíg bringáztam?
Nézzük a szervert. És igen, az első nyom. Egy brutális kékhalál fogadott a lokális monitoron. Restart, aztán szépen lassan magához tért a hálózat. Megjavultak az AP-k, lett net a laptopomon, elértem a routert is IP-ről. Foglalkozhattam végre az ügyféllel és a kurva nagy problémájával.
De mi volt ez?
DHCP.
Teljesen kiment a fejemből, hogy a fő AP-ról áttettem valamikor a szerverre. Balszerencsémre a laptopon éppen az alatt az idő alatt járt le a bérlet, amíg sportoltam. Amikor visszakapcsoltam, akkor kellett volna neki egy IP konfiguráció, DHCP híján meg adott magának egy APIPÁ-t. Na, abból a hálózatból nyilván nem láttam sem a routert, sem magát a belső hálózatot.
Viszont az AP-k viselkedése teljesen rejtélyes maradt. Addig oké, hogy ők is keresték a DHCP szervert, majd annak hiányában nem tudtak a mobil eszközöknek IP címet adni – de ez miért úgy jelent meg, hogy nincs jelerősség? Az ikonokon sem látszódott az a fehér ív, de pár perc küzdés után az eszközök is azt mondták, hogy – AP-tól függően – vagy túl gyenge, vagy egyáltalán nincs jel.
Bámulatos, hol tart már a tudomány.
Recent Comments