Választások elé

Márai írta naplóiban a kényszerű hallgatásról: van író, aki azért hallgat, mert az adott körülmények között elvből nem szólal meg; és van aki azért hallgat, mert már nincs mondanivalója.
Ha nem szavazok, azt hasonlóképpen kétféle módon tehetem meg: nem szavazok, mert ez úgy vacak, ahogy van, nem érdekelnek az emberi szennyet képviselő politikusok, ez egy erköcsileg trágya játék, szarok bele… illetve nem szavazok, mert habár továbbra is a legfontosabb közéleti kötelességemnek tartom a szavazást, de mivel a jelenlegi választékból nincs kire, még a ‘rosszak közül a legkevésbé rossz’ elv sem működik, mert mindegiyk elfogadhatatlanul rossz, így a közéleti aktivitásom magasan tartása mellett nem szavazok. Majd elmegyek, ha lesz egy, akár picinyke értelmes lehetőség is.
Azaz továbbra is figyelek, továbbra is véleményt alakítok ki magamban – és adott esetben, ha már lesz értelme, akkor megszólalok.