Amikor kiüt a betegség és egész nap az ágyban fekszel, aholis összemosódik az álom és a valóság, kifejezetten hasznos, ha élvezeteseket tudsz álmodni.

Például itt van a ma délutáni.

Egérképű rajzfilmfigurát képzelj el, mint bérgyilkost. A háttér is rajzolt (a grafikus Őszi Zoltán), a figura girbegurba utcán oson előre. Egy roskadozó ház tetején a feketébe/barnába öltözött rablóvezér áriázik:
Nem igaz, nem is láttak arra,
Nem igaz, nem is jártam arra
Nem igaz, nem igaz, nem én találtam ki!

Ebbe kapcsolódik bele a ház előtt falhoz simuló bérgyilkos:
Nyugi van, duváppararam,
Nyugi van, duvappararam,
Nyugi van, nyugi van, taramtaramram

A két szólam fokozatosan duetté erősödik, a bérgyilkos is felmászik a tetőre, széles mozdulatok, harsány crescendo a végén. A rablóvezér égretárt kézzel fejezi be, a bérgyilkos kalapját levéve mélyen meghajol előtte. Megvárja, míg a dallamfoszlányok elhalnak – jobb helyeken a bérgyilkos kötelezően muzikális – majd a csizmaszárból elóhúz egy pisztolyt, közelről szíven lövi a rablóvezért, leugrik a tetőről, felkap egy falnak támasztott bringát és olyan gyorsan eltűnik a girbegurba utcákban, hogy a bandatagok még csak fel sem eszmélnek, mi is történt.