Kerti anziksz

Isten, amikor megszabta a heti egy pihenőnapot – kinek szombatra, kinek vasárnapra – vajon hallott-e az aktív pihenésről?

A sok áttúrázott, átkajakozott hétvége után most pihenésképpen a kerti munkás hétvége jött. A terasz betonvályújában komplett földcsere és növénycsere várt rám, plusz elszórt ültetgetések, metszések, takarítások.

From MiVanVelem

Az első vízhólyagra 40 percet kellett várnom. Igaz, ez egyben elnyerte az első vérhólyaggá alakult vízhólyag, illetve az első egyből felszakadó vérhólyag címeket is. Ez volt az ára, hogy a vályúból kézi ültetőlapáttal kitermeljem a gyökerekkel sűrűn átszőtt földet.

Nej kiabált valamit a lakásból.
– Nekem szóltál, Kedves? – kiabáltam be.
Aztán csak folyamatos röhögést hallottam.
Végül kiderült, hogy a macskával kiabált, hogy azonnal takarodjon ki az udvarra és soha többet meg ne próbáljon a lakásban szarni.

Elismerem, hogy az egyik legveszélyesebb dolog a naposcsibe root jelszóval, de az se kispálya, amikor vágtázva feltűnik Picúr, gyíkkal a szájában. Pánikszerűen dobtam el mindent a kezemből és a kerti létráról vetődve csuktam be a teraszajtót.

Este, immár a jól végzett munka örömével, a teraszon üldögéltem. Egy jó könyv, egy pohár bor és egy szivar társaságában. Váratlanul vendégem érkezett: egy eddig soha nem látott szürke macska. Viszonylag hamar tisztáztuk a helyzetet, egyikünk sem szándékozott zavarni a másikat. Olvasgattam tovább, a macska pedig körbeszaglászta a teraszt, majd leült a lépcsőre… és nekiállt vonyítani.
Egyből letettem a könyvet és figyeltem, hogy ebből mi lesz. Már sokszor hallottam ilyen hangokat az éjszakában, de soha nem tudtam, mi is zajlik le ilyenkor. Verekednek? Kefélnek? Nem sokkal később megjött a válasznyávogás is. A fenyőfa alól. Az én fenyőfám alól. Egy idegen macska. Majd hamarosan bekapcsolódott egy harmadik is. Egyre kiváncsibban figyeltem a jelenetet. De senki nem mozdult, mindegyik állat lecövekelt és onnan ordítoztak, egyre hangosabban. Aha. Szóval erről van szó: egyszerűen csak hangpárbaj. Ki a tökösebb hangú macska. Nem csoda, hogy a mieink a lakásban csak unottan feküdtek a kanapén. (Két ivartalanított öreglány.)
Aztán mindenki ment a dolgára. A jelenetre csak az emlékeztetett, hogy a szomszédban felhangosították a tévét.

5,7

Ezt már a hétvégén meg akartam írni, csak valahogy mindig elmaradt. Pedig nagyon örültem neki.

Kezdődött azzal, hogy a júniusi lehangoló eredmények miatt még szeptemberben megint voltam nagylaboron… és a triglicerid visszakúszott a határérték alá (1,43). A cukor is szépen lejjebb ment, 7,3-at mértek.
Aztán most szombaton eveztünk egy nagyot az Esztergom-Tát viszonylaton, majd vasárnap reggel mértem egy cukrot… és hosszú idő óta az első elfogadható érték jelent neg a kijelzőn: 5,7. Mindez úgy, hogy sem a tigliceridre, sem a cukorra nem szedek semmilyen gyógyszert, egyszerűen csak változtattam egy keveset az étkezési szokásaimon és valamivel többet sportolok.

Éljek.

Rettegők

Csak szeretném közölni mindenkivel, aki lefitymálva rettegőnek nevezi a tőle eltérően gondolkodókat, hogy éppen egy kognitív disszonancia feloldását élik át. Van ugyanis az egyik oldalon a kritika, mely nem ritkán tényeken, logikán és a demokrácia játékszabályainak ismeretén alapul, illetve van a másik oldalon a mantra, amiben hiszünk. Sokkal egyszerűbb a kritikát megfogalmazókat rettegőnek degradálni, mint elgondolkodni, hogy esetleg jogos lehet-e a kritika.

Kivánságműsor

A napokban hallgattam és az egyik kivánságnál felszaladt a szemöldököm.

– Az Animals együttestől szeretném kérni a ‘Felkelő Nap Háza’ című számot.
– Milyen alkalomból szeretné küldeni?
– Édesapám halálának az évfordulójára.

Na most ez a dal tudtommal egy new orleans-i bordélyházról szól és a fene tudja, hogy egy örömlány sanyarú sorsát, vagy egy elzüllött hapsiét éneklik meg benne – de egyik sem tűnik túl adekvátnak az alkalomhoz.

Bár a nagy kedvencemet évekkel ezelőtt hallottam.

– Jó napot kívánok! A rokonságomnak szeretném küldeni Cher-től a ‘Cigányok, Csavargók, Tolvajok’ című számot! Köszönöm!