Beam me up, Scotty!

Hülyék ezek az angolok.

Habár a Monty Pythonról semmit sem tudtam, de a fenti megállapítás már 15 éves koromban megvolt. Akkoriban ugyanis – ezt most nehéz lesz elmagyarázni – vadul gyűjtöttük a reklámanyagokat. Igen, azokat, melyeket manapság már undorral hajítunk ki a postaládánkból. De akkor ezerrel tombolt még a szocializmus, cipőt a cipőgyárból és traubit akarunk… ehhez képest egy prospektus egy nyugati(!) autógyárból(!) maga volt a felbecsülhetetlen kincs, az alfahímség netovábbja.
A kollégiumban valaki szerzett egy listát nyugati autógyárak címeivel, meg két sablonlevelet: egyet németül, egyet angolul. Kamaszok tucatjai vetették rá magukat és mentek kifelé sorban a levelezőlapok. Nekem a Volvo és a Suzuki válaszolt, mondanom sem kell, ezekkel a prospektusokkal tapétéztam ki otthon a szobámat. (Mármint rá a gyerekkori fényes citromsárga tapétára. Kék mozdony minták is voltak rajta.) Emlékszem, az egyik srác egy tök ismeretlen gyárnak írt, aztán kapott is egy jó nagy csomagot: tele traktor prospektusokkal. Az egész kolesz rajta röhögött, egyedül Józsi volt boldog. Ízig-vérig parasztgyerek volt, bolondult a traktorokért.

Nos, a Volvo prospektus is fenséges volt (kocka 200-as Volvók!), de a Suzuki csomag maga volt a gyönyör: matricák is voltak benne! Nem is kicsik. Az egyiken egy motor volt, mellette a szöveg: Take it easy, Suzy! A másikon csak a szöveg: Beam me up, Scotty! Miután kilelkendeztem magamat, elgondolkodtam. Oké, jó a kép, menő az angol duma: de mi a francot akarnak ezek mondani? Angolul tudó ember nemhogy a koleszban nem volt, de egész Kazincbarcikán sem. Én már azzal csodabogárnak számítottam, hogy az orosz mellett németet is tanultam az általánosban. Angol? Ki gondolt rá akkoriban, hogy valamikor el fog jutni angol nyelvterületre?
Szóval könyvtár, angol szótár. Kész, kampec. A szavakat megtaláltam ugyan, de egyszerűen nem álltak össze. Fogd meg könnyen, Zsuzsi? Háát, ez akár még értelmes mondat is lehetett volna. Na de a másik! Beam: kocsirúd, gerenda, ragyog, sugároz. Dugj fel nekem egy kocsirudat, Scotty? Á, csak nem. De ezzel a mondattal nem jutottam tovább. Pedig már úgy kinéztem, hogy mind a két matricát felnyalom a Komár mopedemre, de a másodikat végülis nem mertem.

Egy komplett rendszerváltásnak és az internet elburjánzásának kellett megtörténnie, hogy egy Startrek epizódnál hangosan a fejemre csapjak: nadehát itt van! Pont most mondta a fazon, hogy sugározzák fel a hajóra! Hát akkor mégsem kocsirúd. Sőt, igazából egy jófejség akart lenni a Suzukis marketingesektől. De kevés dolog ment annyira félre a világban, mint ez a mondat az 1979-es Kazincbarcikában.