Már hónapok óta egy spagettiwestern hosszúságú projektben dolgozom: egy cégnél kell kialakítani IT infrastruktúrát, folyamatokat… gyakorlatilag mindent. Hétfőn egy újabb elemet terveztem beilleszteni a rendszerbe, hosszas szopások után éjfélre végeztem. A keddi nap finomhangolásról, dokumentálásról és levelek küldözgetéséről szólt. El kellett magyarázni mindenkinek, mi is ez, hogyan működik és milyen döntéseket kell hozni az induló konfig kialakításához. Szerdára maradt egy nagyon kellemetlen hiba kijavítása. Ha nem találok rá megoldást, az egész elem megy a kukába, mert ilyen állapotban használhatatlan a rendszer.
Ehhez képest délelőtt volt egy megbeszélésem, ahol közvetlenül nem szerepeltem ugyan, de megkértek rá, legyek készenlétben, mert skype-on bármikor behívhatnak. Nem hívtak be, viszont dolgozni sem tudtam, mert ha belépek az ügyfélhez VPN-en, akkor nincs skype. Ültem a teraszon, szivarozgattam, feed-eket, blogokat, híroldalakat meg facebook-ot olvasgattam. Közben meg a fogamat csikorgattam. Három órán keresztül. Utána a kötelező ebéd előtti egészségügyi séta, ebéd, aztán bank, könyvelő, hivatalos ügyek, végül nagybevásárlás. Mire elpakoltam mindent, fél öt volt. És még nem dolgoztam semmit! Pedig ezen múlik, hogy valamit megcsinálunk jól, vagy gányolunk helyette valami mást.
A kánikulára való tekintettel pakolás után bemásztam a hideg zuhany alá. Miközben sziszegtem és dörzsöltem magamat a szivaccsal, hirtelen beugrott a megoldás. Felfrissülten kiültem a gép mellé, beállítottam eztmegazt – és voilá, minden tökéletesen működött. Elvégeztem a mára kijelölt munkát.
Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ha úgy alakul a nap, ahogy terveztem, azaz reggel kiülök a gép mellé, erre a problémára koncentrálok (voltak kezdeti hipotéziseim, de a megoldás nem volt közöttük), rágom a szivarokat, iszom a kávékat és töröm a fejem, vajon akkor is megtaláltam volna a megoldást a nap végére? Vagy kellett az, hogy az agyamat elzavarjam teljesen másfelé legelni, hogy amikor visszajön, akkor már hozza a megoldást?
2013. July 04. Thursday at 02:56
Igen, kell. Kell az, hogy ha nagyon elakadsz egy problemaval, akkor elvond magadat tole. Az agy akkor dolgozik a leghatekonyabban, ha nem gondolkozol. Rengetegszer van az, hogy elkezdek valakivel valami teljesen irrelevans dologrol beszelgetni, leviszem a szemetet, olvasgatok – es egyszercsak beugrik a megoldas. Mert kozben a hatterben dolgoznak a fogaskerekek, csak epp nem hajtja oket senki, vagyis nem kell csikorogniuk.
2013. July 04. Thursday at 11:41
Pontosan. Nem véletlen hogy lefekvéskor a plafont nézve jutnak az ember eszébe dolgok. Vagy a wécén ülve. :] Esetleg a kádban jön a heuréka. A te esetedben a zuhany alatt.
2013. July 05. Friday at 12:36
Én ha elakadok, akkor elkezdem megírni a dokumentációt, üzemeltetésit és/vagy felhasználóit. Rendszerint ilyenkor ugrik be, hogy hol a hiba.
A skype-VPN problémára pedig egy virtual gép a legjobb. Azon indítod a VPN-t, a skype meg megy a host gépen. Ebben nekem az volt a csúcs, amikor 3 különböző ügyfél 3 VPN kapcsolatán dolgoztam egyidejűleg.