Meglehetősen hülye látványt nyújthattam, amikor másztam fel a létrán a padlásra, hónom alá szorítva egy szilikát válaszfalblokk méretű Exchange 2000(!) könyvet. Ezt a könyvet már legalább ötször ki akartam dobni, de aztán mindig megmenekült: gondoltam, milyen jó lesz egyszer majd vigyorogva nézegetni az ősrégi technológiát. Aztán most meg tanulhatok belőle.
Valahogy nem így képzeltem.

From MiVanVelem

A magyarázat röviden: Nagy Ügyfél beszopta. A könyv ugyanis kifejezetten optimistán, mondhatni lelkesen propagálja, hogy ez milyen isteni platform workflow alkalmazások fejlesztésére: ott vannak a nagyszerű public folderek, a web store, az Exchange fájlrendszer, az event sinkek. Ezek közül ma már egyedül a public folder rendszer él, de az is csak azért, mert a plebs többször kis híján forradalmat robbantott ki, amikor az MS meg akarta szüntetni. De az MVP találkozókon láttam Redmondban, hogyan szorult ökölbe a fejlesztők arca, amikor bárki a public folderekkel kapcsolatban kérdezett valamit.
Na mindegy, Nagy Ügyfél belelkesedett, fejlesztett rá anno egy workflow rendszert. Akár adhatta volna neki a Csapda nevet is, ugyanis ezzel a rendszerrel a teljes levelezését lehorgonyozta a kőkorszakba. Ha már csak egy Exchange 2007-est betenne, akkor lőttek a transport sinkeknek, a 2010-essel meg a store sinkeknek. (Pontosabban a fene tudja, mi történne a rendszerrel egy mixed organizációban.) Elméletileg újrafejleszthetnék az egészet Sharepoint alá, de erre se pénz, se paripa, se fegyver, arról nem is beszélve, hogy aki az egészet fejlesztette, már nem dolgozik a cégnél, betonkolonccal a lábán pihen a Duna alján. (Oké, ez erős túlzás volt, az illető természetesen él, de nekünk úgy kell rá tekintenünk, mintha nem létezne.) A rendszerről semmilyen dokumentáció nem készült, ellenben az egész cég ezt használja. A mi dolgunk pedig az, hogy üzemeltessük. Felelősségteljesen. Amikor még azt se tudom megjósolni, mi történik, ha beteszek a meglévő mellé egy másik szervert.
Felhördültél? Elnézést. Tartozom egy vallomással. Ezt a részt mindig elblicceltem a tanulásban. Úgy gondoltam, hogy senki nem lesz annyira bátor, hogy ténylegesen erre az Exchange-re alapozzon egy céges workflow-t, különösen itt, nálunk. Nem is gondoltam rosszul, és már úgy éreztem, megúsztam. De nem: 13 évvel a kibocsátása után előlépett a homályból egy múmia és hátbadöfött. Az Exchange bosszúja.
Én pedig szedhetem elő a pókhálós könyvet és tanulhatom azt, amit egykor jó érzékkel feleslegesnek ítéltem, azt, amiről az MS fejlesztői is úgy gondolták később, hogy zsákutca, azt, amiben semmi tudáspotenciál nincs, hiszen a kor elhaladt mellette: ilyen rendszereket ma már csak múzeumban lenne szabad mutogatni.

[Update]

A történet vége a szakmai blogban található.