Megleptem magamat egy izlandi úttal. Összedobtam a túrahátizsákomat, sátor, hálózsák, matrac, két váltás ruha és gyerünk. Úgy terveztem, hogy ráérősen becsavargom a sziget déli részét, aludni meg ott alszok, ahol rámsötétedik.
Második éjszaka egy gleccser mellett vertem tábort. Bár a ‘vertem’ nem annyira pontos kifejezés, hiszen a sziklába nem igazán mentek bele a cölöpök. De nagy kövekkel sikerült rögzítenem a sátrat. Összevakartam némi gallyat, az esti félhomályban raktam egy kis egyszemélyes tüzet. Körbenéztem: ez az a táj, ez az a hangulat, amiért megéri ennyi kényelmetlenséget vállalni. A távolban egy füstölgő vulkán, a közelben egy meleg tó, gejzírekkel, ezeket holnap fogom felkeresni. Ember sehol, csak csend, valami felfoghatatlan csend.
Illetve.
Egyszer csak hallottam valami surranást, majd a szikla mögött villant valami fény. Vállat vontam. Vagyok annyira leszedált állapotban, hogy minden marhaságért nem fogok felugrálni. Akármi is volt, majd idejön, ha akar valamit.
Idejött.
A szikla mögül egy vékony, nagyfejű alak sétált elő. Biccentett. Visszabiccentettem, majd intettem, hogy üljön le a tűz mellé.
– Sör? Szivar? – kínáltam.
Picit gondolkodott. Aztán elég csúnya akcentussal megszólalt.
– Igen. Ilyen sorrendben.
Mindketten elvigyorodtunk. Aztán csak ültünk szótlanul, élveztük a hangulatot.
– Messziről jön? – törtem meg a csendet.
– Annyira nem. Alfa Centauri.
– Szép hely lehet.
– Ne udvariaskodjon, felesleges. Ronda, zsúfolt hely. Azért is szeretek ide járni.
– Hát, a Föld is elég zsúfolt hely. Ez itt egy üdítő kivétel.
– Tudom.
– Nem először jár itt, ugye?
– Nem.
– De szabad ezt maguknak egyáltalán? Nem kellene először kapcsolatfelvétel, meg miafranc?
– Nem, nem szabad. Sőt, kifejezettem tilos. De én mindig leszartam a szabályokat.
– Helyes. De azt legalább tudja, hogy egyáltalán biztonságos-e maguknak ez a környezet?
– Honnan tudnám?
– Aha.
– Miért, magának biztonságos?
– Nem tudom. De azért meglehetősen tisztában vagyok a veszélyekkel.
– Oké. Maguknak például mi a természetes ellensége?
– Nem tudjuk. Valószínűleg nincs.
– Nincs?
– Nincs. Mindegyiket kiirtottuk.
– Akkor maguk az emberi élet végső határáig élnek?
– Azt azért nem. Betegségek vannak. Balesetek is. Néha az emberi szervezet váratlanul megbolondul: a sejtek rosszul működnek és rák. Egy véletlenül rossz helyen kialakult vérrög. Embólia. Infarktus. Agyvérzés.
– Ez nekem gyanús. Mire gondolnak, mi lehet emögött?
– Szokták azt mondani, hogy sors. Isteni gondviselés.
– Isten? Az mi?
– Sokat segít a világ elképzelésében, ha feltételezünk egy emberfölötti értelmet, mely befolyásolja a sorsunkat. Ezt neveztük el Istennek.
– Aha, értem. Szóval felfogták a ragadozó koncepció értelmét, de mivel nem ismerik a részleteket, a ragadozójukat elnevezték ennek az… Istennek.
Természetesen agyonütöttem. Már csak azért is, hogy megmutassam neki, mennyire nem ismeri még csak a saját ellenségeit sem.
2013. August 15. Thursday at 00:18
Most bevallom ferfiasan: az masodik bekezdes kezdeten fogtam, es lecsavartam az egeret a ‘Posted in’ szovegig, mert diszkomfort erzetem tamadt, aztan a kategoria megnyugtatott.
2013. August 15. Thursday at 08:49
Még szép, hogy nem nézed ki belőlem, hogy ufókat gyilkolászok. :)
2013. August 15. Thursday at 10:35
Kivételesen én már az első mondatnál tudtam, megnézés nélkül, hogy ez oroszlánkörmök lesz :). Te nem szoktál túrabeszámolót csak így indítani.
Nagyon tetszett, szokás szerint. Álnéven simán mehetnének ezek akármelyik nívósabb sf antológiába.
2013. August 15. Thursday at 12:16
Egy kis off, bocsi! Voltam ott és az idegenvezetőnk elvitt egy fekete(!) sóderos tengertpartra ahol minden más is fekete volt. Sziklák, kövek, stb… A tengerből kiállt egy szintén fekete kb. 20m magas lófasz alaku képződmény, ha még éltél nyomastó helyet….. Végül a poen: erre a kellemes helyre járnak a helyiek kirándúlni mondta az idegenvezető komoly arccal!!!!! Természetesen rajtunk Magyarokon kívül senki nem volt ott. Én megértem!
2013. August 15. Thursday at 12:26
@JoeP ott mar erosen gyanakodtam volna, de mint mondtam, rogton a masodik bekezdesnel lett gyanus az iras, ott meg meg nincs szo ufo-gyilkolaszasrol.
2013. August 15. Thursday at 13:12
“Isten? Az mi?” – Ez kicsit furcsa volt nekem, mert nem hiszem, hogy volna olyan kultúra, ahol a transzcendens nem létezik, mint gondolati elem.
2013. August 15. Thursday at 23:56
@UnA az “Isten” megnevezes lete nem szuksegszeru. Egy termeszetimado nepnel, ahol mondjuk a bolygo napja az istenseg, nem szuksegszeru, hogy a “Nap” helyi megfelelojen kivul barmilyen mas nevet is adjanak neki. Sot, elkepzelheto egyfajta tabu is, mely tiltja, hogy a napot, mint olyat mas nevvel is illessek.
Mivel nem tudjuk, hogy az o sajat nyelve hogy epul fel, elkepzelheto, hogy a forditoja – a mar emlitett ideologiai alapok miatt – keptelen megbirkozni az “Isten”, mint tulajdonnevvel.
2013. August 16. Friday at 10:51
@hrongyorgy: amikor írtam a hozzászólást, már akkor gondoltam rá, hogy beletegyem-e azt is, hogy a fordítást nem érdemes felhozni ellenérvként. Már csak azért sem, mert a novellában beszélgetés eleve nem olyan, ahol mutogatás és halandzsa a kommunikáció, sőt nagyon is elvont fogalmakról van szó. (Nem, mem a sör…)
A tabu pedig nem azt jelenti, hogy nincs rá szó, pont ellenkezőleg – csak nem szabad kimondani.
2013. August 20. Tuesday at 01:26
@UnA: Az, hogy elvont fogalmakrol van szo, egy dolog, az hogy egy kulturaban letezik-e az Isten, mint kulonallo entitas egy masik. Itt a foldon is rengeteg olyan kultura van, amelyiket rengeteg fennmaradt emleke ellenere is csak reszben ertjuk, gondoljunk peldaul az osi del-amerikai kulturakra.
Egyik nyelvrol a masikra csak ugy lehet pontos forditast adni, ha az osszes fogalom, ami a forditando szovegben van, megtalalhato mindket nyelvben, vagy legalabbis korulirhato. Amennyiben valami hianyzik, arra nem tudsz pontos forditast adni.
Mondok egy egyszeru peldat: a termeszeti nepek civilizalasa soran nagy problemat jelent az, hogy a legtobb, a civilizalt ember szamara termeszetes eszkoznek, fogalomnak nincs neve, mert az adott kultura egyaltalan nem ismeri. Talan te is ismered a klasszikusnak szamito “ellopja a lelkunket a fenykepezogep” esetet az indianoknal. Ugyanakkor ne feledjuk el, hogy az indian nep ettol fuggetlenul egy intelligens nep volt a maga szintjen, nagyon sok elvont fogalmat megertettek, sot hasznaltak is.
Egyebkent a termeszetimado nep csak egy pelda volt. Nem ismerjuk az idegen kulturajat, talan naluk hianyzik a spiritualitas, vagy valamiert tulleptek rajta, es elfelejtettek. A civilizacios fejlodes nem feltetlen zajlik ugyanugy minden vilagon.