Azt hiszem, sikerült belőnöm. Eddig azt tapasztaltam, hogy ha a tévé előtt szurkolok egy magyar csapatnak (kézilabda, vizilabda, mindegy), akkor mindig veszítünk. A horvát-magyar vizilabda meccset kvantumokban fogyasztottam: kerékpároztam, aztán amikor megálltam a kocsmáknál, mindig közölték az eredményt. Nyertünk. A döntőt pedig a teraszról hallgattam végig: a nappaliban ment a tévé, én pedig a teraszon püföltem a billentyűket, a nyitott ablakon keresztül fél füllel figyelve a meccsre. Megint nyertünk.
Fiúk, én megtettem mindent, amit megtehettem.