Út lélek és lélek között

Határozott meggyőződésem, hogy létezik kapcsolat két élőlény között az általunk ismert módokon kívül is. Most ne feltétlenül telepátiára gondolj – bár én még azt sem zárnám ki teljesen a lehetőségek közül. Menj végig az emlékeiden: soha nem éreztél meg dolgokat, csak úgy a levegőből? Soha nem érezted meg, hogy egy tömeg hangulata megváltozik? Soha nem érzékeltél még váratlan érzelemhullámot?

Most hirtelen csak ilyen alpári dolog jut eszembe, de vegyük például a fingást. Nem gondolkodtál még el azon, hogy honnan tudja mindenki egyből, pusztán csak a hangból, hogy ez az volt? Oké, elég jellegzetes hang, de azért vannak olyan példányai, melyek akár máshonnan is származhatnának. De nem, pontosan tudjuk, hogy ez az volt – ugyanis a más emberek közelében véletlenül kicsúszott, neadjisten sunyi céllal eleresztett, de menetközben túlságosan hangosra sikerült instanciákat rögtön követi egy szégyenérzet-hullám is az elkövetőjétől. A kettő együtt, a gyanús hang és az érzelemhullám, együtt adják meg a bizonyosságot.
Nézzünk rögtön egy ellenpéldát. Van egy cipőm, mely egy félszámmal nagyobb, mint a lábam. Nem nagy cucc, akinek 44,5-es lába van, az gyakran jár így. Csakhogy ennek a cipőnek olyan speciális a kialakítása, hogy ahogy jár benne a sarkam – még vastag zoknival is – teljesen olyan hangot ad ki, mintha egy méterrel fentebbről jönne a hang. Volt belőle valaha is problémám? Soha. (Vagy legalábbis nem tudok róla.) Miért? Mert a hangeffektust nem kisérte szégyenérzet.

Mindenesetre remélem, ha az elméletem bebizonyosodik, és ez a gondolat lesz a bizonyítás fő elve, a jelenséget nem a Petrényi-féle Fingás Elméletnek fogják nevezni.

5 Comments

  1. Hú! ez érdekes.
    Én is morfondíroztam már ezen a szitun. Miért is nem fordulnak gyanús tekintettel felém ilyenkor, csak nem tudtam, így rájönni az összefüggésekre.
    De az se rossz, amikor sikerül valahogy úgy odébbcsusszanni egy széken, hogy szintén olyan hanggal jár, mint a fingás. :))
    Ilyenkor gyorsan és látványosan reprodukálom a mozdulatot és a hangokat, hogy lássák és hallják miről is van szó. :))

  2. Ja, majd elfelejtettem, ehhez az írásodhoz is kapcsolódik egy érdekesség a halak kommunikúciójával kaoocsolatban. :) Valamint, Téged, mint lélekbúvárt, szintén itt egy rövid hír + videó a dekoncentrációval kapcsolatba.
    Igaz, még 2004-ből, de lehet, hogy nem ismered.

    http://www.sg.hu/cikkek/33936/a_lathatatlan_gorilla_vitte_el_az_ig_nobelt

  3. Heringek. :)

    Egyébként a témában érdekes még John Irving: Garp Szerint a Világ című könyvének egyik betétnovellája, illetve Vonnegut: Bajnokok Reggelije (Kilgore Trout) szintén betétnovellája, amelyben az idegenek fingás és sztepptánc révén kommunikáltak.

  4. Ja, a gorillás kísérletet ismertem. :)

  5. Természetesen nem zárható ki valami ilyesmi létezése – mert semminek a létezése sem zárható ki. Lehet, hogy kis zöld manók ülnek a Hold túlsó oldalán egy árnyékos hasadékban, és szorgosan finganak. Ezt lehetetlen kizárni. (Bizonyítani annál könnyebb lenne :)

    A fingós példa nekem nem jön be: Gyakran fingok itthon. Általában úgy, hogy senki se vegye észre, senkit se zavarjon. De azért néha a feleségem váratlanul mégis pont akkor jön oda, és lebukok. Nos valamelyik nap a cipőm sarka valahogy furcsán megcsúszott a konyha kövén, és furcsa hangot adott; a feleségem meg volt győződve, hogy akkor is fingottam, hiába tiltakoztam. Szerencsére sikerült rávennem a kisfiam, hogy gyorsan jöjjön oda, és szagoljon bele a fenekembe. Neki végül elhitte az asszony, hogy kivételesen ártatlan vagyok.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading