Róma 3/6

Szubjektív történelem.
2012.04.

Megjegyzés:
A lentebb leírtak egyáltalán nem ezerszer ellenőrzött, tutibiztos történelmi tények.
A sztori a fejemben mind szépirodalmi, mind történelmi olvasmányaim alapján alakult ki.
Kéretik ezt figyelembe venni, mielőtt bárki felháborodna, hogy ő más forrásból máshogyan tudja.
(Kiigazításokat természetesen szívesen fogadok.)

Azért csak nem tudom úgy lezárni az előző napot, hogy ne írjak kicsit részletesebben Róma központjáról, a Fórum/Palatinus blokkról. Tulajdonképpen itt kezdődött minden. Pontosabban, a sziget mellett találkozott két kereskedelmi útvonal, ott alakult ki valami cserehely, de Romulus és népe a Palatinus dombon tanyázott.

From Roma 2012

Mondjuk, kell hozzá némi fantázia, hogy ezt a hideg és sivár kőkupacot bárki is királyi szállásnak lássa – pedig a kiírás szerint ez volt Romulus szalmafedeles kunyhója.
Romulus tábora – a továbbiakban Róma – nyitott város volt, mindenféle népség letelepedhetett. Ez a mindenféle népség leginkább férfiakból állt, akiknek egy idő után hiányozni kezdett… khmm… az otthon melege. Nőt akartak, de azonnal. Ezért hívták meg a szomszédban lakó szabinokat bálba, pontosabban egy lóversenyre, melyet a Circus Maximus területén rendeztek meg. Mellékesen hozzátették, hogy feltétlenül hozzák el a lányaikat is. A sztori ismert, a szabin nőket elrabolták, a férfiakat hazaengedték, akik kicsit többen és kicsit több fegyverrel jöttek vissza – sajnálatosan csak hosszabb idő múlva, mert sok sereghez sok idő kell – aztán egyik éjszaka elfoglalták a Capitoliumot, Romulusék ugye a vele szemben álló dombról nézték őket döbbenten, aztán mindkét sereg nekiindult, hogy a Fórum területén megütközzenek (ez mondjuk nekem valahol büdös, mert más forrásból úgy tudom, hogy a Fórum eredetileg egy mocsár volt és csak Romulus utóda, Numa Pompilius(1) csapoltatta le), de ekkor előjöttek a szabin nők, karjukon a vadonatúj, frissen született gyerekekkel, hogy nekik ez a mostani helyzet tulajdonképpen egészen jól megfelel. Így egyesült a két nép.

(1) Numa Pompilus egyébként fura király volt. Nem csak előreszaladt az időben és Romulus előtt lecsapolta a mocsarat, hanem – legalábbis a wikipedia szerint – ő vezette be a Vesta kultuszt is, miközben más források szerint (de még a wikipedia szerint is) már elődjének, Romulusnak az anyja is Vesta szűz volt. De Numa rettenthetetlenül közlekedett az idősíkok között, például rendszeresen előrenézett a jövőbe, majd tapasztalatait isteni üzenetként hirdette ki egy dombon. Innen kapta a domb a Vaticanus(2) nevet. Jegyezzük meg jól, találkozni fogunk még vele.

(2) Vates – jós. (Khm… wikipedia.)

Mindezt terveztem, hogy Tiberius palotájának romjain állva elmutogatom Nejnek, de aztán csak az esőnek mutogattam. Be.

Aztán repült az idő, a Fórumból, már csak az elhelyezkedése folytán is, központi tér lett, sorra nőttek ki a földből a templomok.
Castor és Pollux templomáról a csillagjegyem folytán is beszélnem kell. Ők eredetileg görögök voltak (Kasztór és Polüdeukész), a főisten pedig Zeusz, a neveket kéretik majd átfordítani rómaira. Szóval Zeusznak kedve támadt Lédához, ehhez felvette a hattyújelmezt, megtörtént a Léda-nász az avaron. A kapcsolatból két gyerek született, köztük Polüdeukész. Lédának az eredeti férjétől is volt két gyereke, köztük Kasztór. Mindkettőből nagy hős lett, az egyikből harcos, a másikból ökölvívó-bajnok. Imádták egymást. Amikor meghaltak, Polüdeukész – isteni származása révén – helyből mehetett volna az Olimposzra, Kasztórnak viszont maradt a Hádész. Polüdeukész ekkor megzsarolta a főnököt, hogy csak akkor megy fel, ha Kasztór is mehet. Az egyezkedés vége az lett, hogy egy napot Polüdeukész tölthet fent, egy napot meg Kasztór. Nos, ez a két isten alkotja az Ikrek csillagképet. A történet léleknemesítő, a két isten kifejezetten szimpatikus alak, nem csoda, hogy római megfelelőik, Castor és Pollux, a legnépszerűbb istenek közé tartoztak. Az se csoda, hogy a Fórumon olyan patent templomot kaptak. (Közvetlenül a Vesta templom mellett.) És az se csoda, hogy amikor Caligula begolyózott és istennek képzelte magát, e két istennel barátkozott a legszívesebben, olyannyira, hogy a palotáját – mely előtte a bácsikájáé, Tiberiusé volt – összenyittatta Castor és Pollux templomával. Miután Caligulát kinyírták, a figyelmes római nép undorral bontotta el az összekötő épületet.

Csapongok. Most például előrerohantam Caliguláig, pedig ő már a harmadik császár volt. Ki is volt az első? Aki arra tippel, hogy a nagy Julius, annak van még egy dobása. Őt ugyanis akkor döfködték halálra, amikor császár _akart lenni_. Azaz nem lett. Octavianus – a későbbi Augustus – nem akart az lenni, ennek a szenátus annyira megörült, hogy maguk adták meg neki a kellő hatalmat. Így lett vége a köztársaságnak és kezdődött el a császárság időszaka. (Időben nagyjából a nulla pont körül járunk.) Augustus meglátta és megszerette Líviát, egy gyors válás és egy még gyorsabb mérgezés következtében senki nem állt a házasságuk útjába. Augustus egy lánygyereket hozott a házasságba (Júliát), Lívia két fiúgyereket (Tiberiust és Drussust). Közös gyerekük nem született, Augustus később örökbefogadta Lívia két gyerekét. Agrippa, Augustus kedvenc hadvezére (szintén megérne egy hosszabb mesét, miket harcolt Octavianus mellett, most maradjunk csak annyiban, hogy ő építette a Pantheont) elvette Juliát. Tiberius elvette Agrippa korábbi házasságából született lányát és mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt. Agrippa. Ugyanis a hadvezér halála megkavarta a szálakat, Augustus erővel elválasztotta Tiberiust a szeretett feleségétől és hozzáadta annak mostohaanyját, Agrippa özvegyét, Júliát. Tiberius annyira utálta a kvázi anyósból feleséggé előlépett nőt, hogy még bottal sem piszkálta meg, így nem is lett gyerekük. Tiberius testvére, Drussus, egy váratlan mérgezés közben elhalálozott Germániában, maga után hagyva egy kupac gyereket, köztük Germaniust és a nyáladzó idióta Claudiust is. (Aki messze nem volt az, de jó érzékkel annak tetette magát.)

Gyerünk vissza kicsit az épületek világába. Augustus úgy döntött, hogy a Palatinus dombot fejleszti fel. Itt építtetett egy hatalmas palotát maga számára, nem messze Lívia villájától. Mindkettő romjai megtalálhatók, Lívia háza meglepően jó állapotban. Emellett volt Lívia volt férjének, az idősebbik Tiberiusnak is a palotája, ebben az ifjabb Tiberius telepedett meg, illetve később Caligula. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Romulus kunyhója gyakorlatilag Lívia villájának udvarában, nagyjából a Cybele templom mellett található.
De már megint előrerohantam.

Szóval ott jártunk, hogy Augustus, illetve gyakorlatilag Lívia keverte a kártyákat, de rendesen. Tiberius megkeseredett, csalódott a világban, inkább elmenekült Rodoszra, mint hogy a feleségével egy városban kelljen élnie. Aztán váratlan szerencsével kihalt mindenki, aki az örökösödési sorban előtte volt (Lívia még mindig kevert), Júliáról nyilvánosan is kiderült, hogy ribanc, szóval Tiberius hirtelen nyerő pozícióban találta magát. Ekkor váratlanul meghalt Augustus is. (A fáma szerint rájött Lívia cselszövéseire, így a csaj őt is megmérgezte. Nem is akárhogyan. Augustus annyira gyanakodott, hogy csak a saját maga által, közvetlenül a fáról szedett fügét volt hajlandó enni. Mit csinál ilyenkor egy kreatív nő? Közvetlenül a fügébe fecskendezi a mérget.) Szóval Tiberius uralkodó lett és elkezdődött egy bizarr kutyakomédia. Eddig ugyanis papíron még élt a köztársaság, azaz nem öröklődési alapon választották ki a vezetőt. De a szenátus ragaszkodott Tiberiushoz. Aki viszont nem akart uralkodó lenni. Végül a szenátus győzött, Tiberius nagy duzzogva uralkodó lett – és ez a precedens alapozta meg a császárságot, innentől ugyanis öröklődési alapon történt a mindenkori vezető kijelölése. (Már ameddig.) Azaz az a szenátus, amelyik anno ledöfte Julius Caesart azért, mert császár akart lenni, Tiberius minden erőlködése ellenére császárt csinált belőle, a köztársaságból pedig császárságot. Sokra nem mentek vele, Tiberius ekkor már utálta a világot, elvonult a Capri szigeten lévő kéjlakába és egész maradék életét fiatal gyerekek megrontásának szentelte. A helyette uralkodó kegyence – a testőrségének parancsnoka, Seianus – viszont rémuralmat vezetett be, de aztán túllőtt a célon. Amikor Tiberius ellen fordult, az leverte, mint vak a poharat. De ettől csak még jobban megutálta a nagypolitikát és méginkább bezárkózott a kéjlakába. Ahová magával vitte unokaöccse, illetve adoptált fia, Germanicus(3) egyik fiát, Caligulát.

(3) Germanicus népszerű alak volt, nagy hadvezér, aki elkövetett egy hibát: saját szakállára ellátogatott Egyiptomba. A tartomány akkoriban kulcsfontosságú volt a birodalom számára, gyakorlatilag itt termelték Róma számára az élelmet. Lívia gyanút fogott és Germanicus váratlanul meghalt.

Tiberius egyszer váratlan kísérletre szánta el magát: úgy csinált, mint aki meghalt, aztán figyelte, hogy mi történik. Caligula rögtön üzent a haverjáért, a Rómában éppen májer Macróért (aki Seianus utódja volt), hogy jöjjön ki Caprira. Az kijött, mindketten roppant boldogok voltak, megüzenték Rómának, hogy meghalt a cselszövő. Tiberiusnak ekkor lett elege, felkelt, de a fiatalok már beárazták, hogy meghalt, így gyorsan agyonverték. Ekkor lett Caligula a császár. Eleinte nagyon népszerű volt, mondjuk, Tiberius után ez nem volt nagy kunszt. Aztán váratlanul meggárgyult. (Rossz nyelvek szerint Lívia akarta eltenni láb alól, de már öregedett a csaj, remegett a keze, elmérte a mérget.) A lényeg, hogy többhetes agyláz után Caligula felépült és innentől istennek képzelte magát. Hogy népszerű maradjon, töméntelen cirkuszi játékot rendezett. Persze ez töméntelen pénzbe is került, de Caligula sem ment a szomszédba kreativitásért. A kevésbé szerencsés gazdagokat egyszerűen besorozta a gladiátorok közé, a vagyonukat meg megvédte. A szerencsésebbeknek engedélyezte, hogy fogadjanak a lóversenyeken. Az illetőknek egy dologra kellett figyelniük, hogy soha ne Caligula kedvenc lovát, Incitatust fogadják meg. Mindenki más vesztett, így remekül dőlt a zsé. Caligula később az aranytojást tojó lovat érdemei elismeréseképpen szenátorrá nevezte ki. Szóval Caligula tipikus képviselője volt a dilis császároknak, de ne felejtsük el, a történelmet ekkor is a szenátorok írták. (De nem a ló.) Aztán a szenátusnak egy idő után elege lett, elővették a jól bevált receptet és megdöfködték Caligulát is. Az ezután jövő felfordulásban a katonák megöltek mindenkit, aki Caligulához volt köthető, a remegő Claudiust úgy húzták elő egy függöny mögül, de aztán az az ötletük támadt, hogy legyen ez a pacák az új császár. Némileg ráfaragtak, mert Claudius ezután ledobta az álcát és egészen helyre egy császár lett belőle. (A szenátus nem kis bosszúságára.) Claudius uralma sem nélkülözte a bizarr vonásokat: fiatal kora óta köztársaságpárti volt, mégis képtelen volt átadni a szenátusnak a hatalmat, mert azok annyira balfékek voltak, hogy kecskeólat sem lehetett volna rájuk bízni, nemhogy a birodalmat. Így maradt végül muszáj-császárnak. Nősülni viszont nem tudott, legyen elég annyi, hogy fülig szerelmes volt feleségébe, Messalinába. Akit rajta kiívül mindenki más tömködött. Aztán amikor rájött, akkor megsértődött és megölette. Uralkodónak való utóda nem volt, így elfogadta Agrippina házassági közeledését, aki Nérót tolta maga előtt. Amint Claudius átalakította az öröklődési sorrendet, a szorgalmas Agrippina – Seneca segítségével – egyből meg is mérgezte. Így lett Néró a császár. Viszonylag hamar kinyílt a csipája és megüzente Senecának, hogy szerinte jobb lesz, ha minél hamarabb megöngyilkolja magát. Seneca értette a célzást. Jöhetett a hőn szeretett anya. Néró először egy komoly mérnöki csapattal megterveztette, hogyan süllyedjen el Agrippina hajója, de a kitartó anyacsászárné túlélte a próbálkozást. A császárt a keserű tapasztalat megtanította, hogy nem érdemes beleveszni a szépségbe, az egyszerűbb módszerek egyben hatékonyabbak is. Elküldte néhány katonáját, akik felkoncolták a mutert. Néró közben folyamatosan harcolt a szenátussal, folyamatosan veszítette a népszerűségét. Végül a szenátus fellázított három hadvezért is, hogy támadják meg Rómát, legyenek ők a császárok. Mindhárom kapott is az alkalmon, így lett hirtelen négy császára a birodalomnak. Néró úgy érezte, hogy ez már sportszerűtlen, és inkább megöngyilkolta magát. Galba volt az első hadvezér, aki Rómába érkezett, így kikiáltotta magát császárnak. A másik kettő úgy érezte, hogy nekik tkp mindegy, hogy ki van Rómában, ők attól még támadnak. Galba elkövette azt a hibát, hogy átment egy épületen, melyet már Otho emberei foglaltak el. Nem ért át. Othót később a harmadik érkező, Vitellius nyomta le. Túl sokáig ő sem örülhetett a sikernek, mert megjelent Phil Collins. Pontosabban, egy epigonja: id. Titus Vespasianus. (A korabéli ábrázolásokon teljesen úgy néz ki, mint a másnapos Phil Collins. Külön köszönet Tiborunak a meglátásért.) Az öreg érdekes csóka volt: még Néró idején lett kegyvesztett, ugyanis elaludt egy koncertjén. Az első sorban. Néró rögtön kinevezte hadvezérnek. A rák faszára. Valami isten háta mögötti rebellis nép, a zsidók lázadását kellett levernie. Az öreg elvonult, ütötte-vágta a zsidókat, aztán egyszer csak arra ébredt, hogy Rómának nincs méltó császára. Rajta kívül. A sereg felét odaadta a fiának, hogy intézze már el ezt a porfészket, a sereg másik felével meg bemasírozott Rómába és hazavágta Vitelliust. Nem sokkal később megjött az ifjabb Titus is, hogy mission completed, elfoglalta és feldúlta Jeruzsálemet, hadiszákmányként hozott némi aranyat, ezüstöt, meg valami vacak kőtáblákat. Ja, meg menórát, mint ahogy a győzelem emlékére állított diadalíven is látszik.

Huh. Visszatértünk egy újabb kődarabhoz a Fórumon. Ha a Colosseum felőli kijáraton keresztül akarunk bemenni, akkor a kerítés mögött pont ezt a diadalívet fogjuk látni. Ha kispolgári módon valamelyik bejáraton keresztül megyünk be, akkor a diadalívet a Colosseum felőli kijáratnál találjuk, és ilyenkor akár meg is simogathatjuk. Feltéve, hogy nem vagyunk zsidók, mert akkor inkább rúgjunk bele.

A két Titus stabilizálta Rómát. Itt ugyan szó sem volt családi alapú öröklődésről (az öreg Titus a Flaviusok családjába tartozott), de a szenátus valamiért úgy döntött, hogy nem vitatkoznak. Amikor az öreg meghalt, a fia vette át a stafétabotot, de az öccse, Domitianus nem győzött várni, így az ifjabb Titusnak csak két év adatott.

Ha az épületek szempontjából haladunk, akkor az öregebb Titus kezdte el építeni a Colosseumot, de már nem érte meg az elkészültét. Ellenben kibővítette a fórumot egy ún. császári fórummal, benne a Béke templomával, ahová többek között a zsidó hadizsákmányt is rekkentette. Az ifjabb Titus a két éve alatt nem sokra jutott, hogy azért képben legyünk, ekkor pusztult el a Vezúv kitörése miatt Pompei. Domitianus nevéhez fűződik a Palatinus rendezése és a Flavius palota felépítése. Ehhez fel kellett töltenie az Augustus és Lívia palotái között lévő hasadékot. Ma úgy mondanánk, hogy foghíjbeépítést hajtott végre, nem is akármilyet. Gyakorlatilag körbeépítette a létező palotákat(4), hatalmas épületegyüttest hozva így létre. Palotájának jórészt csak az alapjai maradtak meg, illetve a hátsó fertályban a nimpheum. (Medence, szökőkutak, park.) Úgy általában is elmondhatjuk, hogy Domitianus nem ijedt meg az építkezésektől, volt is dolga épp elég. (Róma ekkoriban meglehetősen le volt gatyásodva.)

(4) Ugye lejött: Palatino -> palota.

Hogy még mindig képben legyünk, Domitianus volt az, aki először nyomta le a dákokat (Románia, ugye), illetve elég sokat vitézkedett Pannóniában. Vele összeesküvők végeztek, utóda az egyik összeesküvő, Nerva lett. Ő tekinthető az Antoninus dinasztia megalapítójának. Ez egy érdekes dinasztia volt, az utódok ugyanis nem az elődök vér szerinti fiai voltak, hanem fogadott gyerekek. Magyarul a császár kiszemelte az utódját, örökbe fogadta, így már nem volt akadálya, hogy fiaként kövesse a trónon. Nerva tekinthető az elsőnek az öt, úgynevezett jó császár közül. Öreg ember lévén nem sok vizet zavart, utóda Traianus lett. Ő annyiból érdekes számunkra, hogy nevéhez fűződik Dacia teljes leverése és tartományként a római birodalomhoz való csatolása. (Domitianus ugyan egyszer már leverte őket, de a pannon lázadások miatt gyorsan kötött egy számára kedvezőtlen békét és nem foglakozott velük tovább.) Dacia gazdag tartomány volt, bekebelezése sokat lendített a birodalmon, így Traianus joggal kapott egy oszlopot. (Az oszlopról azóta száműzték a szobrát, jelenleg Szent Péter vigyorog a tetején.) Császárhoz képest természetes halállal halt meg. Őt Hadrianus követte a trónon, meglehetősen fura módon: Traianus nem nevezett meg utódot, egyedül a felesége volt jelen a halálánál, ő pedig azt állította, hogy a haldokló császár Hadrianust akarta. Hmm. Gyanús. De nem volt rossz döntés. Hadrianus határozottan rendbetette a birodalom dolgait, öröm, béke, boldogság. Építészetileg a nevéhez fűződik az időközben porig égett Pantheon újjáépítése, illetve a mauzóleuma, melyre később a mai Angyalvár épült. Őt Pius követte, ismételten eseménytelen időszak, béke és boldogság, Pax Romana, majd egy újabb ismert név: Marcus Aurelius, a filozófus császár. Aki utánaszámolt, az kikövetkeztethette, hogy utóda – a fia, Commodus – már nem volt jó császár. Valójában egy sültbolond volt, aki Herkulesnek képzelte magát, úgy is öltözködött. (Többek között Nero szobrát, a Kolosszust is átformálta, hogy Herkulest ábrázolja.) Utódait inkább ne is emlegessük, az egyik pölö licitáláson vette meg a császárságot az elődjét meggyilkoló zsoldosoktól. Naná, itt a Fórumon. Viszont hamarosan megjelent Septimius Severus, aki erős kézzel rakott rendett és szilárdította meg a katonai hatalmat. Az ő nevéhez fűződik Mezopotámia hozzácsatolása a birodalomhoz, mint új tartomány. Ennek tiszteletére kapott – a fiaival együtt – egy háromnyílásos diadalívet, mely a mai napig is dominálja a Fórumnak a Capitolium felé eső végét. Közvetlenül ez előtt az oszlop előtt van a Rostra, mely egy igencsak nevezetes kődarab.

From Roma 2012

De ezzel most jócskán visszaugrunk az időben. Illetve, ha már ugrálunk, akkor jegyezzük meg ezt a pontot, ide később vissza fogunk jönni – és folytassuk a sétánkat úgy, hogy lejöttünk a Palatinus dombról és elindulunk a Szent Úton (Via Sacra), méghozzá a Colosseum felől. Itt a már korábban is említett Titus diadalív fogad minket. Ha elnézünk a Colosseum felé, akkor egyrészt azt az utat látjuk, ahol naívan a kijáraton akartunk bejönni, másfelől balra a Roma, illetve Venus ikertemplomok egykori oszlopait. Ezeket Hadrianus kezdte építeni, Pius fejezte be, az építkezéshez felhasználták a Domus Aurea köveit is és ekkor vitték el innen a képbe nem illő kolosszust. Innen továbbhaladva jobbra lesz egy fiatalka körtemplom, Romulus temploma, melyről azt kell tudni, hogy ez nem az a Romulus. A domb után jobbra egy impozáns, sokboltíves épület romjait látjuk. Ez a Constantinus bazilika.

From Roma 2012

Igen, már a rómaiak is építettek bazilikákat, csak némileg mást értettek alatta: oszlopokon nyugvó, hatalmas, olykor nyitott épületeket, melyek főleg törvényhozási, illetve kereskedelmi céllal épültek. Ez az épület saját korában a világ legnagyobbjai közé tartozott, a hatalmas keresztboltívek komoly mérnöki tudást sejtetnek. A bazilika tetejét aranylemezekkel borították be, ezek jelenleg a Szent Péter bazilika tetejét díszitik. (Ja, hogy időben mikor és ki is volt ez a Constantinus? Egyszer már szerepelt a neve az innen-onnan összehordott anyagokból készült diadalíve kapcsán. Nos, ő érdekes figura volt, a Diocletianus által kiagyalt tetrarchia idején kezdett kavarni, nagyjából AD300 körül, végül addig forgolódott, hogy egyedüli császár lett. Az ő nevéhez fűződik a kereszténység hivatalos engedélyezése, a birodalom súlypontjának keletre tolása, spec róla nevezték el Új Rómát Konstantinápolynak. (Constantinopolis, azaz Constantin városa.)) Az általa befejezett bazilika a Fórum legfiatalabb bazilikája. (A Fórum legfiatalabb építménye egyébként Phocas császár oszlopa, a VI. századból.)

From Roma 2012

Innen továbbhaladva bal oldalon a Vesta szüzek házának romjai, illetve a Vesta templom látható. A templom kör alapú volt – a néhány megmaradt oszlop ezt jól mutatja -, középen őrizték a Szent Tüzet. A ház – bár méretei alapján inkább palota – falai a Palatinus dombjára kúsztak fel. (Tipikus beugrató kérdés: lehet-e egy Vesta szűznek gyereke? Első körben tekintsünk el Romulus és Rémus anyjától, aki a monda szerint szűznemzéssel esett teherbe Marstól, trükkös módon megkerülve a fogadalmát. A válasz igen: a Vesta szüzség nem egész életre szóló feladat volt, a megválasztottnak kötelessége volt ugyan elfogadni a tisztséget, de 30 év után kiléphetett, ha úgy akarta – és elkezdhette rohamléptekkel bepótolni, amit addig elhanyagolt. Mivel akkortájt egy 40 éves nő már eléggé banyának számított, kevesen éltek a lehetőséggel.)
Közvetlenül a Vesta templom mellett találjuk Castor és Pollux templomának romjait, igen, azt, melyet Caligula annyira kedvelt.

From Roma 2012

Tulajdonképpen itt, ezen a ponton tágul ki a tér, érünk ki a dombok közül. Szemben a Capitolium zárja le a kilátást, a régi levéltár épületével. (A Capitolium – más néven Campidoglio – ma már más korszakról szól, de egyszer oda is eljutunk.) Ha körbenézünk, láthatunk égbetörő oszlopokat, romokat és jobbra egy díszítetlen, tömör épületet. Ez utóbbi a Curia, a szenátus egykori gyülekezőhelye. A jelenlegi épület Diocletianus idejéből származik, a korábbi épületeket többször is lebontották, máshová helyezték, szóval elég sokat piszmogtak vele. (Eredetileg Sulla épített egyet, ezt Julius máshová rakta át, de aztán az meg leégett, így került be a képbe Diocletianus. Juliusról még érdemes megjegyezni, hogy nagyot tarolt a terepen, rengeteg épületet lebontott, de rengeteget épített is. Nála durvábban már csak a rendszeres tűzvészek alakították át a placcot, aztán nem csoda, hogy a régészek úgy bolyonganak a téren, mint vasorrú bába a mágneses viharban.)

From Roma 2012

A tér bal oldalán különböző templomok oszlopai találhatók, mindenféle részletezés nélkül: Saturnus temploma (az első templom a Fórumon, jelenleg ez az egyik leglátványosabb rom), Vespasianus temploma (Nero építette, a tűzvész után), illetve a szintén Julius által gründolt Iulia bazilika. Bazilikából a másik oldalon sem volt hiány. Itt, ezen a téren szívbaj nélkül el lehet időzni órákig, tényleg minden kőnek külön történelme van, legalább 100 darab névvel nevezhető objektum történetét futottam át, kis híján bele is tört az agyam. És akkor még nem is beszéltünk a Fórumon belüli fórumokról. (Nyugi, fogok.)

Mazsolázgassunk inkább. Például menjünk vissza a korábban elejtett fonalhoz, a Rostrához. A kifejezés eredetileg hajóorrot jelentett, de a Fórumon az ellenséges hajókról leoperált dekorációkkal díszítették a szónoki emelvényeket, így a név rájuk ragadt. Három Rostra is található itt. A Severius diadalív mellettit nevezik Rostra Caesaris-nak. Ez egy elég széles emelvény, itt általában a szónok a sleppjével együtt (lásd Leonyid Brezsnyev a Vörös-téren) szónokolt. Ez mögött helyezkedett el a Concordia templom, bár a mögött kifejezés jelen esetben necces, ugyanis eleinte a szónokok a templom lépcsőjén álló nagyfőnököknek szónokoltak, háttal a tömegnek. Az irány csak később fordult meg. Ehhez az együtteshez kötődik Cicero karrierje. Amikor szenátornak jelölték, Cicero itt, a Rostrán jelentette be, hogy az ellenjelöltje hazaáruló. Ezt akkoriban igen komolyan vették, na meg a hülye is látta, hogy Ciceró igencsak érdekelt a pacák likvidálásában, szóval a rákövetkező per meglehetősen nagy közfigyelemnek örvendett. Maga a per a Concordia templomban folyt, Cicero ékesszólása győzött. A nagy szónok egyszer még visszatért a térre, igaz, akkor már egy másik Rostrán volt jelenése. (Julius Caesar ugyanis módszeresen irtott mindent, ami a népeket a köztársaságra emlékeztette, így a Rostrát áthelyeztette a tér másik oldalára. Ez lett a Rostra Divi Julii.) Az is tény, hogy ekkor Cicero már csak részleteiben jelent meg, ugyanis csak a levágott fejét és kezét állították ki. Szenátorként részt vett abban az összeesküvésben, melynek során Caesart ledöfték. Marcus Antonius pedig itt, ugyanezen a Rostrán, mondott egy nagy hatású beszédet, melyben megfogadta, hogy megbosszulja a főnök halálát. Nagyon jó rábeszélőképessége lehetett, mert nem sokkal később 65 szenátor öngyilkolta meg magát, ugyanazzal a késsel, amellyel Caesart kezelték. Cicero nem volt köztük, sőt, ravasz rókaként kibékült Julius utódjával, Octavianusszal, Antonius szövetségesével, de mindez kevés volt. Mivel korábban lelkesen – és nagy hatásfokkal – szónokolt és írt a nagy Márkus ellen, így az tüneti kezelésként eltávolította róla a fejét, amellyel beszélt és a kezét, amellyel írt. És még mindig ez a Rostra: ez mögött állt Caesar halotti máglyája és ennek a máglyának a helyén építtetett Augustus egy templomot, Aedes Divi Iulii néven. (Nem keverendő össze az Antoninus és Faustina templommal, mely közel van és egészen egyben fennmaradt.)

Az ígéret szép szó, én meg betartásban különösen jó vagyok, szóval jöjjenek a császári fórumok (Fori Imperiali). Ez egész pontosan 5 fórumot, azaz 5 uralkodót jelent: Julius, Augustus, Vespasianus, Nerva és Traianus.

From Segédlet

Az írás végén lesz egy modellkép, ezen bejelölgettem mindent, amit be tudtam azonosítani. Ott látható, hogyan kapcsolódtak a császári fórumok a hagyományoshoz. A fenti képen az látható, hogyan vágta szét ezt a kapcsolatot Mussolini, amikor megépítette a római imperializmus sugárútját.

Nos, a császári fórumok sorát Julius kezdte (ki más?), aki hispániai helytartóskodása alatt akkora vagyont kalapozott össze, hogy megengedhette magának a saját fórumot. Ezt eredetileg a politikacsinálóknak szánták, politizálási céllal, mondhatni moderált fórum volt. (Bocs.) Caesar már nem érte meg a befejezését, mint annyi mást, ezt is Augustus zárta le, hozzáépítve a saját fórumát. Julius fóruma a Curia és az Aemilia bazilika mellett kapcsolódott a Fórumhoz. Sorban a következő Vespasianus volt, aki teljesen zárt fórumot épített, ezt nevezik a Béke fórumának is. Domitianus, a fia következett, aki tulajdonképpen egy előszobával kötötte össze a fórumokat. Befejezni nem tudta a művét, így azt az utódjáról, Nerváról nevezték el. Végül Trajanus épített egy impozáns fórumot, templommal, bevásárlóközponttal az északi oldalon. Jelenleg csak ez az utóbbi látogatható valamelyest.

Nos, körülbelül ennyit szerettem volna elmesélni Nejnek, amikor majd térképekkel, papírokkal bejárjuk a romokat. A nyomorult eső miatt ebből csak egy gyors rohanás lett.

Ha esetleg jobban érdekel a téma, és a ‘micsoda hol van?’ témakör, akkor az alábbi linken lehet játszani a térképpel:
http://roma-szenvedely.eu/oldroma/latnivalok/nevezetessegek/fororomano/romok/terkep.html
Ez különben egy egészen érdekes oldal. Rengeteg anyag van fent rajta, csak éppen a készítői nem akarják elárulni azokat. Vegyük például a következő linket:
http://roma-szenvedely.eu/index.php?page=content_shower&pageid=22&type=oldalak
Ez a Fórum Romanum oldalukra mutat. Csakhogy erre az oldalra sehol nincs link a lapon. Durvábbat mondok: száznál több olyan oldal van a lapon, amelyre nem mutat semmilyen link, pedig érdekes írásokat találnánk rajtuk. Én egyszerű URL hekkeléssel olvastam végig, az URL-ben található számot cserélgettem 8-tól 135-ig.

És akkor a beígért modellkép, a rövid magyarázatokkal:

From Segédlet
  • 1 – Trajanus fóruma (császári fórumok)
  • 2 – Augustus fóruma (császári fórumok)
  • 3 – Caesar fóruma (császári fórumok)
  • 4 – Nerva fóruma (császári fórumok)
  • 5 – Vespasianus fóruma, avagy a Béke fóruma (császári fórumok)
  • 6 – Iulia Curia
  • 7 – Aemelia bazilika
  • 8 – Julius temploma (ezen a helyen égették el)
  • 9 – Rostra Caesaris
  • 10 – Septius Severus és fiainak (Caracalla, Geta) diadalíve
  • 11 – Maga a Fórum, ahol a nép gyűlt
  • 12 – Concordia temploma
  • 13 – Titus és Vespasianus temploma
  • 14 – Saturnus temploma
  • 15 – Capitoleum domb. Két csúcsa volt, az egyik a Capitoleum, melyen Jupiter Optimus Maximus temploma állt (bal oldalt), illetve az Arx, melyen Vejovis temploma (jobb oldalt).
  • 16 – Levéltár
  • 17 – Julia bazilika
  • 18 – Castor és Pollux temploma
  • 19 – Augustus temploma
  • 20 – Vesta ház, előtte a templom
  • 21 – Antoninus és Faustina templom
  • 22 – Romulus temploma
  • 23 – Constantinus bazilika
  • 24 – Vénus és Roma ikertemploma
  • 25 – Caesar temploma
  • 26 – Stadion
  • 27 – Augustus palotája
  • 28 – Domitianus palotája (Flavius palota)
  • 29 – Cymbele temploma
  • 30 – Livia palotája
  • 31 – Tiberius, illetve Caligula palotája
  • 32 – Közraktárak, magánházak
  • 33 – Közraktárak, magánházak
  • 34 – ???
  • 35 – Septimius fürdői
  • 36 – Apollo temploma
  • 37 – Ulpia bazilika
  • 38 – Trajanus temploma és az oszlop

7 Comments

  1. Az asztalt a hasam és mindent csapkodtam a röhögéstől, annyira jó a szövegezés.

    Mondom bestseller lesz, és igen benéztem a könyveket, de ez tuti siker lesz.
    No nem mintha azok nem lennének jóók!!!

    Köszi a vidám reggelt.

  2. Egy kis kotozkodes (ahogy szoktam :o): Az, hogy ki volt csaszar, akkor meg egyaltalan nem volt biztos, mert a fogalmat csak a torteneszek vezettek be, utolag. Caesar halalakor dictator es proconsul volt, es meg Octavianus is elutasitotta azt, hogy hivatalosan egyeduralkodo legyen.

    Vegigolvasva a tortenetet, az biztos, hogy a hatalom mindig is ugyanolyan volt…

  3. Igen, raadasul rosszindulatu diktator volt, azaz a megvalasztasanak lejarata utan sem adta vissza a megbizast. Ez is azok kozott volt, melyek kivertek a szenatusnal a biztositekot.

  4. Fantasztikus áttekintést kaptunk, élvezet volt olvasni. Mintha hasonlókat olvastam volna Graves és Waltari könyveiben is :D

  5. @lesliel: Graves talált, Waltari még olvasásra vár. :)

  6. @Proxy5:
    Mondom bestseller lesz, és igen benéztem a könyveket, de ez tuti siker lesz.
    Irigylem az optimizmusodat. :)
    Valójában a helyzet az, hogy több helyről is olyan visszajelzést kaptam, hogy most hagyták abba a blog olvasását, mert ezt a rengeteg anyagot már nem tudják követni.

  7. “…most hagyták abba a blog olvasását, mert ezt a rengeteg anyagot már nem tudják követni.”

    Valahol te is tudod, hogy az iro (kisebb? nagyobb?) reszben maganak irja a konyvet. Vagy a blogot. Ha lemorzsolodnak a nyamnyilak, akkor sem vesztesz semmit.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading