2013.07.29; hétfő

Szombatról vasárnapra Cegléden szolid alkoholizálás, vasárnap elméletileg pakolás lett volna a program, de az ügyfélnél péntek délután átadott rendszert leterítette egy áramszünet, szünetmentes, az maximum a felhőben. Így pakolás helyett Active Directory-t, Exchange clustert gyógyítgattam.
Ennek hétfőn meg is lett a böjtje. Eleve megütött a hosszú ideje tartó kevés alvás, későn keltem, aztán eszembe jutott néhány dolog, amit vasárnap még be kellett volna állítanom az ügyfélnél, majd a pakolás mizéria: felkészülni kajaktúrákra (két kis bőrönd) bringatúrákra (egy kis bőrönd), kitalálni, hogyan fér el a két bringa az utánfutóban (mert a kocsiban már sehogy)(1), biciklipumpával felpumpálni az utánfutó kerekét, mert a benzinkútra már nincs idő, szó, mi szó, fél háromkor ültünk be végre a kocsiba, aztán az M5-ről visszafordultunk a gyógyszereimért, utána vettem észre, hogy otthonmaradt a patron, a sebtapasz, a kézkenőcs, de végre elindultunk, igaz, még mindig nem a Balcsira, mert az utolsó pillanatban olvastam el a kemping weblapján, hogy 100€ kauciót kérnek becsekkoláskor(2), azaz Erste automata, aztán fél négykor végre már célra tartottunk. Mondanom sem kell, hogy az első napra már programot terveztünk. Na, annak lőttek.

(1) Eszméletlen, ahogy két bringa reagál egymásra. Akár egymás mellé, akár egymásra pakolom, valamelyik egészen biztosan letépi a másik láncát, de a legtöbbször mindegyik leszedi a másikét. Ez valami olyasmi lehet, mint hegylakóéknál a fejlevágás.

(2) Nem kértek.

De csak megérkeztünk. Alsóőrs, Európa kemping. Igen, ahol ősszel az a vicces esetünk volt a horgászokkal.

Hőmérséklet viszonyok. A levegő 41 fokos. Álló kocsiban 55 fok. Viszont a mobilház után a kocsi üdítően hűsnek érzik. És mi ebben fogunk aludni. Én lehet, hogy a kocsiban. Ha csak bemegyek valamiért, úgy jövök ki, mint vasgyári munkás a Martin kemence mellől. (Ma olvastam, poén: Nem tudom, hány fok lehet nálunk, de az előbb bejött két hobbit és hozzánkvágott egy gyűrűt.)
Viszont vízpart. Hűsítő víz. Úsztam benne húsz métert és már izzadtam.

A nagy hohohoó. Pacák úszógumiban ülve horgászik. Aztán amikor elsodorja a hullámzás, két kézzel evez vissza. A botja zászlórúdként meredezik a lábai között.

Azért mondhat bárki bármit, a Tihanyi-félsziget az apátsággal mindenképpen meghatározó látvány a Balatonnál. Nappal is, este is jó leülni és csak nézegetni.

A hűtőszekrény beleesett a termodinamika kettő csapdájába. Eredetileg kettesre volt állítva, nem hűtött. Felcsavartam a maximumra, most ugyan hűt, de mivel be van építve a konyhaszekrénybe, így nem tud eltávozni mögüle a kitermelt hőmennyiség, azaz a hűtő olyan extrém forró helyen van, hogy végeredményben mégsem hűt. Csak forgatja reménytelenül a hőmennyiséget.

Pakolás befejezése. Bicikliláncok visszarakása. Kajakok szíjának meglazítása. Aztán az esti szélviharban a visszahúzása.

Szürkületben elmentünk úszni egyet Nejjel. Kis híján lefejeltem a rendőrségi kizavarós gumicsónakot. Mire kiértünk, hopp, jött egy szélroham és pár napig nem is ment el. Igyekeztünk vissza a mobilházhoz. Volt is miért. A szomszéd műanyag ülőgarnituráját átfújta a szél a miénkre, műanyag lábak, karfák tekeregtek össze egy átláthatatlan orgiába. Szerencsére nem hagytunk semmi fontosat az asztalon, a hamutartó darabjait pedig viszonylag gyorsan összesöprögettem. (Innentől automata önürítő hamutartóm lett: teáscsésze alja. Én belehamuztam, az első széllökés meg kifújta a hamut a fűre.)

From Alsoors 2013
From Alsoors 2013

– Tudtam, mit felejtettünk otthon! Kártyát! – csapott a fejére Nej.
– Kártyát?
– Igen. Emlékszel, a csavargásaink során mennyit snapszeroztunk?

Este. Én a laptopomon olvasgattam, blogolgattam, Nej a tabletjén netezett. Csendben ültünk egymás mellett.

– Megvan! – csaptam a fejemre.
– Mi van meg?! – riadt fel Nej.
– Keressünk egy online snapszeroldalt, regisztáljunk be és már tudunk is kártyázni!
– Hülye.
Hihetetlen, mennyire nem halad a korral.

Az első áldozat. Mindenképpen hozni akartam fotóállványt, hogy elkapjam az éjszakai Balaton hangulatát. Otthon maradt.