Most mondja valaki, hogy unalmas tömegközlekedni.

A metrón ültem és éppen kezdtem ingerült lenni. Siettem volna, késésben is voltam, a szerelvény meg minden állomáson álldogált még 30-40 másodpercet a ki/beszállások után. Hogy miért? A fene tudja.
Illetve dehogy a fene. A mellettem ülő nagypapa tudta.

– Papa, miért állunk annyit?
– Hát, fiam, ez bonyolult. Tudod, mi az a nap?
– Persze. Az süt az égen.
– Így van. De tudod, hogy az valójában micsoda?
– Micsoda?
– Egy hatalmas forró golyó.
– Tényleg?
– Igen. Annyira forró, hogy meg is van olvadva. Na, ebből szoktak leszakadni néha hatalmas darabok és szanaszét repülnek. Amikor egy ilyen darab eltalálja a Földet, nagy zavarokat tud okozni. Elrontja az elektromos berendezéseket, megzavarja a vezérlőeszközöket. Márpedig ha a vezérlőberendezés nem működik, akkor a metró nem tudja, hogy lehet-e menni vagy sem. És ilyenkor gondolkodik.
– Húúúú!

Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.