A parketta, aki mindent látott

Ezért lesz hamarosan megcsiszolva.

Kezdődött azzal, hogy szeleburdiságomban leborítottam fekete zománcfestékkel. Feltakarítottam. A következő lépés az volt, amikor befújtam wd40-nel a forgószék forgóbigyóját és a szék volt annyira nagylelkű, hogy adott az anyagból a parkettának is. Bőven. Tudni kell, hogy a forgószék alatt kétméteres átmérőjű körben már egyébként is csak nyers fa van, a görgők rég lekoptatták a lakkot. (Azóta tudom, hogy fillérekért lehet kapni lakk-kímélő görgőket.) Na, ez a nyers fa egyből felszívta a wd40-et, esélyem sem volt feltörölni. Erre jött rá ma 2,5 deci vörösbor. Töksötétben közelítettem meg az asztalomat, egyik kezemben a bor, a másikban sajtos tányér. A mobiltelefonomat viszont nem a megszokott helyére tettem le korábban, így amikor leraktam a borospoharat az asztalra, pont eltaláltam a telcsi szélét, a pohár pedig kiborult. Számítógép, számítógép-asztal, forgószék, szobakerékpár és persze a parketta. Mely egyből felszívta ezt is, hiába szaladtam ki a szivacsért. Eddig csak kinézni nézett ki gusztustalanul, most már szaga is van.
Smirgli.

4 Comments

  1. Hmm, megnézem. Bár attól tartok, már késő.

  2. Ennek az alátétnek egy hibája van: pár év alatt ráköt a parkettára. És amikor felveszed (feltéped) ott marad valami érdekes réteg. Lehet hogy csak a lamináltunkkal lépett reakcióba, de legközelebb beszórom hintőporral lerakás előtt.

  3. Vagy vazelinnel. :)

    Engem – látatlanban – az zavar, hogy a műanyag egy idő után nem kezd el vajon hálósodni, opálosodni? Mert az már rondább, mint a linóleum.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading