Képzeld el a következő szituációt. Bekerül a lakásba valami olyan étel, melyet te – akár egészségügyi, akár vallási okokból – nem ehetsz. (Habár kedveled.) Balszerencsés módon úgy alakul, hogy akik ilyesmit fogyasztanak a családban, azok nem jönnek haza addig, amíg az étel szavatossága tart. Mivel kaját ki nem dobunk, egyértelműen látszik, hogy neked kell megenned a tiltott ételt.
Hogyan időzíted?
Nos, én veszek egy nagy levegőt, és az első adódó alkalommal felfalom az egészet.
Pusztán a logika miatt. Jó esetben ugyanis ilyenkor enyhén rosszul leszek, mely el fog taszítani attól, hogy később akár vásároljak is ilyesmit. Ezzel szemben, ha beosztanám és minden nap ennék belőle, simán hozzászoknék – eleinte kevesebbet, később egyre többet vásárolnék belőle, rendszeresen.
2010. September 03. Friday at 10:04
Epeköves panaszokkal szerintem megsem születhet az az ötlet, hogy a pazarlást elkerülendő megegyek olyat ami kiválthat egy görcsöt.
Inkább elajándékozom/megkínálok vele mást.
2010. September 03. Friday at 10:07
mi figyel a hűtőben?:-)
2010. September 03. Friday at 10:25
És vajon minek tart az ember egy sereg háziállatot? :-)
2010. September 03. Friday at 10:34
@Höbörgö:
Mint egykorvolt gyakorló epeköves, csak azt tudom mondani, hogy eperohamot bármi ki tud váltani.
Viszont tény, finomíthattam volna az írást, vannak olyan esetek, amikor szigorúan tilos valamit megenni és pont.
2010. September 03. Friday at 10:36
@Hvala:
Most éppen semmi, de amikor ezt írtam, tele volt a lakás szénhidráttal. :)
2010. September 03. Friday at 10:39
@meow:
Hihetetlen válogatós macskáink vannak. Semmi mást nem esznek meg, csak a száraz/nedves macskakaját. Se a kolbászt, se a szalonnát, se a párizsit… tésztáról, zöldségről meg már nem is beszélek. Egyedül Picúr eszi meg a gépsonkát, de abból is csak egyfajtát. A karajszeletet például már nem. (Nej őszinte bánatára a csigákat sem eszik.)
2010. September 03. Friday at 11:43
Egy ideig én is azt hittem, hogy rettenetesen válogatós macskáim vannak. Aztán eljött az idő, hogy egyszerűen nem tudtam nekik megvenni az ízlésüknek megfelelő kaját. Nem volt rá pénz. Eltelt egy nap, két nap, három nap. Gyönyörűséges kaparó mozdulatok, jellegzetes undorodó arckifejezések, hajnali nyávogás, minden volt. Három napig. A negyedik napon a válogatós macskák simán megették a tejbe kenyeret, a rizst, és mindenféle maradékot onnantól :-D.
Az is igaz, ahogy lett újra pénzünk, és megvettük a macskaját, többet nem kértek a házi maradékból.
2010. September 03. Friday at 13:30
Fogy a whiskas rendesen, ha a macskák napokra elkóborolnak? :)
2010. September 12. Sunday at 11:49
teljesen világos, h. a macskakajákba “drogot” raknak, h. a szerencsétlen állatja rákapjon arra a sz*rra, és mást meg se egyen onnantól kezdve.