Ebéd (diétás zöldsaláta, sült szalonnával) utáni ejtőzős újságolvasásból néztem fel, amikor megláttam a nappali közepén a gyíkot. Óvatosan levetettem a pólómat, felemelkedtem a fotelből és messziről rávetődtem. Hatalmas küzdelem volt. Körben szorítottam a földhöz a póló széleit, miközben a kezeimmel próbáltam centiről centire közelíteni a dudorhoz. Végül sikerült: gyorsan összefogtam a pólót, kisiettem az udvarra, majd nekiálltam kirázni a gyíkot. Nem jött. – Kapaszkodsz, te mocsok? – morogtam és még jobban ráztam a pólót. Most sem jött. Kifordítottam. Semmi gyík. Kívül sem. A francba: a gombsor kidudorodását néztem gyíknak.
De akkor hol van az állat?
Ugyanott, a nappali közepén. Már eleve döglött volt.