Gutya

Egy héten belül kétszer is ugyanaz a minta.

Az erdőben sétáltam haza, az erdei úton szembejött velem két öregasszony, meg egy apró kutya. Az utóbbi póráz nélkül, 5-10 méterre elcsatangolva a gazdájától, aki élénken beszélgetett a partnerével. Amint elmentem a kutya mellett, az mögémszaladt és jó 20 centiről veszettül acsarkodni, ugatni kezdett. Pici zsebpiszok kutya volt, talán még a macskám is sarokba tudta volna állítani. Én sem vettem túl komolyan, megfordultam és rászóltam, hogy ‘ha megharapsz, felrúglak!’. Ekkor ért mellém a gazdája és felháborodott. Hogyan merészelek ilyeneket mondani az ő kutyusának!
– Nem tűnt fel, hogy az Ön kutyája támadó pozíciót vett fel és ott ugat közvetlenül mögöttem, a bokámnál?
– Ez nem olyan kutya.
– Az ugatása nem ezt mutatja.
– Fiatalember, a kutya már csak olyan, hogy ugat. Ezzel nem tudok mit kezdeni – zárta le a vitát a nő arrogánsan és fensőbbrendű mosollyal az arcán továbbment.

Ma megint okmányiroda. Kábé 2,5 kilométer séta, végig kertvárosban. Láttam, hogy előttem egy hapsi megy, mellette három kutya, naná mindegyik póráz nélkül. Szűk volt a járda, gondoltam elengedem őket a sarokig, utána úgyis elfordulok. Pont ott volt az egyik háznál egy kölyökkutya, addig eljátszottam vele.
Balszerencsémre a hapi is elfordult a kutyáival. Ráadásul közben megismertem, ugyanaz a farok volt, akivel egyszer már összebalhéztam, akkor is a szabadon kóborló kutyái miatt.
Na most, hogy értsd, az utca, amelyikre ráfordultunk, nem egy elhanyagolt forgalommentes kertvárosi utca, hanem a telep egyik főutcája. Meglehetősen nagy autó- és gyalogosforgalommal. Ez a barom meg ott sétált, a kutyái pedig fel-alá futkároztak. Melléjük értem. A három közül a legnagyobb dög felismert – gondolom, ott lehetett, amikor az azóta megboldogult Hópihét védtem – és mögémrohant. Ugyanaz a trükk: beállt mögém és 20 centiről hörgött, ugatott. Ez nálam minimum kimeríti a támadással fenyegetés fogalmát, ráadásul hátulról és kellemetlenül közelről, így nem is bírtam sokáig. Villámgyorsan megfordultam, toppantottam a kutya felé, erre az egyből támadott, de ugyanabban a pillanatban már orrba is rúgtam. Túrabakanccsal.
A gazdája kábé 10 méterről óbégatott. A kutya megállt egy méterre, onnan ugatott veszettül. Én álltam, vártam mi lesz. Hátat fordítani nyilván nem mertem. A gazdája odaért és nekiállt veszekedni. Velem. Hogy miért támadom meg a kutyáját és ez a kutya egyáltalán nem olyan és biztosan utálom a kutyákat és ezt érezte meg az ő kutyája, és egyébként is, ez a kutya nem olyan. Néztem azt a kerek, debil arcát, aztán legyintettem. Annyira sütött róla az ostobaság, hogy semmi értelme nem volt vitatkozni vele.
– Ha a kutyája még egyszer a közelembe jön, kitekerem a nyakát! – szóltam oda neki a biztonság kedvéért, majd megfordultam és továbbmentem. Valószínűleg a kutya értette a fenyegetést, mert nem jött utánam.

11 Comments

  1. “Ha a kutyája még egyszer a közelembe jön, kitekerem a nyakát!”

    Ugye nem a kutya nyakát? :-)
    Mert az nem tehet róla, hogy egy f@sz a gazdája…

  2. Ez a legszarabb az egészben. Én is legszívesebben a gazdájába rúgtam volna bele, de azért úgy böntetnek, mintha embert bántanál.

  3. Ahh, jo reakciok. Rugdosd csak ezeket batran szvsz, neked mindenkepp biztosabb ha a kutya megjegyzi kit jobb kikerulni, a gazda meg vagy raebred es porazra valt, vagy menthetetlen hulye, es leszarhatod. (Igazabol hasonlit a kutyaira – csak ugat, mert tudja, hogy tehetetlen, rendort megsem hivhat rad)

  4. @forrester: nekem van egy olyan elméletem, hogy a kutya hasonlít a gazdára. Voltam olyan országokban, ahol a legtöbb kutyát póráz nélkül sétáltatták (még a tömegközlekedésben vagy a boltban! is), és a kutyák teljesen nyugodtan viselkedtek – mert a társadalom is olyan. A kutya nem akart megtámadni vagy megugatni, csak egyszerűen kíváncsi volt, amikor odajött hozzám.

    Ide tartozik, hogy gyerekkoromban nagyon féltem a kutyától, nekünk sohasem volt kutyánk, csak a kerítés mögött acsarkodó fajtát ismertem. Aztán később, már felnőttként megpróbáltam másként viszonyulni – igaz megtartottam az elővigyázatosságot, de nem mutatok félelmet és ez általában beválik.

  5. En a “le se szarom” taktikat kovetem, a legtobb kutya, ha latja, hogy nem erdekel, bekenhagy. Persze, nekem nincs is itthon semmi allatom…

  6. Vigyél paprikasprayt. Fújd le a kutyát, aztán a ha rádtámad, akkor a gazdáját is.
    Önvédelemből.

  7. Itthon a kutyák éppen olyan idegbetegek és agresszívek, mint az emberek nagy többsége.

    Bécsben (kül- és kertvárosi tapasztalat) kb. oda se bagóznak, ha elmegyek mellettük egy-egy esti sétám alkalmával (nordic walking rulez). Itthon kutyásnál mindig meg kellett állnom, mert a kutya minimum kíváncsi volt (ez nem baj), vagy rögtön ugatott és acsarkodott (ez már annál inkább). További bónusz sógoréknál: a kutyát éjszakára NEM hagyhatja kint a gazda a kertben, különben megkúrják érte. Éppen ezért:

    – a zsebkutya az elterjedt, mert azt könnyen lehet tartani a lakásban is
    – az esti séta a kertvárosban valóban kellemes és lazító hatású, mivel nem ugranak elmebeteg dögök hörögve az ember nyakába a kerítés túloldalán.

  8. @UnA:
    Ez nem ilyen egyszerű. Én inkább úgy tapasztalom, hogy ha erőtlen a falkavezér – a gazda – akkor elkanászodik a kutya. Azazhogy éppen hogy nem olyan lesz, mint a gazdája.

  9. A kutyáknál hasonlóan van, mint az embereknél. Születünk valamilyen génállománnyal, ami meghatároz valamiféle (ugyan elég tág) határokat. Aztán a szocializáció (környezeti hatások, otthon, iskola stb) csinál belölünk valamilyen embert. És ezen lehet változtatni, szinte bármikor, amikor nem vagyunk elég lusták ehhez.
    A kutya is olyan, ahogy “szocializálódik”. Falkában akar élni, annak akar megfelelni. Ha a falkavezér engedi, akkor aggresszív lesz. Ha a falkavezér tiltja, akkor nem ugrál, nem fenyeget másokat. Ha gyenge a falkavezér, átveszi az uralmat, és akkor az lesz, amit a kutya akar. Márpedig a kutya ragadozó, területét védő állat.
    És azt se felejtsük el, hogy a kutya önmagától (=nincs személyesen fenyegetve) csak akkor támad, ha falkában érzi magát (min 2 lény, ami lehet ember is).
    És bármilyen kutya tanítható, nevelhető emberekkel való együttélésre. Csak jó tanár (=helyes metódus) és türelem kell hozzá… A rossz kutya mindig emberi hiba!

  10. UnA -nal a pont.
    valamelyik tudomanyos csatornan megy a ‘csodalatos kutyadoki’ vagy milyen cimu sorozat, erdemes par reszt megnezni, valoban sokszor az a gyogymod, hogy nem a kutyat, hanem a gazdajat gyogyitja ki valamibol a ficko.

  11. Igazad volt. Elképesztő, hogy némely kutyások milyen arcátlanul erőltetik ránk a hobbijukat. Jóbarát! Ha neked nincs annyi eszed, hogy a törvény szerint pórázon vezesd a kutyádat, akkor rohadj meg!

Leave a Reply to Meister Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading