Statisztikailag nulla

Mert mindennek megvan az ára, megvan annak is, hogy egy hosszú hétvégén elmegy az ember a világ végére egy expedíciónyi felszereléssel, aztán ugyanazokkal visszajön, no meg persze használja is, arról aztán végképp nem is beszélve, hogy utána itthon mindent ki kell pucolni a több kiló sárból, a ruhákat kimosni, a kajakokat kisúrolni, de még a kutyaszaros szandált is kisuvickolni, persze még mielőtt bemegyek vele a lakásba, aztán a régi adósságok, úgy mint kiköltözni a teraszra a bútorokkal, megágyazni – még ha ideiglenesen is – a kertben a második kajaknak, ami persze együtt jár a sufni minimális rendberakásával is, előrevetítve a minél hamarabbi nagyobb rendrakást, arról meg nem is beszélve, hogy minden rügyezik, én meg még a lemosó permetet sem vettem meg, miközben már itt van az este, én pedig egy többkilométeres írást terveztem a hétvégéről, sok ábrával, nyilván ez is elkészült, de már megint éjfél, reggel korai kelés, vinni kell a kocsit mosóba, aztán foglalkozni a pénteki hülyeség eszkalációjával, mert a dolgok, ha hagyjuk őket maguktól menni, egyre hülyébbek lesznek, mint ahogy azok is lettek, mert már ember nem volt képes kibogozni, hogyan is állunk most, különösen úgy, hogy a délelőtt egy megbeszéléssel telt, ahol a többi zavaros ügyet próbáltuk mederbe terelni, mérsékelt sikerrel, aztán éppenhogy ebédelni tudtam, mielőtt beütött egy interkontinentális telekonferencia, persze 5 perccel a start előtt derült ki, hogy mégse telekonf lesz, hanem egy live meeting-hez hasonló session, melyre végképp nincsen felkészítve a laptopom, mármint a régi ócskavas, mert az újat hiába kaptam meg már a múlt héten, még kicsomagolni sem volt időm, és bár a rendelkezésemre álló öt perc alatt minden plugint felszórtam rá, de égen-földön nem találtam mikrofont, anélkül meg ugye elég esélytelen a kommunikáció, de végül rámcsörögtek, hogy egyszerre működik a telekonf is, meg a webes matyi is, így végül csak bele tudtam kapcsolódni, sőt 1 óra 10 perc után volt egy hasznos mondatom is, bár a következőre két és fél órát kellett várnom, de biztosan megérte, aztán volt még néhány értelmes hozzászólásom a negyedik órában is, mielőtt 4 óra 40 perc után megállapítottuk, hogy egy centit sem haladtunk előre, annál jobban én, amikor rohantam a klotyira, és csak azután jutott eszembe, hogy a kocsit még reggel tettem le a mosóba, vajon nyitva vannak-e még este hatkor, ami annyiból nem mindegy, mivel este hatkor már egy barátommal beszélgettünk volna a város másik végében, de szerencsére a mobiltelefon mindig kéznél van, így az egészet elhalasztottuk péntekre és már csak haza kellett mennem, ahol azt mondtam, hogy most már nem érdekel semmi, ki fogok ülni a teraszra egy üveg borral és a legvastagabb, leghosszabb, garantáltan 3,5 órás szivarommal, de még csak a gépemet sem fogom bekapcsolni, sőt, még a mobiltelefonomat is elrekkentem valahová, naná, hogy nem bírtam megállni és láttam, hogy a benti történet megint kezd elmenni a hülyeség felé, de dafke azért sem kapcsoltam be a számítógépet, még ha így bukunk is egy napot, mert az amcsiknál most van nappal és most dolgoznának, nem, ehelyett felkaptam egy Hrabal könyvet, bontottam egy üveg bikavért és az egyelőre utolsó koratavaszi estén kiültem a teraszra, rágyújtottam, és még a hirtelen rákezdő eső sem zavart, mert kitekertem a napernyőt, felbontottam a bort, de már a dugón gyanús szag érződött, mely gyanú megerősödött az első kóstoláskor, ez a bor dugós, hogy a fene egye meg, de aztán eszembe jutott, hogy Nej vett még fél évvel ezelőtt egy teáskancsót, mely végül teásnak ugyan kicsi lett, de most milyen jól tudnám használni boroskancsónak, és tényleg, a kancsóban a bor félóra alatt kiszellőzött, így végül minden rendbejött.

7 Comments

  1. És ezt a rohanást próbáld elmagyarázni anyádnak, aki egy másik univerzumban élte le az életét, vidéken nyugdíjas, ahol esetleg alapból 10x lasabban tekerik a biciklit…

  2. Olvassa a blogot. :)

  3. Jó, az enyémnek nincs internete. Volt, de eladtunk mindent, nemigen használták.

  4. Szerintem itt az ideje outsource-olni a feladataid egy részét, hogy neked csak a bor és a szivar maradjon ;)

  5. Á, az ilyesmi már csak akkorra szokott összejönni, amikor már tilos.

  6. Jol erzekelem, hogy ez egy borzaszto hosszu bovitett mondat volt?

  7. Aha. Szándékosan.

Leave a Reply to Mistyc Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading