Date2013. April 05. Friday

Dr. Szöszi betont szállít

Nem is tudom, mikor nevettem utoljára. Nem, nem arra a szájhúzós, gúnyos vigyorgásra gondolok, hanem olyan szívből jövő, alig fékezhető nevetésre.
Onnan jutott eszembe, hogy már megint nem úgy alakultak a dolgok, ahogy jólesett volna. Szerda óta a laptop telepítésével küzdök (hamarosan lesz is egy újabb írás), ma, pénteken nem is terveztem elmozdulni a gép mellől. Erre csütörtök éjfél után pár perccel kaptam egy sms-t, hogy valaki, aki nem én voltam, megpróbált az interneten vásárolni a bankkártyámmal. Valamiért nem sikerült neki (fogalmam sincs, miért, 1700 forint körüli próbálkozás volt), én viszont nem adtam meg számára az újabb lehetőséget, azonnal letiltottam a kártyát. Az ügyfélszolgálatos hölgy elmagyarázta, hogy vagy megrendelem most telefonon az új kártyát, de akkor ők adják meg a PIN kódot, vagy péntek reggel bemegyek a bankfiókba és akkor megadhatom a saját kódomat. (Utólagosan nem lehet módosítani.)
Emiatt talált délelőtt a rendületlen eső az autóban. Eldöcögtem. Kivártam a soromat. Erre a hölgy közölte, hogy szerinte a kártyám még nincs letiltva. A vad WTF nézésemre intenzív telefonálásba kezdett, najd kiderítette, hogy a kártyát ugyan tényleg letiltották az éjjel, de ez még nem lett átvezetve a számítógépes rendszerükön. Márpedig amíg itt élő kártyának látják, addig nem tudok újat rendelni.
– És ez mikor lesz?
– Az a biztos, ha hétfőn jön be újra.
– Remek.

Tehát nem elég, hogy két hétig megint nem lesz kártyám, de még az igényléssel is csúszok három napot. Mellékesen pont az ún. Üdvözlő Időszak utolsó három napját. (Ebben az időszakban minden vásárlás után 6%-ot írnak jóvá a Wizzair számlámon, én pedig szombatra terveztem egy komplett autógumi szett beszerzését.)

Na szóval, egy borongós napon meglehetősen borongós hangulatban kocogtam haza az autóval, amikor megláttam… és első pillanatra nem hittem a szememnek… aztán kirobbant belőlem a röhögés. A Sallai úton jött egy betonszállító mixer… egy brutális, férfias munkagép… a leggagyibb barbirózsaszínre festve. De az utolsó csavarjáig. A látvány annyira váratlan, anyira felfoghatatlan volt, hogy elsöpört minden búvalbaszottságot és még most is vigyorgok, amikor eszembe jut.

Olyan ez a mixer az utakon, mint az a bizonyos szerzetes a párizsi metrón. Nem csak betont szállít, hanem vidámságot is.

[Update]

Még egy ideillő videó via Hvala.

Napszerelmesek

Nem is tudom, miért, de ma eddig négyszer hallgattam meg ezt a dalt.

Szédült napszerelmesek a sötétben;
A nyár még ott csillog a szemükben.
A láncra vert, hideg napok után,
Egyszer eljön majd a szabadság.

 

 

Konteó

A mai nap az autóé volt. Időszaki szervíz, rögtön utána műszaki vizsga. Leadtam a jószágot a műhelyben, majd hirtelen lett három órám, lófrálni. Kint, a világ végén.
Elsétáltam a közeli bevásárlóközpontba, az Auchanban vettem péksüteményt, tejeskávét, aztán kiültem a Free Wifi gömb alá. Végülis, nem rossz: ahogy mondani szoktam, én bírom a remeteéletet, csak sör, szivar és internet legyen.
Üldögéltem, tízóraiztam… amikor megszólalt a hangosbemondó. Azt mondta, hogy műszaki okok miatt nem működik a bankkártyás fizetés, bocs, srácok, vegyetek ki pénz az automatából. Rágcsáltam tovább, amikor eszembe jutott: nocsak, nem csütörtök van? Ez annyiból különleges nap, hogy ha valaki ezen a napon Auchan kártyával fizet, akkor 3%-ot visszaadnak neki a vásárlásból. Ha tud vele fizetni. Ügyes.
Ránéztem a telcsire, a wifi továbbra is hasított. Szóval az adatkapcsolat rendben van. Hát, fura játékai vannak a véletlennek.
De nem csak a véletlen játszott. A hangosbemondó is. Pár perccel később egy lelkes, orgazmusközeli női hang elmondta a csütörtöki nap lényegét. Majd egy perc után jött megint, hogy nem lehet kártyával fizetni. Ez azért így, egymás mellett, eléggé ütős volt.
Aztán negyedóra múlva közölték, hogy néhány pénztárnál már jó a bankkártya, majd nem sokkal később helyreállt a rend.
Kivételesen mégsem az összeesküvés-hívőknek volt igazuk.

A megismerés sebessége

Közhely, de ettől még igaz: mást lát az az ember a tájból, aki autóval halad rajta keresztül, mint az, aki gyalog. Ha alacsony a sebesség, több időd van a részletekre, több időd van elgondolkodni azon, mit is látsz.

Nyilván ezt mindannyian tudjuk. Mégis, amikor tanulunk, sokan figyelmen kívül hagyják. Nincs olyan, hogy “Exchange Server 24 óra alatt”, még akkor sem, ha egy könyvkiadó ezt állítja. Pontosabban van, de ez csak olyan, mint amikor repülőgéppel átrepülsz egy táj felett. A videók, a tanfolyamok is csak olyasmik, mint egy vezetett autóbuszos túra: átmész a terepen, néhány jellemző helyen ki is szálltok, az idegenvezető mond ezt-azt… de az egésznek a lényege az, hogy legyen egy átfogó képed és esetleg felkeltse benned a vágyat arra, hogy a környéket jobban is megismerdd.
És ekkor jön a túrabakancs.

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑