Az agyilag sérült férfi jó ötvenes lehetett. A rohamot az váltotta ki nála, hogy két idősebb nő szállt fel a buszra, de csak az egyiknek jutott ülőhely, a másiknak viszont senki nem adta át a helyét, így végül neki kellett felállnia. Ez annyira megviselte, hogy fel-alá járkált a buszon és bibliai próféta módjára ostorozta először az utasokat, később az egész emberiséget. Időnként vad pillantásokat vetett arra a blokkra, amelyből kiűzettetett.
Az emberek közönyösen nézték. Hogy ki mire gondolt, nem tudom. Én arra, hogy lehet hogy mi viselkedünk rosszul, amikor sokszor úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi, sem a buszon, sem a külvilágban.