Mérés és értékelés

Általános jótanács – orvosoktól is – hogy ne mérjük naponta a súlyunkat. Az indoklás az, hogy az ember súlya meglehetősen sztochasztikusan viselkedik, sok mindentől függ a pillanatnyi érték. Azt mondják, bőven elég hetente egy mérés.

Ekkora marhaságot.

Némileg előnyben vagyok, mert tanultam mind analóg, mind digitális méréstechnikát, de józan ésszel is belátható, hogy minél sztochasztikusabb egy mérni kívánt érték, annál többet kell mérni. Aztán rátenni egy görbét a mérési diagrammra, és a továbbiakban már csak a szőröktől független trendet figyelni. Ha érdekel a napon belüli dinamika, akkor óránként mérek. Ha érdekel a héten belüli dinamika, akkor naponta mérek, lehetőleg ugyanakkor, hogy a napon belüli dinamika ne zavarjon bele. Magas szórású változónál heti egy érték gyakorlatilag nem mond semmit.

Oké, ennyire nem vagyok hülye, sejtem, miért mondják. Hogy csökkentsék a kudarcélményt. Ha valaki életmódot változtat és várja a hatását, nagyon lehangoló tud lenni, ha mondjuk három hét alatt leadott egy kilót, aztán egy nap alatt visszakap kettőt. Írtam is róla, engem is zavart. De nem a heti mérés a megoldás. Képzeljük el, hogy egyik héten pont egy normális értéket mér az illető, a következő héten meg egy felfelé történő kilengést. Mi történik ilyenkor? Nem egy napig, hanem egy egész hétig lesz elkeseredve, és csak utána fog értesülni róla, hogy ez egy pillanatnyi kilengés volt, nem trend. Aki naponta mérekezik, az maximum egy napig lesz rosszkedvű.
És ezt is lehet csökkenteni: értelmes felvilágosító munkával. El lehet magyarázni az embereknek, hogy a súly simán ingadozhat pluszminusz egy kilót, tehát ne tessék elkeseredni, ha hirtelen sokkal többet mértek, mint ahogy attól sem kell a plafonig ugrani, ha egyik nap váratlanul alacsony értéket mutat a mérleg. A trendet tessék figyelni: precízebb mókusok írják bele Excel táblába, aztán rajzoltassák ki.
És szigorúan csak a trendeket kell nézni, nem a szőröket.

From MiVanVelem

4 Comments

  1. Minek ennyi macera. Egyszerűsítsük le a súly mérést. A derékbőségem arányban van a súlyommal. A derékövem folyamatosan figyeli a derekam kerületét. Egy lyukkal kijjebb tendencia rossz. Lyukkal beljebb, esetleg lyukat kell gyártmányoznom az övre – mert elakar hagyni a gatyám menet közben – tökéletes trend.
    Finom vasárnapi ebéd 2 lyuk kijjebb – határeset – korigálást igényel lyukszám szer korsó sör formájában. Utána meg kit érdekel, hogy az asszony el akar tenni láb alól.
    Kihagyott vacsora 1 lyuk beljebb, meg kopogó szemek – elviselhető trend – néhanapján.
    Ez leni eďszerue, ne koe bele villanjdelej, sz mutat folymatosz szuj …

  2. Az emberek nagy része képtelen hosszú távon gondolkozni és elemezni, csak a pillanatnyi siker ad “sikerélményt” nekik, kudarc esetén meg “összeomlanak”.
    Ez sajnos az élet minden területén igaz. Én is a súlyommal kapcsolatban tanultam meg a hosszútávon való gondolkodást.

    Én is naponta mérem magam lehetőleg ugyanabban az időpontban és “állapotban”, de inkább csak heti, havi és éves viszonyokat nézek. Az életem szerves, rutinszerű feladata lett a reggeli mérés.

  3. Korrekt mernoki elemzes, alapos adatmennyiseggel :)

    Szerintem ha a pontossag a cel, akkor napi ket meres lenne az igazi, egy kontrollnak mindig ugyanakkor, es egy random napkozben vagy ejszaka, ezzel a szoras es trend tokeletesen kovetheto.

    Amugy taktikus a vertikalis skala lehagyasa, de grat az utobbi par hethez :)

  4. @forrester: Huh, igazad van, a vertikális skála nélkül nehezen értelmezhető a grafikon. Szóval egy osztás két kiló.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading