Én már szörföztem a Dunán

De nem vagyok tőle boldog.

Úgy kezdődött, hogy végre-valahára elszakadtam otthonról és lementem a dunaharaszti csónakházba, bevizezni a kajakot. Úgy folytatódott, hogy pont egyszerre értem a stéghez egy ötvenfős társasággal, akik éppen akkor indultak hét kenuval vizitúrázni. Aki látott már ilyen indulást, az tudja, hogy legalább egy félóra, mire mindent elpakolnak az összes hajóba, kialakul az ülésrend – és felszabadul a stég. Figyeltem, mint a kobra, aztán amikor bejött egy lyuk, gyorsan betoltam a kajakot a stég mellé, belepattantam, és eliszkoltam.
Csakhogy így pont az egyik leglényegesebb dolog maradt el: a kajak indulás előtti ellenőrzése. Már a vízen vettem észre, hogy nincs kormányom… de nagyon nincs. A pedálok csoffadtan előredőltek, a madzagokat hiába húzkáltam, semmi. – Annyi baj legyen – legyintettem – menni fog ez kormány nélkül is, aztán majd a parton megnézem, mi történt.
A Kvassay zsilipet lőttem be célpontnak, 25,5 kilométer, bő négy óra. (Kamerával, kajaszünettel.) Tulajdonképpen semmi érdekes nem történt, igaz, sikerült megzavarnom egy evezősversenyt, de csak egy picit.
Aztán jött a visszafelé menet. Addig is éreztem, hogy erős a szembeszél, de amikor hátulról jött, és ebéd után olyan jól belekezdett, no, akkor már kellett kapaszkodnom. Ezt értsd szószerint: a Kajner péklapát evező volt nálam, mely egy nagyon jó lapát, nagy a felülete, gyorsan lehet vele haladni – csakhogy a nagy felületbe a szél is derekasan bele tud kapni. Amikor egy kicsit ritkult a parti fasor, rögtön be is köszönt hátulról féloldalasan a viharos széllökés. Beköszönt? Elkezdte propellerként forgatni a kajakot a tengelye körül. A szél miatt az evezőlapátot nem bírtam magasra emelni (egyszer megtettem, olyan erővel vágta rá a GPS-re, hogy azt hittem, betört az üvege), zsebből, alacsonyan evezve meg nem bírtam akkora erőt kifejteni, hogy egyenesben tudjam tartani a kajakot. Szépen nekiálltam pörögni. Pontosabban nekiálltam volna, hogyha nem kezdek el egyből szörfözni. Tudom, ezt hullámon szokták, de itt is pont jó volt. Lapát hátra belógatva, megfelelő szögben elforgatva, aztán a szél meg az áramlás kisodort a kellemetlen zónából. Így evickéltem jó egy órán keresztül haza.
Persze ha lett volna kormányom, akkor csak vigyorogtam volna az egészen. Ha lett volna. De lásd fent.

ps.
Ja, hogy mi is történt a kajakkal? Valami barom a csónakházban szétbarmolta a madzagolást. Amikor kiszálltam, próbáltam visszakötözgetni, de aztán hagytam a francba az egészet: a szél elsodorta a parton fekvő kajakot. Nem a legjobb alkalom madzaghúzkálásra.

5 Comments

  1. Meg-za-var-tál egy evezős versenyt? Picit csak? De Padre!!!
    Egyébként skiffel vagy doubloval is nagyon rossz tud lenni egy szeles idő, én nagyokat szenvedtem legény koromban tőle. Igaz mi a nagy Dunán és a Szentendrein nyomtuk, de edzés közben nem keresheted mindíg a szélárnyékos oldalt ugye.

  2. @Rudi: Miért, nagyon meg kellett volna zavarni? :)
    Egyébként ne gondolj komolyra, békésen csorogtam lefelé a part mellett, aztán amikor elment a mezőny, akkor beljebb mentem, mert ott azért csak erősebb a sodrás, aztán rámszóltak, hogy mars vissza, mert két futamot startoltak el. De mire odaértek, már megint szélen voltam.

  3. Ja, ha már lúd, legyen kövér! :-)
    Annak idején a Gubacsi hídnál történtek hasonlók, sajnos volt aki nem látott-nem hallott így a motorcsónaknak kellett elhessegetni a komát, de hiába mert a motoros felkavart vizét valaki a mezőnyből megkapta, hát gondolhatod….pont a befutónál!!

  4. Ez ma is így van. 5 évvel ezelőtt még mi is bementünk nejemmel egy kétszemélyes beach kajakkal a versenybe. :) (Nem ismertük a vizi jeleket, fogalmunk sem volt, hogy a piros-fehér csík tiltást jelent.) Egyébként marhára nem értem: ha ez mindig probléma, akkor miért nem lehet a Gugacsi híd _alatt_ fixre letenni egy csónakot, benne egy emberrel, aki elhajt mindenkit? Tegnap még motorcsónakos is bejött a pályára, na gondolhatod, mi volt ott, mire egy másik motorcsónakkal elhajtották.

  5. Igen, ráismerek az állapotokra, sajnos ott tartunk ahol 40 éve is tartottunk ilyen szempontból. Csak a kimondott evezőspályák létesítése a megoldás, lásd Velencei tavi, Szegedi. Morva sok pénz, sohanapi megtérülés, de szükséges, hogy a verseny és túra ne zavarják egymást. (és akkor még a horgászok is ugye…)

Leave a Reply to Rudi Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading