Természetes ellenség

Megleptem magamat egy izlandi úttal. Összedobtam a túrahátizsákomat, sátor, hálózsák, matrac, két váltás ruha és gyerünk. Úgy terveztem, hogy ráérősen becsavargom a sziget déli részét, aludni meg ott alszok, ahol rámsötétedik.
Második éjszaka egy gleccser mellett vertem tábort. Bár a ‘vertem’ nem annyira pontos kifejezés, hiszen a sziklába nem igazán mentek bele a cölöpök. De nagy kövekkel sikerült rögzítenem a sátrat. Összevakartam némi gallyat, az esti félhomályban raktam egy kis egyszemélyes tüzet. Körbenéztem: ez az a táj, ez az a hangulat, amiért megéri ennyi kényelmetlenséget vállalni. A távolban egy füstölgő vulkán, a közelben egy meleg tó, gejzírekkel, ezeket holnap fogom felkeresni. Ember sehol, csak csend, valami felfoghatatlan csend.
Illetve.
Egyszer csak hallottam valami surranást, majd a szikla mögött villant valami fény. Vállat vontam. Vagyok annyira leszedált állapotban, hogy minden marhaságért nem fogok felugrálni. Akármi is volt, majd idejön, ha akar valamit.

Idejött.

A szikla mögül egy vékony, nagyfejű alak sétált elő. Biccentett. Visszabiccentettem, majd intettem, hogy üljön le a tűz mellé.
– Sör? Szivar? – kínáltam.
Picit gondolkodott. Aztán elég csúnya akcentussal megszólalt.
– Igen. Ilyen sorrendben.
Mindketten elvigyorodtunk. Aztán csak ültünk szótlanul, élveztük a hangulatot.
– Messziről jön? – törtem meg a csendet.
– Annyira nem. Alfa Centauri.
– Szép hely lehet.
– Ne udvariaskodjon, felesleges. Ronda, zsúfolt hely. Azért is szeretek ide járni.
– Hát, a Föld is elég zsúfolt hely. Ez itt egy üdítő kivétel.
– Tudom.
– Nem először jár itt, ugye?
– Nem.
– De szabad ezt maguknak egyáltalán? Nem kellene először kapcsolatfelvétel, meg miafranc?
– Nem, nem szabad. Sőt, kifejezettem tilos. De én mindig leszartam a szabályokat.
– Helyes. De azt legalább tudja, hogy egyáltalán biztonságos-e maguknak ez a környezet?
– Honnan tudnám?
– Aha.
– Miért, magának biztonságos?
– Nem tudom. De azért meglehetősen tisztában vagyok a veszélyekkel.
– Oké. Maguknak például mi a természetes ellensége?
– Nem tudjuk. Valószínűleg nincs.
– Nincs?
– Nincs. Mindegyiket kiirtottuk.
– Akkor maguk az emberi élet végső határáig élnek?
– Azt azért nem. Betegségek vannak. Balesetek is. Néha az emberi szervezet váratlanul megbolondul: a sejtek rosszul működnek és rák. Egy véletlenül rossz helyen kialakult vérrög. Embólia. Infarktus. Agyvérzés.
– Ez nekem gyanús. Mire gondolnak, mi lehet emögött?
– Szokták azt mondani, hogy sors. Isteni gondviselés.
– Isten? Az mi?
– Sokat segít a világ elképzelésében, ha feltételezünk egy emberfölötti értelmet, mely befolyásolja a sorsunkat. Ezt neveztük el Istennek.
– Aha, értem. Szóval felfogták a ragadozó koncepció értelmét, de mivel nem ismerik a részleteket, a ragadozójukat elnevezték ennek az… Istennek.

Természetesen agyonütöttem. Már csak azért is, hogy megmutassam neki, mennyire nem ismeri még csak a saját ellenségeit sem.

9 Comments

  1. Most bevallom ferfiasan: az masodik bekezdes kezdeten fogtam, es lecsavartam az egeret a ‘Posted in’ szovegig, mert diszkomfort erzetem tamadt, aztan a kategoria megnyugtatott.

  2. Még szép, hogy nem nézed ki belőlem, hogy ufókat gyilkolászok. :)

  3. Kivételesen én már az első mondatnál tudtam, megnézés nélkül, hogy ez oroszlánkörmök lesz :). Te nem szoktál túrabeszámolót csak így indítani.
    Nagyon tetszett, szokás szerint. Álnéven simán mehetnének ezek akármelyik nívósabb sf antológiába.

  4. Egy kis off, bocsi! Voltam ott és az idegenvezetőnk elvitt egy fekete(!) sóderos tengertpartra ahol minden más is fekete volt. Sziklák, kövek, stb… A tengerből kiállt egy szintén fekete kb. 20m magas lófasz alaku képződmény, ha még éltél nyomastó helyet….. Végül a poen: erre a kellemes helyre járnak a helyiek kirándúlni mondta az idegenvezető komoly arccal!!!!! Természetesen rajtunk Magyarokon kívül senki nem volt ott. Én megértem!

  5. @JoeP ott mar erosen gyanakodtam volna, de mint mondtam, rogton a masodik bekezdesnel lett gyanus az iras, ott meg meg nincs szo ufo-gyilkolaszasrol.

  6. “Isten? Az mi?” – Ez kicsit furcsa volt nekem, mert nem hiszem, hogy volna olyan kultúra, ahol a transzcendens nem létezik, mint gondolati elem.

  7. @UnA az “Isten” megnevezes lete nem szuksegszeru. Egy termeszetimado nepnel, ahol mondjuk a bolygo napja az istenseg, nem szuksegszeru, hogy a “Nap” helyi megfelelojen kivul barmilyen mas nevet is adjanak neki. Sot, elkepzelheto egyfajta tabu is, mely tiltja, hogy a napot, mint olyat mas nevvel is illessek.

    Mivel nem tudjuk, hogy az o sajat nyelve hogy epul fel, elkepzelheto, hogy a forditoja – a mar emlitett ideologiai alapok miatt – keptelen megbirkozni az “Isten”, mint tulajdonnevvel.

  8. @hrongyorgy: amikor írtam a hozzászólást, már akkor gondoltam rá, hogy beletegyem-e azt is, hogy a fordítást nem érdemes felhozni ellenérvként. Már csak azért sem, mert a novellában beszélgetés eleve nem olyan, ahol mutogatás és halandzsa a kommunikáció, sőt nagyon is elvont fogalmakról van szó. (Nem, mem a sör…)
    A tabu pedig nem azt jelenti, hogy nincs rá szó, pont ellenkezőleg – csak nem szabad kimondani.

  9. @UnA: Az, hogy elvont fogalmakrol van szo, egy dolog, az hogy egy kulturaban letezik-e az Isten, mint kulonallo entitas egy masik. Itt a foldon is rengeteg olyan kultura van, amelyiket rengeteg fennmaradt emleke ellenere is csak reszben ertjuk, gondoljunk peldaul az osi del-amerikai kulturakra.

    Egyik nyelvrol a masikra csak ugy lehet pontos forditast adni, ha az osszes fogalom, ami a forditando szovegben van, megtalalhato mindket nyelvben, vagy legalabbis korulirhato. Amennyiben valami hianyzik, arra nem tudsz pontos forditast adni.
    Mondok egy egyszeru peldat: a termeszeti nepek civilizalasa soran nagy problemat jelent az, hogy a legtobb, a civilizalt ember szamara termeszetes eszkoznek, fogalomnak nincs neve, mert az adott kultura egyaltalan nem ismeri. Talan te is ismered a klasszikusnak szamito “ellopja a lelkunket a fenykepezogep” esetet az indianoknal. Ugyanakkor ne feledjuk el, hogy az indian nep ettol fuggetlenul egy intelligens nep volt a maga szintjen, nagyon sok elvont fogalmat megertettek, sot hasznaltak is.

    Egyebkent a termeszetimado nep csak egy pelda volt. Nem ismerjuk az idegen kulturajat, talan naluk hianyzik a spiritualitas, vagy valamiert tulleptek rajta, es elfelejtettek. A civilizacios fejlodes nem feltetlen zajlik ugyanugy minden vilagon.

Leave a Reply to hron84 Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading