Breaking news

Beismerem, nem egy nagy dolog… de a világ csak jobb hely lett tőle egy kicsit. Legalábbis az enyém.
Újra világít a borhűtőm izzója.

Nem volt egyszerű.

Utoljára ott hagytuk el a fonalat, hogy a szerelő is csóválta a fejét, majd felírta a gyártási számot és megigérte, hogy rendel megfelelő égőt.

Aztán hittem is, meg nem is.

Eltelt másfél hónap. Egyszer csak csörgött a telefon.
– Halló, XY szervíz vagyok.
– Jó napot. Petrényi józsef.
– Azért telefonálok, hogy megjött az izzó a hűtőgépbe.
– Nem mondja?
– De. Be lehet jönni érte.
– Köszönöm, megyek!

Végül csak olyan két hét múlva tudtam időt szakítani rá. Először az üzletbe mentem, mert ott szokták átadni az alkatrészeket.

– Jó napot kívánok. Petrényi József névre lenne itt két hűtőgépizzó.
(Őszintén szólva, nem voltam teljesen nyugodt. Azért ez nem egy egyszerű történet, ha megint ki akarnak fizettetni velem négyezer forintot az égőért, akkor biztosan morc leszek. Oké, itt van nálam a korábbi számla… de ember, ez egy jó féléves történet.)
– Azonnal, keresem – ment hátra a polcok mögé a hapi.
Vártam.
– Sajnos, nem találom. Talán a pincében lesz – tűnt el egy csapóajtó mögött.
Vártam. Határozottan sokat.
– Sajnos lent sincs – jött föl.

Hjaj. Itt adtam fel az inkognitómat.

– Nézze, ez nem egy egyszerű eset – vágtam bele és végigmondtam a történetet – Mivel ezt egy szerelő kollégájuk rendelte meg, így minden további nélkül el tudom képzelni, hogy az égők a szomszédos üzletben lévő szervízben lesznek.
– Az bizony lehet – bólogatott.
Átmentünk mind a ketten.
Az ügyintéző hölgynek elmondtam újra a sztorit. Előtúrták a munkalapot, visszakeresték a rendelés számát.
– Igen, megjött az anyag. Ott van nálatok a pincében – fordult az eladó felé.
– Ott ugyan nincs.
– Menjünk át.

Immár hárman visszavonultunk az üzletbe. Lelki szemeim előtt megjelent, mennyire remeghet az a négycentis izzó az alagsorban – hiszen 3, jól megtermett evolúciós csúcslény vadászik rá elkeseredetten.
Az ügyintéző és az eladó lementek a pincébe. Vártam. Sokat.
Végül feljöttek. A nő diadalmasan tett le elém két zacskót.
– Tessék, itt van.
Mindkettőben egy-egy fekete műanyag foglalat volt.

Hosszú másodpercekig hol a zacskókra néztem némán, hol a nőre. Szaporán pislogva. Ahogy a South Parkban szokták.
– Nem tudom nem észrevenni, hogy ezek foglalatok – törtem meg a csendet.
– Igen. Máshogy nem lehet kicserélni az égőket.
– Huh. Nézze – vettem nagy levegőt – én eddig beleöltem ebbe az ügybe négyezer forintot. Most meg itt van két foglalat. Már azt sem értem, miért kettő, amikor én nem azért vettem két égőt, mert két hűtőm van, hanem azért, hogy legyen tartalék. De az biztos, hogy én nagyon nem szívesen fizetnék most sem a foglalatokért, sem pedig a szerelőért.
– Értem én – mondta az ügyintéző – Azt kell tudni, hogy ezt a hűtőt kétféle foglalattal gyártják: az egyikhez létezik égő, a másikhoz meg sehol sincs. Nem tudjuk beszerezni. Ezért egyszerűbb ilyenkor foglalatot cserélni.
– Akkor most mi lesz?

Munkalap-tanulmányozás. Végül felolvasták, milyen utasítás volt eredetileg ráírva a szerelőnek.
A lényeg: Vigyél ki foglalatokat is és ha nem jó a kintibe az égő, akkor cseréld le.

– Hát, ilyesmi nem volt – tártam szét a kezem.
– Oké – döntött határozottan a nő – Akkor megcsináljuk garanciában.
(A hűtő májusban lesz kétéves. Garancia csak egy évig volt rajta.)
– Rendben. Köszönöm.
– Mikor tud otthon lenni?
– Pénteken 14.00 után.
– Menni fog a szerelő.
– Köszönöm. Viszontlátásra.

A többi már olajozottan ment. 13.45-kör hívott a szerelő, 14.05-kor meg is érkezett. Durván húsz perc alatt szétkapta a hűtőt, kicserélte a foglalatot, belerakta az izzót, világított. József sír.

ps.
Visszaolvasva a két írást, eléggé ironikus, itt-ott cinikus is. Pedig sem az üzlet, sem a szervíz emberei nem érdemelték meg igazából. Úgy értem, voltak homokszemek a fogaskerekek között, de érződött, hogy azért meg szerették volna oldani a problémámat, illetve végül sikerült is.
Szomorú, de ezt nem minden márkaszervízről tudom elmondani.