Fogalmam sincs, hogyan csinálta, de egyik este Gizinek szaros volt a háta, amikor bejött az udvarról. Pontosabban a farka felső oldala és egy kicsit a háta – és nem szaros, hanem fosos. Volt egy kis izgalom, mire sikerült úgy kizavarni a lakásból, hogy ne kenjen össze semmit.
Másnap reggel ott állt a teraszajtónál, várta, hogy visszaengedjük. Alaposan átnéztem, de teljesen tiszta volt.
– Ehhez mit szólsz? – kérdeztem Nejt.
– Ügyes.
– Azt tudod, hogy ezt gyakorlatilag lenyalta?
– Na ne.
– De. Szerinted hogyan tisztálkodik a macska?
Azóta nincs ám orr-összedörgölés, meg odabújások. Ahogy Gizi odadugná a fejét valakihez, már repül is.
Mondjuk, az se sokat segített a helyzet konszolidálásán, amikor végignéztük, hogyan csap le a levegőből egy cserebogarat, majd ropogtatja el kéjesen.
2010. April 30. Friday at 13:27
A mi Rozink röptében fogja a legyeket. Jobb mint a Chemotox
2010. April 30. Friday at 15:05
szerinted eddig nem nyalt szart? Meg bogarat? Eddig smárolgattad? :) Szar ügy.
2010. April 30. Friday at 18:29
Ha eddig volt, akkor miért nem lehet ezután. Nem kell hipochonderré válni, egyszer úgyis meg kell halni valamiben.
Szerintem a hipoallergén az még rosszabb fajta…
2010. April 30. Friday at 23:15
Ha egyszer belepisiltek a teádba, onnantól szívbaj nélkül megiszod a vizeletet? Csinálhatsz hülyeséget, de ha egyszer realizáltad, hogy hülyeség, onnantól teljesen máshogy néz ki, ha folytatod.