Kapsz egy feladatot: írj meg valamit. Könyvet, cikket, tanulmányt… mindegy. A lényeg, hogy jó bonyolult legyen és lehetőleg sokat kelljen utánaolvasni. Ja, és persze tegnapelőttre kell. Szerencsére a feladat izgalmas, beleveted magad. Felszántod a netet, csak gyűlnek a linkek a munka.txt fájlba. Végül feltöltötted az összes tudást a fejedbe, ott kavarog az egész katyvasz. Már csak össze kellene rakni az írás struktúráját és a megemésztett anyagot érthető formában leírni.

Aztán csak ülsz a monitor előtt és reménytelenül bámulod a nagy, üres felületet. Az idő telik. Átváltasz az rss olvasódra, átfutod a napi termést. Gmail. Index. Törzsasztal. Még azok a fórumok is, ahová félévente egyszer szoktál benézni. Újból fehér lap. Vakaródzás. Index. Hátha raktak ki új cikket. Az idő közben vágtat, pedig amúgy sem volt sok belőle. Ez persze tovább erősíti a blokkot. Már a sokadik vázlatot törlöd ki ‘Marhaság!’ felkiáltással.

Mi a megoldás?

A Leszarom Tabletta. Húzd fel jól magad. Hát elment ezeknek az összes eszük, hogy egy ilyen bonyolult anyagot kértek, egy ennyire mély elemzést – és csak ennyi időt adtak rá? Lófasz lesz ebből, nem mélység. Ennyi időből ennyire futja: ennyit fognak kapni. Egyszerűsítsünk.
Aztán az egyszerűsítésnek egy bizonyos fokán megszűnik a blokk. Ennyi már bele fog férni az időbe. Elindulnak a mondatok. A tököm sem fogja kirészletezni, hogyan valósítja meg ez az izé azt a bigyót, egyszerűen csak felsorolom mindet. Bulletezve, mert akkor többnek látszik. Ekkor már olyan tempóban megy az írás, hogy a macska odaköt kívülről a kilincshez, mert meg se hallom, ahogy kaparja az üveget.

Aztán a határidő előtt egy nappal elkészül a nagy mű. Nézegeted. Tulajdonképpen nem rossz, nem rossz… de azért lássuk be, ez a rész egy kicsit el lett nagyolva. Nosza, írjunk bele néhány magyarázó mondatot. És ez is, milyen idiótán hangzik már itt: ha csak ennyit írok róla, akkor nem fog látszódni, miből következik a következő fejezet nyitó állítása. Magyarázzuk el.
Észre sem veszed, elment az utolsó nap, ilyen utólagos toldozgatással. Viszont teljesen váratlanul összeállt az írás, pont a kellő mélységben.

ps.
Akinek esetleg audiovizuális segítségre lenne szüksége a ‘leszarom’ érzés felidézéséhez, ajánlom figyelmébe a Leningrád együttes Пидарасы(1) című számát.
 

 
Hogy érthetőbb legyen, mellékelem a dalszöveg fordítását, melyet a Malacka és a Tahó követett el:
 

Csupa-csupa fekete, búskomor a város
Depi city pici és csak magával határos
Fekete a cafe a fekete teraszon
Fekete a kofa is a fekete piacon

Le van szarva
Én nem leszek depis
Ó, én most fogom magam és bemegyek ebbe a bárba,
Gyere velem te is!

Depi city szerte a szitu sose szupi
Szomorú a hetero és szomorú a buzi
Mindenki csak nyavalyog, mindenki duzzog
Nincsen piros 7-es, mert csak feketék a buszok

Le van szarva
Én nem leszek depis
Ó, én most fogom magam és bemegyek ebbe a bárba,
Gyere velem te is!

Csomagol a komikus, költözik a bohóc
Te se leszel vidám, hát jobb, ha te is pakolsz
Vagy egyszerűen ne vedd észre, ami borzasztó
Ebben a világban; inkább csak mondd azt, hogy

Le van szarva
Én nem leszek depis
Ó, én most fogom magam és bemegyek ebbe a bárba,
Gyere velem te is!
Gyere te is!
Gyere te is!

 
(1) Milyen már, amikor a dal címét is csak a szlengszótárban lehet megtalálni? Ínyenceknek a teljes szöveg, oroszul.