Róma 5/6

2012.04.16; hétfő

Reggel időjárás. 90%-os valószínűséggel eső, délután ugyanekkorával égszakadás, földindulás. Ehhez képest, az ablakon kitekintve megint ezerrel sütött a nap, és mivel ma már nem rohantunk sehová, a reggeli után ki is ültem a teraszra szivarkávézni. Elinduláskor persze magunkra kaptuk az esőkabátot, könnyű ruhánk meg nem volt, szóval izzadtunk, mint a ló. Nem is bírtam sokáig, végül egy szál ingben nyomtam végig az egész napot. Még így is melegem volt.
De, tekintve, hogy a kiszemelt célpontok viszonylag messze voltak egymástól, az időjárásba meg – ugye, 90% – bármikor belerondíthatott az eső, így ezen a napon is vettünk egy napi bérletet. Igen, én is éreztem a helyzet fonákságát, egy három napos bérlettel szemmel láthatóan jobban jártunk volna, de az ember mindig utólag okosabb.

Útközben láttam egy felül nyitott turistabuszt, oldalán felírat: Roma – Christana Experience. Akár a nap mottója is lehetne.
Igen, ma és holnap a kereszténység lesz soron.

Először rögtön a szállásunktól nem messze lévő bazilikával kezdtünk. De mielőtt belevágnék, szeretnék letisztázni néhány dolgot.

Két templomtípust szoktam megkülönböztetni. A két típus között óriási a különbség: az egyikben elmélkedni tudsz Jézus tanításairól, a másikban csodálni tudod Jézus dicsőségét. Nejnek is, nekem is az előbbi tipus jön be inkább. Ha a templom túldekorált (és szinte mindegy, hogy ízléstelenül – lsd. nápolyi dóm – vagy ízlésesen – lsd. Szent Péter bazilika), akkor az már egyfajta hivalkodás. Sokkal jobban bejönnek az egyszerű, az arányokkal és a különböző kövek párosításával operáló templomok, kezdve a Monfalcone-i vakolatlan belsejű templomtól a krakkói katedrálisig, a római Pantheonig, vagy az egészen extrém méretű és éppen a hivalkodás határán mozgó Hagia Sofiá-ig, a kevesebb ezekben az esetekben több. A Sixtus-kápolnát gyönyörű műalkotásnak találom, de hogy szent hely? Na ne már.

Egy másik téma, melyről meglehetősen sokat beszélgettünk Nejjel: végülis, mivel nyert a kereszténység? Mi volt az a plusz, amivel kiemelkedett a korabeli többszáz periférikus vallás közül? Arra jutottunk, hogy azzal, hogy felismerte, Róma a központ, azt kell támadni. És támadta, makacsul. Egészen a milánói ediktumig (AD313) támadta, ami testvérek között is 270 év (AD50 körül jött létre Rómában keresztény kolónia), de ha az államvallásá tételét nézzük (AD380), akkor még tovább.
És persze kellett hozzá a remek szervező és egyházépítő Pál apostol is.

Az ő templomával kezdtünk: Szent Pál Bazilika A Falakon Kívül (San Paolo fuori le Mura).

From Roma 2012

Nem volt nehéz kezdés, ott laktunk mellette 20 perc járásra, a metróállomás (és a dohánybolt) pont mellette volt. Ezt a bazilikát is – mint a Szent Péter katedrálist – oda építették, ahol a névadóját kivégezték. Péter és Pál nagyjából egy időben szenvedtek vértanúhalált (lsd. Quo Vadis), Pétert a Vatikán dombon feszítették keresztre(1), Pált pedig a városon kívül, az ostiai út mellett fejezték le. (Mivel születésétől fogva római polgár volt, így nem szenvedhetett kínhalált.)

(1) Fejjel lefelé(2), mert nem akarta, hogy egyenrangúnak látsszon Jézussal. Ez később segített a maradványai beazonosításában, mivel leszedéskor a lábát vágták le.

(2) Ezek a szentek egyébként is fura anyagból voltak gyúrva. Nemrég olvastam egy orvosi cikket, mekkora pokoli szenvedés lehetett a keresztrefeszítés. És akkor képzeljük el azt, amikor Péter könnyedén odaveti, hogy ő mindezt fejjel lefelé szeretné átélni. Vagy ott van például Szent Lőrinc, aki az egyházi javakat (állítólag a Szent Grált is) kezelte, melyeket az aktuális császár le akart nyúlni. Nem adta, ráadásul kekec is volt, ezért a császár úgy döntött, hogy vasrácson fogja megsütni. Erre mit csinált Lőrinc? Amikor már egy ideje sült, szólt a hóhéroknak, hogy lassan fordítsák meg, mert az egyik oldala már teljesen átsült, a másik meg még nyers. (Így lett a tűzoltók védőszentje.) Vagy Szent Sebestyén. A római gárda tisztje volt, a császár kedves embere, de nem bírt a térítői késztetésével. Miután a császárt is megpróbálta megkörnyékezni, halálra ítélték. Kikötötték egy oszlophoz és telenyilazták. De nem halt meg, később egy nő leszedte, hazavitte és meggyógyította. Mit csinált erre Sebestyén? Visszament a császárhoz, hogy akkor hol is hagytuk abba? Ekkor a biztonság kedvéért bunkókkal verték agyon és a csatornába hajították. Egy másik nő innen is kiszedte, de ekkor már csak annyit tudtak csinálni vele, hogy kivitték egy katakombába és ott helyezték nyugovóra. (Ez az a bizonyos Szent Sebestyén katakomba, amelyről korábban már esett szó.)

From Roma 2012
From Roma 2012

Maga a katedrális kívülről rendkívül impozáns, a kereszténység második legnagyobb temploma, a négy kiemelt fontosságú katedrálisainak egyike. A belső kialakítása szép, a lenyűgözéshez szerencsére nem a túlcsicsázást választották, hanem a tömérdek oszlopot, így teljesen vállalható lett a belső tere is. Ez az a fajta templom, ahol lehet elmélkedni. A nap végén tartott egyeztetésen Nejnek ez a templom jött be leginkább. Nekem inkább a lateráni… de ne rohanjunk ennyire előre.

Innen metróval a Circo Massimo-ig mentünk, bepótolni egy korábban elmaradt látványosságot, Caracalla(3) termáját.

(3) Egy újabb szereplő, akiről eddig nem sok szó esett. A korábbi császármesét Septimius Severus-nál hagytam abba, innen pedig nincs már messze Caracalla sem. Egész konkrétan a fia. Az öreg Septimusnak két fia volt, Caracalla(4) és Geta. Amikor az öreg haldoklott, megkérte fiait, hogy ne rivalizáljanak, uralkodjanak bölcs egységben a birodalmon. Igéretet ilyen durván azóta is ritkán szegtek meg. Septimus halála után belviszály tört ki, majd Caracalla egy családi összejövetelen, anyja kezei közt döfte le öccsét, később pedig közel 20000 hívével is végzett. Elég durva antré egy uralkodáshoz. Később is inkább katona volt, háborúból háborúba vonult a seregeivel. A halála is elég morbidra sikeredett, félrevonult pisilni egy bokorba és itt lepte meg egy orgyilkos.

(4) Caligulához hasonlóan ez is gúnynév. A caligula jelentése katonacsizmácska(5), a caracallus pedig egy bokáig érő, csuklyás köpeny neve volt.

(5) Germanius már volt annyira ravasz róka, hogy amikor háborúzott, mindig vitte magával a családját is. Inkább, mint Lívia közelében hagyja. Caligula ekkor még kicsi gyerek volt, a sereg kedvence, ahogy állandóan a nagyméretű katonacsizmájában bóklászott.

De most nem is ez a sötét történet a lényeg. Caracalla nevéhez meglepően sok építkezés, illetve renoválás fűződik. Egyik ilyen épület a nevét viselő közfürdő, azaz terma. (Ezeket azért ne úgy képzeljük el, hogy az épület egy, vagy több nagy medencéből állt. Ezek a közfürdők elsősorban közösségi helyek voltak, találkozási pontokkal, hatalmas, csevegésre szolgáló terekkel.)

From Roma 2012

Ezt a romot az első tervezgetéskor nem is igazán akartam meglátogatni, úgy voltam vele, hogy csak néhány romos fal, egy valamikor közfürdő, nem egy nagy mutatvány. Hát, tévedtem. Egyrész durván nagy, még romjaiban is. Másfelől van mellette egy park: elszórt gyep, néhány esernyőfenyő. Ez sem hangzik valami lenyűgözőnek, de valahogy mégis a kettő – a rom és a park – olyan hangulatot adott, hogy vagy egy félóráig csak üldögéltünk egy padon és szívtuk magunkba. Erő, kor, méltóság… ember és természet közös munkája… felemelő volt.

From Roma 2012
From Roma 2012

Maga az épület belseje inkább már a mérnöki énünket foglalkoztatta, nézegettük, hol volt a medence, hol voltak a gőzös szobák, öltözők, hol voltak a beszélgetős, találkozós átriumok.

Az ücsörgés során kerítettem sort a magunkkal cipelt egzotikus kólára. Még tegnap vettem a boltban, elsősorban pont az egzotikussága miatt. Nem kellett volna. Valami döbbenetesen idióta ízű lötty volt. Induláskor még akadt egy kis kólaíze, aztán megkeseredett, majd végig olyan volt, mintha szentjánoskenyeret rágcsáltam volna. Nézegettem, mi van benne, de csak csupa szokványos anyagot találtam: víz, cukor, mindenféle savak, adalékok. Azért ebből bravúr lehetett kihozni ezt a perverz ízvilágot.

Innen – dacára a bérletnek – gyalog mentünk tovább. A célpont nem volt messze, de ha tudom, hogy ennyire kellemetlen az út, inkább körbementem volna tömegközlekedéssel. (Meredek, büdös, nagy forgalmú úton mentünk végig, egy szűk járdán.)

De az épület nem volt akármi. Nem tudom, kinek mekkora meglepetést fog okozni, én speciel nagyot néztem, amikor a rákészülés során először találkoztam a ténnyel: a római katolikus egyház hierarchiájában nem a vatikáni Szent Péter székesegyház az egyes számú katedrális. Oké, az a legnagyobb méretű, de rangban csak a második. A pápa trónja a Lateráni Keresztelő Szent János katedrálisban található. Ez a templom az egyház központi épülete, a szellemi magja. Itt is – hasonlóan a vatikáni katedrálishoz – csak a pápa celebrálhat misét.

From Roma 2012

Kívülről minderre nem sok jel utalt. Nem olyan hatalmas, nem olyan impozáns, mint a vatikáni párja. Bemenni is csak egy oldalajtón tudtunk. Nem nagy, de kompakt, arányosan kompakt templom. A 12 apostol szobra dominálta a belsejét. Az apostolok, mint egy kiemelten fontos csapat, állják körbe a látogatókat, meghittséget, biztonságot árasztva. Nyoma sincs a lenyűgözési szándéknak, sokkal inkább egyfajta nyugodt méltóságot sugárzott belül az épület. (Megjegyzés: itt, pontosabban a katedrális melletti lateráni palotában található az a lépcsősor is, mely valamikor Pilátus palotájában állt és amelyen Jézus is felment, amikor az a bizonyos korbácsolós-kézmosós affér volt. Időnként megnyitják, az illemtan szerint csak térdepelve lehet rajta felmenni.)

From Roma 2012
From Roma 2012

Nej gonosz módon rögtön elment megkeresni a szobrok között Júdásét. Naná, hogy nem találta. Szent Pál kitúrta a csapatból, sőt, rögtön a második helyre érkezett be a kerékcsere után. De azért Nej körbejárta a szobrokat, egyenként mindegyiket lefényképezte.
– Megvolt mind? – kérdeztem, amikor visszatért.
– Ja.
– Jól viselkedtek? Nem ficeregtek? Egyik sem mozdult be?
– Nem.
– Jó fiúk ezek. Na, akkor menjünk.

A téren elbambultam, miközben kerestem a fényképezőpozíciót, így az épületből kihajtó autó kis híján elütött.

– Vigyázz, hé! – kiáltott rám Nej.
– Ugyan már – legyintettem – Ebből az épületből csak szent autó jöhet ki. Akit ilyen üt el, az egyből a mennyországba kerül.

From Roma 2012

A következő célpontunk a Fantastic Four(6) újabb tagja, a Santa Maria Maggiore bazilika volt.

(6) A római katolikus egyháznak négy fő katedrálisa van, ezeket nevezik Basilica Maior-nak is. Minden más katedrális csak Basilica Minor, azaz kis katedrális lehet. Ezek közül hármat ezen a napon kerestünk fel, a negyediket pedig kedden. A Szent Péter székesegyház a Vatikán területén van, a másik három Rómában, de a lateráni egyezmény szerint mindegyik vatikáni tulajdonnak számít.

From Roma 2012
From Roma 2012

A legenda szerint maga Mária nagyasszony (Maria Maggiore) szólította fel Liberius pápát, hogy a kijelölt helyen építsenek neki egy katedrálist. A helyszínt nem volt nehéz megtalálni, a Madonna friss hótakaróval jelölte ki a helyet. Augusztusban.
Nos, valószínűleg mire ide eljutottunk, már túlságosan el lettünk kényeztetve. Bementünk, körbesétáltuk, leültünk tíz percre, próbáltuk felvenni a hely hangulatát… aztán kijöttünk. Nem volt csúnya hely… de semmi nem volt, ami megfogott volna benne. Ügy értem, hogy az előző kettőhöz képest. (Oké, azért az a padló, az tudott valamit.)

Térkép. Hogy hol vagyunk.
– Hoztál térképet? – kérdezte Nej.
– Ja. A Térképus Maximus-t.
– ?
– A kettő közül ez a nagyobb.

Aranyos. A Termini pályaudvaron a csomagmegőrző jele: püspöki süveg.
(Viszont a csomagmegőrző itt is drága. Keddre 9€/fő jött volna ki. Nem is terveztük igénybevenni. Mind a vatikáni múzeumnál, mind a székesegyháznál azt írták a házirendben, hogy bőröndöt tilos bevinni – ergo lennie kell valamilyen csomagmegőrzőnek. Volt is. Ingyenes.)

A pályaudvaron Nej elment vécére, én meg venni akartam egy kólát. Beálltam az egyik pult előtti sorba. Sorrakerültem. Mondtam a csajnak, hogy kóla. Meg mutattam is. Kifejtette, hogy ő arra nem jogosult, álljak be a másik sorba, a hapihoz. Megismételtettem vele, mert elsőre nem hittem el, hogy jól hallok. Erre a mögöttem állók, akik gyorsabban kapcsoltak, átmentek a hapsihoz, így mire én is odaértem, már ott is jó hosszú sor állt. Sorrakerültem. Mondtam neki, hogy kóla. Erre odaszólt a csajnak, az kivett egy kólát és odaadta. Nekem. De legalább rend van.
Nej közben visszaért.
– Nos, sikerült?
– Nem.
– Hogyhogy?
– Bementem. Minden ajtó zárva volt, ember sehol. Megnyomtam egy gombot, erre kijöttek egy csomóan és elkezdtek ordibálni.
– És te mit csináltál?
– Leléceltem.

From Roma 2012

Ez a város tényleg kezd hasonlítani Pestre. A társasházban például néhány lakásban van klíma. A külső falra vannak felszerelve, a kondenzcső szépen, ahogy kell, bemegy a lakásba és gondolom rácsatlakozik a szennyvízre. Kivéve egy helyen. – Kondenzcső? Szennyvíz? A francokat! – gondolhatta a lakó és egyszerűen felfúrt egy marmonnkannát a klíma mellé.

From Roma 2012

Még egy templom hátravolt a tervből. Ez sem akármi, megkockáztatom, kétezer évével a legrégebbi keresztény templom: a Pantheon. (Tudom, nem annak épült, de végül csak az lett belőle. Igaz, nem sokkal előzte meg a legrégebbi, eredetileg is kereszténynek épült szentélyt.) De előtte még ungabunga séta: a figyelmes olvasónak feltűnhetett, hogy a Piazza del Popolo és a Venezia tér közötti részen nappal szinte még nem is voltunk. Így metróval elmentünk a térig, majd lendületesen leültünk.

From Roma 2012

Mert a Piazza del Popoló is egy ücsörgős tér. Harmonikus is, élet is van rajta, miért ne nézegetnénk? Itt bátran átadtam a túravezetést Nejnek, vigyen el a Spanyol lépcsőig.

From Roma 2012

Sikerült.

From Roma 2012

A Trevi kúthoz már én vezettem. Nappal durván más a környék, nem is időztünk ott sokat, elsétáltunk Hadrianus palotájának romjai mellett, majd megint bele a húsdarálóba.

From Roma 2012
From Roma 2012

Igen, a Pantheon nem kicsit népszerű turistacélpont, meg kellett szenvednünk a bejutással – de odabent már a látvány feledtette a tömeget. A hatalmas, de könnyednek tűnő kupola és a pont kellemesen dekorált falak megkapó összképet alkottak. Leültünk, bambultunk. Aztán tisztelettel biccentettünk a síremlékek előtt: II. Victor Emmánuel, a fia, I. Umberto… és Raffaello.

From Roma 2012
From Roma 2012

Még kint is körbejártuk az épületet, nézegettük egy kicsit a Piazza Rotonda-t, majd a szokásos Argentina szinház, 8-as villamos vonalon hazazötyögtünk.

Bolt és végre olcsó frizzante. Meg ásványvíz.

Este már nem mentünk sehová. Úgy nyolc körül lett hirtelen vörös az ég alja, majd vonult be Róma belvárosába a beígért, látványosan csapkodós istenáldása. Gyönyörködtünk a látványban. A külvárosból.

3 Comments

  1. Szia!

    1 dolgot szeretnék megosztani/tisztázni, ha mégis én tévedek elnézést, 1 dolog miatt a sajnálatomat kifejezni és 1 érdekesség.

    1.
    Szerintem Te nem a ‘Lateráni Keresztelő Szent János _katedrális_’ -ra gondolsz, hanem a ‘Lateráni Szent János _bazilika_’ -ra (Basilica di San Giovanni in Laterano).
    Én csak a katedrális szóban nem voltam biztos, de a többit innen tudom:
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Later%C3%A1ni_bazilika
    http://ujember.katolikus.hu/Archivum/010318/1603.html

    2.
    Előre le szeretném tisztázni, hogy szerintem kb. 1 éve rendszeres olvasód vagyok és minden írásodat elolvastam. Nagyon jó amit és ahogy írsz, olvasmányos, pont annyi amennyi kell, stb. Inkább nem fényeznélek tovább, mert… elbízod magad. :) Most meg kell jegyeznem azt a fontos dolgot amit kifelejtettél az írásból (vagy később fogod megírni és akkor előre is elnézést), hogy ebben a bazilikában van 1 emléktábla, amit Damkó József alkotott, amin az látható amint II. Szilveszter pápa a Szent Koronát küldi.

    3.
    Ha már itt voltatok mellette akkor kérdezem, hogy ide bementetek-e a kereszt darabjait megnézni?:
    http://www.sacred-destinations.com/italy/rome-santa-croce-in-gerusalemme
    Ha nem, akkor a következő indok amiért érdemes visszamenni. :)

    Nem vagyok keresztény, nem vagyok megkeresztelkedve, csak a kedvenc városom ahova elég sokszor visszajárok. Akár csak hétvégére, hogy a Pantheon elé ki lehessen ülni kávézni és/vagy sok szép térben és épületben gyönyörködni. A fogalmak miatt írom, hogy ne legyenek összekeverve, mert találkoztam már olyannal, hogy ha Valakitől kint megkérdezed, hogy ez vagy az hol van és bazilika helyett katedrálist vagy székesegyházat vagy dóm-ot mondasz, hát vagy kiakad és elkezd olaszul egy röpke előadást tartani amiből egy mukkot nem értesz és legfeljebb csak ott tudod hagyni vagy rádhagyja megmondja merre van az előre. Az ilyenek elkerülése végett is írom.

  2. Szia,

    1. Valószínűleg én vagyok az egyházi terminológiában műveletlen, nekem a bazilika, katedrális és a székesegyház egymás szinonimái, úgy is használtam az írásban. A linket köszönöm, akkor mostanától ezt is tudom.

    2. Az emléktábla megvolt, az írásból felejtettem ki.

    3. Erről már csak utólag hallottam. Mondjuk úgy, hogy akár ezzel, akár a pápa kezében váratlanul magától összeforró láncokkal és úgy általában a katolikus legendákal kapcsolatban minimum szkeptikus vagyok.

  3. A szkeptikusságban teljesen egyetértünk. :)

    Pl. a Scala Santa -nál is és szinte mindennél majdnem kivétel nélkül minden iromány amit olvastam úgy fogalmaz, hogy a ‘keresztény hagyomány szerint’ vagy csak a ‘hagyomány szerint’.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading