Punkzenekar koncertje. Unplugged. Csak én érzékelem a diszharmóniát?
A zenészek ülnek a széken, dobgitáron játszanak. Aztán egyszer az énekes elhallgat, beint a közönségnek, akik tele torokból üvöltik be a szám éppen következő sorát: “MIAZISTENFASZAEZ!?”

***

Fiatalkoromban én is voltam vad helyeken. Olyan is előfordult, hogy csúnyán be voltam csápolva. De legalább akkor nem volt mindenkinél kamerás mobiltelefon.

***

A tömegben előttem egy ötvenesforma, szórmók, mackóforma férfi áll. Mellette hasonló korú nő, szemmel láthatóan együtt vannak. Amikor a zenekar ahhoz a sorhoz ér, hogy “Hol basztam el az életem?“, az addig békésen álldogáló hapi vadul csápolni kezd. A nő megütközve nézi. Aztán amikor újból előjön az inkriminált sor, már mindketten egyszerre éneklik a zenekarral. Ideális pár.

***

Egy újabb koncert, mely után a kocsiban hülyén hangzik a Sztár FM rádió. Illetve mégsem. Az M5 kivezetőnél Kovács Kati régi száma a Kojak Budapesten című filmből: “Ennyi Kell, Neked Is Jár“. Szeretem. Meg illik is az alkalomhoz. Bár valószínűleg amikor a szövegíró azt írta, hogy “Kell egy dal”, nem a mai koncert záródalára, a percekig százegynéhány ember által eufóriában énekelt refrénű Kurvaélet-re gondolt.