Ez most egy ajánló. Nemrég rágtam át magam ezen a könyvön… és azt mondom, erősen javasolt darab. (A bejegyzés címe is az egyik vissza-visszatérő gondolat a könyben.)
Egyrészt elgondolkodtató, hogy így visszaemlékezve mennyire nincs ma Magyarországon objektív közéleti média. Nem, a net sem az. A pacák a 2006-os választástól a 2007-es lemondásáig tartó egy évet dolgozza fel – illetve, egy kicsit még többet is – méghozzá az egészségügy szemszögéből. Emlékszem az időszakra (van, aki nem?), volt véleményem a témáról. Mivel nem vagyok egészségügyi szakember, nyilván az írott/elektronikus sajtóból.
Az egésznek köze sem volt ahhoz, mint amit az akkori miniszter most, évekkel később megírt.
Hogy mennyire hiteles? Jó kérdés. Számomra eléggé. A hapsin látszik, hogy elhivatott, látszik, hogy képes rendszerben gondolkodni, hogy átlátta az egészségügyet és hogy széles rálátása volt arra, hogyan oldottak meg konkrét problémákat más országokban. Érvek, tények. Minimális önfényezés, dühöngés helyett keserűség.
Politikailag sem elfogult az írás, megkapja mindenki a magát: az ellenzék is, de a kormány is. (Draskovics külön, mint a legkártékonyabb ember.) (Oké, Kunczét nem bántja. De ennyi még belefér. Meg ha már az SzDSz-ről van szó, halottakról vagy jó, vagy semmit. És azért ne felejtsük el, nekik legalább volt koncepciójuk az egészségügyről.)
Egyik kedvenc hasonlatom. A vizitdíjas népszavazásra azt írta, hogy olyan volt a politika számára, mint amikor az apa lelövi a feleségét, majd végez magával: a gyerekek meg ott maradnak, és értetlenül pislognak(1).
(1) Nej körzeti orvosához időpontot kell kérni. Jelenleg hat hétre adnak. Ha nem lenne keserűen tragikus, akkor azt mondanám, hogy ez egy vicc.
Külön félelmetes a rengeteg szám, a tanulmányok, a vizsgálatok – miközben emlékszem, a sajtó szintjén csak demagóg szájkarate ment végig az egészségügy átalakításáról. Hasonlóan félelmetes volt látni, ahogy az MSZP be volt szarva attól, hogy ‘jaj istenem, nehogy megváltoztassunk valamit’ – a Fidesz meg attól, hogy ‘jaj istenem, ezek nehogy már sikeres EÜ reformot hajtsanak végre’.
Jó helyen élünk.
2010. March 26. Friday at 09:01
Azért a könyv címe többértelmű (lustáknak: “miért lettem antipatikus”) :
– antipatikus: szerintem ránézésre az.
– anti patikus: szerintem ez se rossz értelmezés…
2010. March 26. Friday at 09:03
emellett az egészségügy nem a gyógyításról szól, hanem a pénzről. A gyógyítás az valami más dolog.
2010. March 26. Friday at 10:01
#2:
Pont ezt mondja az írás címe, és pont ez az egyik vezérmotívuma is a könyvnek.
2010. March 26. Friday at 12:08
JoeP: Nem erre gondoltam, mivel ez egy miniszter, kórházigazgató, stb. Talán orvos is.
2010. March 26. Friday at 12:13
Orvos volt. Aztán kórházigazgató lett, majd egészségügyi miniszter, aztán egyszerű politikus. Azaz olyan ember, aki már nem a gyógyítással, hanem a gyógyítás lehetőségeinek megteremtésével foglalkozik. És ez teljesen más. Legalább annyira, mint egy kóder és egy IT manager közti különbség, még akkor is, ha az utóbbi esetleg fejlesztőként kezdte.
2010. March 30. Tuesday at 12:02
Most elbizonytalanítottál.. Én, ha felhívom az orvosom rendelőjét általában kapok időpontot kb. 2 órával későbbre. Akkor ez azt jelenti, hogy nem jó orvos és alig vannak páran a praxisában, vagy túl jó, és már mindenkit meggyógyított?..