Azért teljesen győzni sem fenékig tejfel. Évekig, évtizedekig harcolsz valakivel/valamivel – és egyszer csak győzöl. Gondolj bele, ott állsz győztesen, kiélvezed a pillanatot – és utána hogyan tovább? Céljaidnak egy része megsemmisült. Valami, ami jelentős része volt az életednek, most hirtelen eltűnt belőle. Kiüresedtél. Mit csinálsz a kardoddal? Hová teszed a gyűlöletedet?
Tulajdonképpen… ki is győzött ilyenkor?
2011. April 27. Wednesday at 00:36
“The Chase is Better Than the Catch”, ahogy a Scooter mondta. Vagy korábban a Metallica.
2011. April 27. Wednesday at 10:22
Ha nem egy sakk játékról van szó, akkor nem értelek. Tényleg az életed jelentős részét töltötte ki a harc? Mert ugye csak akkor üresedsz ki.
De ha így is van, akkor biztosan találsz valakit megint, akivel harcolhatsz. :-)
2011. April 27. Wednesday at 10:27
Miből gondolod, hogy rólam van szó? Én sem értelek.
2011. April 27. Wednesday at 13:24
Ennek a szituációnak a fonákjáról ad hiteles képet a Firefly című sorozat. Nagyon ajánlom!
2011. April 28. Thursday at 10:18
Igaz még csak 17 éves vagyok, de lassan egy éve húzódott egy ilyen harcom. Közelről tapasztalom ezt, nem én, hanem a másik felet látom így és teljesen jogos.
2011. April 28. Thursday at 10:37
csak az én fülem hall valami egészen mást? vagy át?
2011. April 28. Thursday at 12:08
@Hvala:
Természetesen létezhet áthallás, hiszen az embernek általában nem jutnak eszébe csak úgy általános gondolatok. De semmiképpen nem személyes. (Én egyébként sem küzdök, egyszerűen csak ignorálom az “ellenfelet”.)
2011. April 29. Friday at 19:39
lehet h a zembereknek nem ,nekem nagyon gyakran:-)
személyesség fel sem merült bennem