Day: May 1, 2012

Este kiültem a teraszra és egy szivaroktató könyvet olvasgattam. Éppen ott jártam, ahol azt elemzi, hogyan érjük el a kóstoláshoz szükséges ideális állapotot. A lényeg, hogy a szájüreg pH értéke közel hét legyen, azaz ne legyen se lúgos, se savas. Mindkét eltérés képes kikapcsolni a kellő ízérzékelést. (Nemröhög, mérnökember tudományosan szivarozik.) Azt is írta, hogy vigyázzunk a stresszel, mert attól is változik a pH. Nos, pont ebben a pillanatban repült bele az arcomba egy akkora éji molylepke, hogy kis híján leborított a székről. Felpattantam, strandpapuccsal a kezemben visszatámadtam, végül egy hosszú és véres küzdelemben agyonvertem. A pulzusom minimum 180-ra ugrott, az adrenalinról ne is beszéljünk. Visszaültem, szippantás a szivarból – és tényleg nem volt olyan finom.
Gyorsan fellapoztam a könyvet, hogy ilyen esetben mi a teendő. Azt írta, hogy minél gyorsabban vissza kell állítani a pH-t. Eddig oké, de mivel? Újabb lapozás. Citrom szorbet. Anyád. Neki biztos van otthon négynapos ünnep után éjszaka citrom szorbetje. Mi a B terv? Azt írta, hogy sima ásványvíz is jó. Na, az van. Ittam egy pohárral, visszasétáltam, ekkor odajött Picúr az esti simogatásadagjáért és nyugodtra simogattam magamat.
Újabb szippantás – és tényleg sokkal jobb lett. Hiába, a művelt embernek nincs párja.