Napok óta óriási mezei poloska populáció nyomul a teraszon ezeken a napsütötte őszi délutánokon. Egy szivarnyi idő alatt 15-20-at ütök le, pusztán csak úgy, hogy lesöpröm a dögöket a könyv lapjairól, a netbook billentyűzetéről vagy egyszerűen csak a hajamból. Úgy belegondoltam, hogy azért nem lenne ellenemre, ha esetleg megjelenne errefelé ennek a rovarnak valamilyen természetes ellensége, ne csak én küzdjek már az invázióval.
Aztán az első mészárlós napok után, amikor kiültem, azt vettem észre, hogy a szanaszét heverő poloskahullákat vastagon megszállták a bodobácsok. Azaz mégis van ezeknek a dögöknek ellensége – csak cefettül lusta.
Most már csak azt kell kispekulálnom, hogyan lehet bodobácsot fanatizálni.