Ez most egy ajánló. Nemrég rágtam át magam ezen a könyvön… és azt mondom, erősen javasolt darab. (A bejegyzés címe is az egyik vissza-visszatérő gondolat a könyben.)

Egyrészt elgondolkodtató, hogy így visszaemlékezve mennyire nincs ma Magyarországon objektív közéleti média. Nem, a net sem az. A pacák a 2006-os választástól a 2007-es lemondásáig tartó egy évet dolgozza fel – illetve, egy kicsit még többet is – méghozzá az egészségügy szemszögéből. Emlékszem az időszakra (van, aki nem?), volt véleményem a témáról. Mivel nem vagyok egészségügyi szakember, nyilván az írott/elektronikus sajtóból.

Az egésznek köze sem volt ahhoz, mint amit az akkori miniszter most, évekkel később megírt.

Hogy mennyire hiteles? Jó kérdés. Számomra eléggé. A hapsin látszik, hogy elhivatott, látszik, hogy képes rendszerben gondolkodni, hogy átlátta az egészségügyet és hogy széles rálátása volt arra, hogyan oldottak meg konkrét problémákat más országokban. Érvek, tények. Minimális önfényezés, dühöngés helyett keserűség.
Politikailag sem elfogult az írás, megkapja mindenki a magát: az ellenzék is, de a kormány is. (Draskovics külön, mint a legkártékonyabb ember.) (Oké, Kunczét nem bántja. De ennyi még belefér. Meg ha már az SzDSz-ről van szó, halottakról vagy jó, vagy semmit. És azért ne felejtsük el, nekik legalább volt koncepciójuk az egészségügyről.)

Egyik kedvenc hasonlatom. A vizitdíjas népszavazásra azt írta, hogy olyan volt a politika számára, mint amikor az apa lelövi a feleségét, majd végez magával: a gyerekek meg ott maradnak, és értetlenül pislognak(1).

(1) Nej körzeti orvosához időpontot kell kérni. Jelenleg hat hétre adnak. Ha nem lenne keserűen tragikus, akkor azt mondanám, hogy ez egy vicc.

Külön félelmetes a rengeteg szám, a tanulmányok, a vizsgálatok – miközben emlékszem, a sajtó szintjén csak demagóg szájkarate ment végig az egészségügy átalakításáról. Hasonlóan félelmetes volt látni, ahogy az MSZP be volt szarva attól, hogy ‘jaj istenem, nehogy megváltoztassunk valamit’ – a Fidesz meg attól, hogy ‘jaj istenem, ezek nehogy már sikeres EÜ reformot hajtsanak végre’.

Jó helyen élünk.