A legbosszantóbb, amikor elkezdesz gépelni, benne van a teljes mondat a fejedben, de megakasztanak. Mit tudom én, mivel. Mi a véleményed az izlandi vulkánról? Vagy mi lenne, ha megcsinálnád helyettem az egyheti munkámat? Tökmindegy, a lényeg, hogy a beszélgetés hosszabb ideig feltart. Aztán visszanézel… és nemhogy a mondat nem ugrik be, hanem a gépelés közben félbehagyott szóról sem tudod, mi is akart lenni.
Na, ez a durva.
2010. July 16. Friday at 20:28
Ismerős… Ha viszont később eszembe jut, akkor gyorsan jegyzettömbbe, esetleg sárga cetlire (akár valódi, akár virtuális) leírom a gondolatokat, utána jön a bővítés :)
2010. July 17. Saturday at 20:37
A legnagyobb gond az, hogy altalaba _nem_ jut eszedbe. Az a pillanat akkor es ott elszallt, utana valami mas fog kovetkezni, de az mar sohasem.
Szomoru tapasztalat ez.
2010. July 18. Sunday at 14:07
én ezért csinálom azt ilyen esetekben, hogy a mondat vagy gondolat befejezéséig nem reagálok az interruptuszra, max feltartom a kezem egy fél másodpercig és finoman bólogatok, jelezve, hogy észleltem a kommunikációs próbálkozást. Még nem sértődtek meg rám (emiatt :).
2010. July 18. Sunday at 21:00
Asteriksz:
Ennek folyamánya, hogy amikor végre visszetérnél a jegyzethez, akkor nem tudod miért is írtad le azt a gondolatsort/adatot/megjegyzést, ezért összegyűröd, kidobod és csak arra emlékszel, hogy volt egy jó gondolatod.
2010. July 19. Monday at 07:50
Höbörgő: a gondolatsort nem felejtem el, de az biztos, hogy az akkori frappáns, ütős gondolatvitelt, mondatszerkezetet igen… :(