Day: December 6, 2013

Az ingyenebéd mindig drága

Tudom, alapvető megélhetési tudás, de nem lehet elégszer sulykolni.

Ahogy írtam, hosszas töprengés után kinéztem a nekünkvaló tévét. Hol vegyem meg? Internet. Tele van árversenyeztető oldalakkal.(1). Ki is dobott három üzletet a 160ezres kategóriában, aztán vagy ötöt a 170ezresben, majd egy csomó drágábbat. Oké, 160e még jó, jöhet.
Reggel felhívtam az üzletet.
– Az XY tévét szeretném.
– Óh, pont tegnap vitték el mind a két darabot.
– A francba. Mikorra tudnának szerezni?
– Egy hét.
– Jó.
– De nem biztos, hogy lesz pont ilyen.
– Igen?
– Lehet, hogy már csak XZ-t tudunk szerezni.
– Mivel tud az többet?
– Van benne HD tuner.
– Abszolút nem érdekel. Mennyi lenne?
– Egy kicsivel drágább, de az is lehet, hogy meg tudjuk szerezni ugyanannyiért.
– Akkor jöhet.
– Jó, majd visszajelzünk.

Pár órával később hívtak.

– Beszéltünk a nagykerrel. Már csak XZ van.
– Mennyiért?
– Egy kicsivel drágábban. 175e.
– Meg van maga húzatva? Az nem kicsi.
– Hát, lehet… de csak ez van.
– Köszönöm, nem kell.

Második üzlet a sorban.

– Jó napot, az XY tévét keresem.
– Az most nincs raktáron. Csak XZ-t tartunk.
– Mennyiért?
– Egy kicsivel drágábban.
– Aha.
– 175e.
– Magának az kicsi?
– Nézze, jóval többet tud.
– Egy HD tuner?
– Igen, de sokkal jobb a képe, mint az XY képe. Eddig akárki összehasonlította, mindenki az XZ-t kérte. Azért is csak ezt tartjuk.
– Mit befolyásol a HD tuner?
– Ha a kábeltévé HD-n ad, azt a legtöbb tévé csak SD-n jeleníti meg. Ez HD-n.
– Értem. Csak hát én ezen a legritkább esetben fogok tévézni. Mikorra tudnának XY-t szerezni?
– Legjobb esetben is egy hét. De nem akarom hitegetni, egyáltalán nem biztos, hogy tudunk.
– Köszönöm.

Ezek legalább őszinték voltak.
Harmadik üzlet.

– XY tévét keresem.
Pacák hátrakiabál. Aztán visszaveszi a telefont.
– Sajnos pont nincs.
– Csak nem tegnap vitték el az utolsót?
– De, sajnos.
– Mikorra tudnának rendelni?
– Kábé egy hét.
– Az jó. Akkor megrendelem a webáruházukban.
– Rendben.

Megrendeltem.
Pár óra múlva visszahívtak.

– Ön rendelt XY tévét?
– Igen.
– Sajnos nem tudunk szerezni a nagykertől. Csak XZ van.
– Mennyiért?
– Ööö, egy kicsit drágábban.
– Aha.
– De valószínűleg meg tudjuk oldani ugyanannyiért.
– Az jó. Ha meg tudják oldani, akkor maradhat az XZ tévé is.
– Rendben. Majd visszaszólunk.

Eltelt két nap. Nem szóltak vissza. Én hívtam fel őket.

– Az XZ tévével kapcsolatban érdeklődnék. Sikerült-e rendelniük az XY árában?
– Sajnos nem tudom, a kollégám beszélt velük, őt viszont most nem tudom adni.
– Értem.
– Egy órán belül visszahívjuk.
– Rendben, köszönöm.

Kocsiba vágtam magamat, Auchan, nagybevásárlás. Már a kosarat toltam kifelé, amikor megakadt a szemem egy üzleten: Sony Center. Nocsak. Nézzük már meg a kiszemelt tévé képét, hogyan néz ki a többi Sony között.
Megnéztem. Nem vallott szégyent.
Aztán ránéztem az árcédulára. Nocsak. Nocsak?! 170e. Csak egy tizessel drágább, de fizethetek kártyával (3400 forint egyből jóváíródik belőle a Wizzair-nél), és mégiscsak a gyártó márkaboltjában veszem, nem egy ismeretlen webshopon keresztül. Ja, és van. Itt van előttem. Még beszélgettem egy kicsit az eladóval, majd hazamentem, elpakoltam. Ekkor már kábé négy órája nem hívtak vissza az üzletből, így döntöttem: telefonon is, weben keresztül is lemondtam a rendelést (pacák a telefonban sajnálkozott, hogy pár nap múlva meglett volna), aztán kocsival vissza a Sony boltba és már hoztam is haza a tévét.

Tulajdonképpen ennyi. A tanulság az, hogy ha az Árgép, vagy valamelyik klónja kidobja az árlistát akármire is, az alsó – nagyon olcsó – szegmens valószínűleg nem létezik, az csak a beetetés. Az én esetemben arra, hogy elkötelezzenek, aztán rámsózzanak egy drágább tévét. A kinézett tévém valódi ára a 170e forint. A 160e, az csak a csali.

(1) Azért ez piszok nagy szerencse. A kilencvenes évek elején, még bőven a hazai internet előtt gondolkodtam egy információs vállalkozáson. Felvettem volna a kapcsolatot egy csomó gyártóval, egy csomó üzlettel, meggyőztem volna őket, hogy nekik is jó, ha naprakészen tartják nálam az áraikat, én pedig az árkülönbségből kalkulált százalékos jutalékért kiadtam volna a hozzámfordulóknak, hol a legolcsóbb az a valami, amit venni akarnak. Most gondold el, ha erre alapozom az egzisztenciámat, aztán pár év múlva jön az internet és elsöpri az egészet.