Month: March 2011

Személyes napló?

Valamikor volt értelme. Tudjuk, néhány író csalt: személyes naplót írtak ugyan, de közben már az olvasóikra kacsintgattak. Aztán jött az internet, a webkettő – és elgondolkodhattunk, mi is az a publikus, illetve mi is az a személyes napló?

Biztosan van egzakt válasz, de túlzottan nem érdekel. Én a magam részéről arra jöttem rá, hogy személyes naplót csak publikusan szabad írni.

Megmagyarázom. Mik is azok a dolgok, melyeket nem mernél a nyilvánosság előtt elmesélni? Például azok, amelyek túl intimek. Vagy azok a történetek, amikor szégyenled, amit csináltál.
Csakhogy én úgy tapasztaltam, hogy utólag visszaolvasva ezeket a bejegyzéseket a személyes naplóban, az intim dolgok mindig zavartak, a szégyenlendő dolgoktól meg újra meg újra elszégyelltem magam. Akkor most őszintén, minek?

De ha ezeket nem írom meg, akkor meg miért ne mehetne a maradék, a korlátozottan személyes – publikusan?

Törmelék

  • Erotikus álom Halász Judittal – ez olyan pedofil dolog.

  • – Empatikus vagy?
    – Igen. De nem használom.

  • Piranhaképű csaj, patkányképű srác. Szorosan összebújva a tömegben. Leszarják a külvilágot.

Bajor nagypapa betérdel a gitárszólóhoz

Mostanában nem tudok mellényúlni a koncertekkel. Oké, valami apró jel azért mindig volt. A múltkor lehetett sejteni, hogy ha ska és orosz csapat, akkor az nem lesz rossz. Nem is volt az, padlóba döngölték a közönséget. Most pedig elég volt észrevenni az Einstürzende Neubauten alapítóját, zeneszerzőjét és basszerét, Alexander Hacke-t a fellépők között és már csak az volt a kérdés, hogy egy jegyet vegyek, vagy jön Nej is.

From MiVanVelem

Nos, Hacke és kis csapata nagyon odatette magát. Ahogy a Republikra szokták mondani, hogy a legtöbb számot hozták ki a legkevesebb szóból, ők egy órányi finom zenét tettek a színpadra, alig pár akkordból. Külön érdekesség volt a számok ritmusa. Általában egy koncerten a dobos adja a zene gerincét, hozzá igazodik mindenki. Itt pont fordítva volt: Hacke rohangászott fel-alá a gitáron, a dobos pedig meredten figyelt és bátran keverte a kilenctizenegyeket a hétötödökkel, ahogy éppen helyénvalónak érezte. De az őrület nem ment az élvezet rovására.

From MiVanVelem

A második blokk zenészei sem akárkik voltak (Kid Congo Powers pl. a Nick Cave & Bad Seeds-ből) , de a produkció annyira nem kábított el. Eleve Julee Cruise-nak nem volt egy őszinte, de legalábbis adekvát mozdulata sem, ehhez képest mindent elkövetett, hogy bejátssza a színpadot. Viszont ha behunytam a szememet és csak a hangokra figyeltem, akkor helyén volt ez a zene is.
A végén két szám erejéig összeállt a két csapat, zárásra pedig odatettek egy fergeteges rock’nrollt. Tekintve, hogy én valami ipari zenére számítottam, a rockinál némileg leesett az állam – de jól nyomták ezt is.

Harcaim 08

Komolyan mondom, már nekem kínos. Újabb webbank élmények.

Általában hétvégén szoktam beütemezni az átutalásokat. Napközben gyűjtöm az energiát, aztán amikor már mindenki alszik, akkor feltépem a borítékokat és egyenként betolom az átutalásokat a banki rendszerbe.

Három héttel ezelőtt is ez történt, azzal az apró eltéréssel, hogy a hétvégén nem sikerült elég erőt magamba szívnom, így hétfő este utaltam. Volna.
Beírtam az első utalás adatait, leokéztam – erre kilökte, hogy nem tudja elvégezni az átutalást. Csak úgy, ennyit. Próbálkoztam egy csomó egyéb átutalással, de egyik sem sikerült. Kiléptem, vártam pár órát, majd újra. Hasonló eredménnyel. Ekkor már elég dühös voltam ahhoz, hogy hívjam az ügyfélszolgálatot. Éjjel tizenegykor.
Nem részletezem, milyen hangnemmel nyitottam be, nem vagyok rá büszke. (Emlékszel, a bankkártya számát bekérő algoritmusról már korábban írtam.) A csajszi szegény izzadt, kinlódott, végül kibökte, hogy próbáljam meg azt, hogy az átutalás dátumaként ne a keddet adjam meg, hanem a szerdát. Csodák csodájára, működött.
– Jézus Mária – csúszott ki a számon – Mekkora nagy kalap szar szoftverük van!
– Nekem mondja? – sóhajtott a leány.
Beküldtem az összeset – és csak akkor néztem rá a naptárra. Óh, Irgalom Atyja, ne hagyj el! Tudod, mi volt a baj? Az, hogy február 28-án akartam beadni március elsejei dátumra átutalást. A banki szoftver nem tudta lekezelni azt, hogy a február 28 napos.
Na most, én úgy kezdtem a karrieremet, hogy egyszerre voltam szoftverfejlesztő és IT vezető egy vidéki önkormányzati cégnél. Hidd el nekem, hogy ha én ott, a világvégi szemétdombon, ekkora hibát követtem volna el, úgy rúgom ki magamat, hogy a lábam sem éri a földet. Hogy ez egy hatalmas bank többször átnézett, folyamatvezérelt, minőségbiztosított, agyontesztelt szoftverénél hogyan következhetett be, arról fogalmam sincs.

Eltelt három hét, megint utalnom kellett. Nem részletezem miért – zajlik az élet – de hétfőn szigorúan át kellett utalnom egy tisztességesen nagy összeget. Ha ez nem történik meg, akkor nagyot bukunk. Ez az egész szombaton derült ki, nyilván maradt a vasárnap.

Már helyből rosszul indult. Vacakolt a gépem, nem is kicsit. Játszhattam a böngészőkkel, mind a három használhatatlanul lassú volt. Körbejártam a lakást és megállapítottam, hogy remekül alkalmazkodtunk a digitális korszakhoz, volt aki filmet nézett a netről, volt, aki zenét töltött le. Csak a T-Online nem alkalmazkodott rendesen, mert ha beleszakadok, sem tudnak 10 mbps-nél vastagabb vonalat adni. Mivel ráértem, elkezdtem IE9-et frissíteni, de a nyomorult belehalt. Így maradt két böngészőm. A Chrome most örvendeztetett meg újra a jó öreg ‘nem tudom lehozni az oldalt’ hibajelenséggel (lesz róla külön írás), így ez is kidőlt a webbank alól. Maradt a Firefox. Szerencsére amíg vacakoltam a gépemmel, a net felszabadult.
Gurrá.
A folyószámlán akkora összeget, mint amilyet most át kellett utalnom, nem tartunk. Ilyen célra a közepesen mobilis takarékszámlát használjuk, ahonnan viszont nem lehet utalni. Azaz első lépésben át kell tennem a pénzt az egyik számláról a másikra. Szépen begépeltem mindent – és feljött egy ronda ablak, hogy ezt most nem. Csak nekem, csak ma – nem. Kicsit ideges lettem. Más böngészővel nem tudtam tesztelni, a speedtest szerint a netünk már jó – jobb híján vártam egy félórát. Újabb próbálkozás, újabb kudarc. Telefon. Ha a múltkor én voltam a bunkó, aggresszív ügyfél, akkor a mostanira már nincs is megfelelő kifejezés. Szerencsére a személyi bankár férfi volt, így még csak vissza sem kellett fognom magamat. A hapi próbált csitítani, kattogtatott valamit, majd – csodák csodájára – működött az átrakás. Na, itt dobta le az agyam végképp a szíjat. Még csak a lényegi mondanivalót illetően sem részletezem a beszélgetést, de hosszú volt és durva. Hiába védekezett a pacák, hogy ‘de csak egy telefon’ (nem, nem 80-as a szám), ez csak olaj volt a tűzre. Azért bankolok a weben, hogy ne kelljen telefonálnom, hosszú kódokat begépelnem, IVR-ben bolyonganom, reklámokat meghallgatnom, személyi bankárra várnom.

Végül kiderült, hogy a Citibanknál létezik egy olyan biztonsági szabály, hogy ha hosszú ideig nem nyúlnak egy számlához, akkor azt zárolják.
Tessék ezt apránként megemészteni.

  • A takarékszámlára január végén tettem át egy nagyobb összeget. (Igen, nyugdíjmizéria.) Ezt akkor le is kötöttem egy hónapra. Február vége óta nem nyúltam hozzá, az alap és a kamat ott figyelt a számlám.
  • A Citibanknál valami idióta kitalált egy biztonsági(?) szabályt, melyet ész nélkül ráhúztak a takarékszámlára is. Azaz ha én a takarékszámlámon egy hónapig nem nyúlok hozzá a pénzemhez, akkor letiltják a számlát. Könyörgöm, a takarékszámla pont arról szól, hogy az oda rakott pénzt nem bántom, mert majd valamikor fel akarom használni, addig meg kamatozzon, egy picit jobban, mint a folyószámlán.
  • És akkor beszéljünk arról is, hogy mi is az a kockázat, amely ellen ezzel a biztonsági intézkedéssel védekezni akarnak? Ha valaki megszerezte a webbank accountomat, névvel, jelszóval együtt, és belépett a nevemben, akkor ne tudjon utalni arról a takarékszámláról, amelyhez én már egy hónapja nem nyúltam? Könyörgöm, mennyire életszerű egy ilyen szituáció?

Mindehhez add hozzá, hogy én csak egyszerű, mondjuk úgy, hogy közepesen művelt ügyfél vagyok. És már engem is végtelenül bosszant, hogy a banknak olyan folyamatai vannak, melyek messze eltávolodtak mind a józan észtől, mind a normális banki mentalitástól. Hogyan hozhattak össze ilyen perverz, kifacsart logikát dedikált banki alkalmazottak? Hogyan mehetett át ez annyi – feltételezett – szűrőn?

Tavasz van

Végre. Itt ülök kint a teraszon. Plusz 6 fok, de ennyi a padláson is szokott lenni. Bor kell, szivar kell, elfoglaltság kell – és minden rendben.
Próbáld elképzelni: kint ülök a netbookkal, előttem egy kancsó vörösbor, a hamutartó szélén szivar füstölög. A hideg nem zavar, szeretem. Van rajtam egy polár felső, azon pedig egy Microsoft hoody. (Nem, nem kaptam, fizettem érte.:) Az egyik zsebében a mobiltelcsim, a másikban pedig a szivarvágó, öngyújtó és sonkaszeletek. Azoknak a macskáknak, akik ilyen cudar viszonyok között is idejönnek barátkozni.