Fatness

Ezeréves ismerősök, akiket kábé félezer éve nem láttunk. Valamikor régen, még az egyetemi években, nagyjából ez a kör fedte le a Szivacs őrs formációt, azzal a kitétellel, hogy nő eleve nem lehetett tag(1), így értelemszerűen gyerek sem.

(1) Elméletileg nem zártunk ki senkit, de nőknek a normál kvóta kétszeresét – húsz kisfröccsöt – kellett volna elfogyasztaniuk az első taggyűlésen. Azok a nők, akiket ismertünk, erre képtelenek voltak – akik meg képesek, azokat nem hívtuk meg.

Érkezés este hatkor a majorba. Lelkes régi haverok és egy gyerekágy méretű fémtepsi várt, tele csülkökkel. Pontosabban ebben az időben még csak a tepsi volt tele, a haverok csak készülődtek. Vacsi, bor, ‘vajonmibajunklehetbelőle’ pálinkák. Hajnal kettőig még kibiceltem egy igen fura pókerpartiban, a tét gyertyamécsesekből állt, egy-egy allin-nel évekig elketyegett volna egy temető.

Aztán egy igen zavaros nap jött. Simán túlaludtam a mobiltelefonom csörgését, így amikor magamtól megébredtem, a disznó már túl volt a nehezén. Reggeli, ingázás. (A disznóvágás nem a szálláson volt, hanem egy másik épületben.) Ez az ingázás nagyon jól ment, hol itt ettünk valamit, hol ott ittunk valamit, gyakorlatilag nem volt olyan hely az egész majorban, ahol ne buktunk volna bele valami zsírosba vagy valami töménybe. Vagy tömény zsírosba.

From Csesznek 2011

Állítólag kora délután megjelent a konyha előtti eresz alatt egy lelkesen vigyorgó alak, odalépett a fateknőhöz és nézegette a tartalmát. A böllérek meredten szuggerálták az alak lendületesen mutogató kezét, melyben egy kolbász méretű szivar égett, rajta vagy négy centi leveretlen hamu. Aztán az illető belenyúlt a teknőbe, megkóstolta a keveréket.
– Nagyon finom! De erre még ráfér egy kis füstölés!
– A véres hurkára? – szaladt fel az egyik böllér szemöldöke.

Kettő óra körül döntöttem úgy, hogy elmegyek egy kicsit szundikálni. Egy órányi alvás után folytatódott minden úgy, ahogy abbahagytam. Séta ide, séta oda, a disznó darabjainak azonosítása, csodálkozás a lámán. Fényképeztem veszekedő kecskéket, meglepetten bámuló tehenet.

From Csesznek 2011
From Csesznek 2011
From Csesznek 2011

Aztán visszasétáltam a szállásra, kiültem a teraszra. Szivar, meg nézegettem a bandázó kölyköket. Ja, voltak. Sokan. A szivacs korszak óta eltelt vagy húsz év, nálunk már önállósultak a gyerekek, a többieknél meg széles volt a spektrum: egészen apró csecsemőktől 8-10 éves lókőtőkig volt ott mindenféle népség. Leginkább azzal töltötték a napjaikat, hogy hol az állatokat, hol a szüleiket terrorizálták.
Éppen üldögéltem, amikor odajött a szélvész csapat.
– Adsz szivart? – vágott rögtön a közepébe az egyik.
– Persze – nyúltam a zsebembe. Mindig volt nálam néhány szál churchill.
Boldogan elrohantak a zsákmánnyal.
Nem sokkal később elporzott mellettem egy apuka is. Pöfékeltem párat, amikor lihegve visszajött az apuka. Kicsit csálén állt rajta a ruha.
– A gyerek úgy döntött, hogy önként visszaadja a szivart.
– Hát, ha nem kell neki, akkor nem kell – vontam vállat és visszatettem a zsebembe. Aztán sétáltam még néhány kört, majd bementem kivenni a táskámból valamit, ott viszont úgy döntöttem, ledőlök még egy kicsit, mert az az egy óra kevés volt.
Reggel ébredtem fel.
Reggelire gyümölcs-nap: mandarin, sörrel. Aztán – lévén pihenőnap – elmentünk túrázni. Sajnos a kocsma alacsonyabb tengerszint feletti magasságon volt, mint a vár, így az előbbi nyert. Ittam egy kávét, majd leváltam a túrázóktól, mert rendetlenkedett a gyomrom. Visszasétáltam, pont volt friss kolbász, hurka. Gondoltam, sokkterápia. Bejött, úgy nézett ki, rendbejöttem.

From Csesznek 2011

Volt is mire. Móka cukor. A női ital, a bél íz. Délután a lányok rétest sütöttek. A fiúk csülköset kértek. (Csülök, fokhagymás tejföl, egy kis krumpli, belecsavarva a rétestésztába.) Isteni volt. Rátaláltunk egy nagyon kellemes rozéra, szódával kisfröccsnek, tökéletes pálya. Napokig el lehet üldögélni mellette.
Hát, nem. A gyomrom este hétkor diszkréten bejelentette, hogy bocs, de kampec. Begerjedt a sav, hiába vettem be gyógyszert, még az orromon is savgőz füstölgött. Este tízig üldögéltem egy sarokban, reménykedve, hogy majd helyreáll, de nem. Közben behoztak egy hatalmas fémkoporsót, benne egy egészben sült malaccal. Gyönyörű látvány volt, ingerlő illat, a gyomrom egyből termelt is plusz egy liter savat, hátha szükségem lesz rá.

From Csesznek 2011

Megnéztem, míg felszeletelték, aztán elvonultam a hálóterembe. Felpolcoltam magamat és vártam. Aludni, arra esélyem sem volt, mert a gyerekcsapat a hálószobában rohangált fel-alá, szilveszteri trombitákkal, melyeket nem féltek használni. A konyhában pedig néhányan emlékzenekart alapítottak (szilveszter éjjel mi mást) – és játszottak is. Hangszer nem nagyon volt, az egyik szekrény tetején láttam egy lehangolt citerát, ezenkívül már csak golfütők és ember méretű favillák voltak, de valahogy megoldották. A himnuszra még emlékszem, de utána elnyomott az álom, a falusi tűzijátékról már lemaradtam.

Kilenc körül ébredtem meg, meglepő módon már szinte mindenki ébren volt. Ücsörögtünk, pakolásztunk, beszélgettünk, aztán egyszer csak megjelent a böllércsapat és behozott egy kaszott nagy fémlábast. Lencseleves. Imádom a lencselevest, különösen a lencsegulyást, így elsőként kukucskáltam bele a lábasba: férfitenyér méretű szalonnák úsztak a tetején a vastag zsírban. Hát, élni, azt tudnak errefelé. Viszont baromi finom volt, két nagy tányérral is bevágtam. Nehogy elpaccoljam a szerencsémet. (Már ébredés után begyógyszereztem magam, nem bíztam a véletlenre.) Nem is lett baj, egy ideig még nézegettük egymást a konyhában, majd érzékeny búcsú, irány haza.

A mérlegre még nem mertem ráállni.

A hangulat kedvéért néhány fénykép:

From Csesznek 2011
From Csesznek 2011
From Csesznek 2011
From Csesznek 2011
From Csesznek 2011

5 Comments

  1. Takard le a szamlapot, es ugy allj a merlegre. Akkor megnyugyszik a lelek.

  2. Már a mérleg nyifogásából tudom, melyik zónában vagyok.

  3. az is átfutott az agyamon, hogy kihagyom ezt a beszámolót, mert megüt a guta, hogy micsoda parádés buli volt a régi haverokkal. de nekem ez nem jött át. így nem sajnálom, ugyanezen programon haladtunk …csak keletebbre és nyomorsavak nélkül.

  4. Öreges buli volt, sok kisgyerekkel. Ráadásul mindig pont akkor aludtam el, amikor valami igazán érdekes dolog történt. (Például amikor Szabó rátalált a demizsonra és egész este nem engedte el.) Emellett sok olyan régi ismerőssel tudtam dumálni, akikről már fogalmam sem volt, mit csinálnak, hogyan élnek.

  5. A legütősebb kifejezés nekem ez volt: bél íz. Ezen százhúsz másodpercig röhögtem…

Leave a Reply to hrongyorgy Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading