A feleslegesen udvarias sofőr

Gondolom mindenkinek megvan az archetipus. Ki akarsz kanyarodni a főútra, de éppen jön egy hosszú sor. Egy lassú jármű mögött haladva be akarsz menni a belső sávba, de éppen jön egy hosszú sor. Vársz, vársz… vársz, nyilván senki nem enged be… aztán már csak egy autó van hátra, lassan rákészülődsz, hogy amint elmegy, mehetsz te is… de az utolsó autó nem megy. Lelassít. Tököl. Rákészülődés leállítva, izmok elernyednek, körbenézel: miaf@szvan? Az van, hogy az utolsó – mindig az utolsó – úgy dönt, hogy rendes fiú lesz, beenged. Csak éppen nem jelzi. Ha simán elment volna melletted, már mindketten túl lennétek az egészen. Így viszont eltelik egy csomó idő, mire kialakul a konszenzus: vagy a feleslegesen udvarias dönt úgy, hogy elmegy, vagy a beszorult lő ki vadul, nehogy egyszerre induljanak el.

Van egy kerékpáros köröm, melyet lehetőség szerint kétnaponta letekerek. Nem egy nagy dolog, 21 kilométer, kicsit dimbes-dombos, pont jó. Nagyjából egy óra, de már rögtön az elején megfogadtam, hogy nem tekerek időre. A távon belül van hat közlekedési lámpa, két vasúti sorompó és egy HÉV átjáró, ezek közül bármelyik perceket adhat a köridőhöz. Nincs értelme rekordot hajkurászni.
Viszont ma… minden összeállt. Az első három lámpánál zöldhullámot fogtam ki. Ilyenkor a negyedik mindig megfog, de most sárga villogóra volt állítva és én mentem a főúton. Simán megvolt mind a két sorompó. A legdurvább helyen – főút lámpás kereszteződése, HÉV átjáróval súlyosbítva – még csak lassítanom sem kellett, pont húzóra jött a zöld. Az ‘5 percen túl is piros’ lámpa 15 másodperc után leengedett a főútról. Ráadásul volt is kedvem tekerni, és még csak rendkívüli esemény sem történt. (Nem csörögtek rám telefonon, nem repült be bogár a sisak szellőzőjén.) Már csak egy 3 kilométeres szakasz volt hátra, végig főút, lámpa sehol, azaz csak rajtam állt, hogyan abszolválom.
Ekkor jöttek a f@szságok.
f1: Helyijárat busz megelőz, majd húsz méter múlva megáll az út szélén. Buszmegálló.
f2: Az összes mögöttem lévő autó lendületből előz. Egyszerre engem és a buszt.
f3: Amikor már csak egy autó volt hátra, lassan elkezdtem lökni magam a biciklivel. Hogy amikor elmegy, akkor felpattanjak és tekerés ezerrel. De ez csak nem akart elmenni, pont ugyanolyan lassan gurult fél méterre mögöttem, mint ahogy én. Aztán dühösen megálltam, leléptem a bringáról. Lendület, rákészülés oda. A pacák is megállt. Letekerte az ablakot és elkezdett kiabálni. Hogy mi az isten haragjáért nem megyek, amikor ő elenged? Erre már csak annyit tudtam kinyögni, hogy ‘menjél már bazdmeg, ne prédikálj’. A busz már sehol sem volt. A pacák dühösen feltekerte az ablakot, majd padló gázzal kilőtt, de úgy, hogy még harmadikban is csikkant a gumi váltáskor. Jelezve nekem, hogy milyen indulatok dúlnak a vezetőben. A fura, hogy pontosan megértem a sofőr lelkiállapotát: udvarias akart lenni, erre ez a nyűves kerékpáros nem fogadta el. Persze, hogy felbaszta magában az ideget. Annyi esze viszont nem volt, hogy felismerje: ebben a szituációban ő volt a feleslegesen udvarias sofőr.

ps.
Számok:
– A mai eredmény: 53:27.
– Az eddigi rekord: 52:53.
– Fél percnél biztosan többet csesztünk el a busz mögött.

17 Comments

  1. “Persze, hogy felbaszta magában az ideget.” – amíg ez így megy, addig felesleges ál-udvariasnak lenni.

  2. Ez mindig így megy. Ha te udvarias vagy, azaz lemondasz valami előnyről, de azt a másik nem fogadja el, akkor frusztrált leszel. Az pedig, hogy ki milyen reakcióval kezeli a frusztráltságát, emberfüggő.

  3. “Persze, hogy felbaszta magában az ideget”

    Pont ez nem kellene…de sajnos a mostani, súlyosan kreténiumszennyezett társadalmunkban ez alap lett…

  4. Felesleges udvariasnak lenni, sehol nem írják jóvá, és ha magadnak tartanád számon, akkor hamar negatívba megy a mérleg.
    A szerintem a helyes magatartás, hogy nem kérek és nem adok kegyelmet. Azaz vagy tud vezetni – meglátja a lehetőséget, kilő, kikerül, stb – vagy ott áll hajnalig, amíg mindenki el nem megy.
    Ha nekem kell besorolnom, akkor finom erőszakossággal helyet szoktam csinálni, nem várok udvarias vezetőre.

  5. Höbi,

    én meg a fajtádra szoktam finom erőszakossággal ráhúzni a kormányt. Ezeröcsi lada megbírja, ilyenkor mindenkinél lefut a “nekem az ablaktörlő lapát többe kerül, mint neki az egész autója” program, és visszasunnyognak szépen…

  6. Igen. Az ilyen magatartásúból is csak annyi van az utakon mint az udvariasból. Tehát jól megférünk…

  7. Szerintem meg az ut valahol kozepen vezet. Azaz helyzete valogatja, mikor erdemes elozekenynek lenni es mikor bunkonak, foleg azert, mert az nem szokott senkit se boldogitani, ha a sirkovere azt vesik “Elsobbsege volt”. Ha olyan a szituacio, hogy nem kritikus az ido, hadd menjen, ha meg olyan, hogy “mindjart valt a lampa” akkor meg – korultekintoen – lehet nyomulni.

  8. És az a típus megvan, amelyik előtted halad főúton és udvariasan az összes mellékutcából jövőt beengedi?
    És az, aki iszonyat bunkón közlekedik, de amikor motoros jön mögötte, akkor szinte felmászik a járdára, hogy jó fej legyen?

  9. Te Józsi! Csak nem te is Péterimajor felé tekersz? Én is szoktam arra nyomulni! :-)

  10. @marzio: Durván kétnaponta, igen. Mondjuk nekem ez a szomszéd, szóval érdekesebb kérdés, hogy te hogy keveredtél el arra? :)
    (Egyébként én meg felétek szoktam tekerni, ma is épp arra voltam. Itt láthatod, merre szoktam járni: http://mivanvelem.hu/endomondo/ )

  11. Gyál, aztán alacskai útnál ki hozzátok az omv-hez utána végig a nemesen :-)

  12. Amugy a jó öreg ellopott Csepel helyett végül mi lett a befutó ?

  13. Hát, a Péterimajor felé kell is egy ilyen terepbringa. :)

  14. Azt szeretem benne hogy nem túl szélesek a gumik rajta 700-35C), országúton is jó, de ha van egy szimpatikus ösvény akkor ott sincs gond! :)

  15. Hát, ja. Az enyém meg jó vesekő ellen. :)

Leave a Reply to marzio Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading