Nemrég vicceltem vele, hogy a cserszömörcéink hamarosan idegenforgalmi látványosságok lesznek.
Jelentem, megtörtént.
Van valami tájékozódási verseny az erdőben.
Először csak az tűnt fel, hogy két turista megállt és nézegették a hirtelen zavarbajövő cserjét. (Egy kicsit bordóbb is lett.)
– Látod, ilyenkor elönti egy kis melegség a szívemet – szóltam oda Nejnek – Amikor emberek erre járnak és örülnek valami szépnek.
Aztán egyre többen jöttek és mindenki körbeszaglászta a cserszömörcét. Akkor lett gyanús, amikor feltűnt, hogy papír van náluk, és vadul jegyzetelnek valamiket a bokor mellett.
 |
| From MiVanVelem |
 |
| From MiVanVelem |
Amikor éppen nem volt ott senki, megnéztem, van-e valami speciális jel a környéken. Nem volt. Ezek szerint a versenyzők papírján valami olyasmi szerepelhet, hogy “menjetek végig a Flór utcán és a vége felé találtok egy gyönyörű, bordó növényt, számoljátok meg a bugáit és írjátok fel a lapra”.
Éppen négy hapsi álldogállt és számolta a bugákat, amikor kettő másik elfutott mellettük.
– Tájfutók – szólalt meg az egyik, de valami mélységes utálattal a hangjában.
Közben kihallgattam az egyik csoportot.
– 21-es ellenőrző pont – mondta egy nő.
– Van nálatok centi? – kérdezte egy hapsi.
– Minek? Majd megsaccoljuk – jött a válasz.
Ah, az én bokrom. Az én kicsi bokrom. Még emlékszem, amikor csak gyökérként ápolgattam, majd elültettem. Emlékszem az első bimbóira, bugáira. Mintha ma lett volna. Most meg milyen híres növény lett belőle. Én kicsi bokrom.
2014. April 28. Monday at 10:41
Cserszömörce for president! :)
2014. April 28. Monday at 11:41
Innentől már csak formalitás a Világörökség :)
2014. April 28. Monday at 14:46
:)