Csak rögzítésképpen

Hogy később is emlékezzek, hogyan mentek tönkre a dolgok.

Az ezredfordulóra letisztázódott a politikai paletta: két, közel egyforma erős tömb alakult ki. A 2002-es választáson mindkét fél a demagógiát használta fő fegyverként. Aztán nyert az egyik. Elméletileg ezzel plusz erőhöz jutott, hiszen ő volt hatalmon, de tudjuk, hogy rombolni sokkal könnyebb, mint építeni – így megint beállt egy erőegyensúly. Az egyik bármit is próbált hatalmi pozícióból csinálni, a másik ellenzéki pozícióból gondolkodás nélkül szétvert minden elképzelést. Ez még akkor is borzasztó káros lett volna, ha az egyik főleg értelmes dolgokat akart volna csinálni – de nem így történt. Az egyik egy csomó hülyeségbe kezdett bele, vagy értelmes dolgokba hülyén – a másik pedig csak állt a vártán és mindenre lőtt. Nyolc évünk ment el egy áldatlan belső háborúra. Nyolc év, amikor a világban konjunktúra volt. Az értelmesebb országok éltek is vele és elszáguldottak mellettünk. Mi a könnyen megszerezhető pénzt háborúskodásra költöttük.

Nem is akármennyit. A 2004-es miniszterelnök-váltástól a 2006-os választásokig a politikai célok felülírták a gazdaságit. Az egyik tömb politikailag sikeres lett, nemhogy túlélt, de újra nyert – viszont ennek következtében az ország gazdaságilag letérdelt, komolyan csődközelbe került, a hitelességünk nullára zuhant. De ez se változtatott semmin, továbbra is a politikai harc dominált az országban, a gazdaság, és a szükséges változtatások továbbra is a háttérbe szorultak. Az egyik próbált ezt, meg azt – a másik pedig gátlástalan demagógiával levert mindent. Abban bízva, hogy az egyik – és az ország – hamarosan tönkremegy, ő pedig megjelenik a romokon, mint megmentő és indulhat az újjáépítés.
Úgy tűnt, ez a terv nagyjából be is jön. (Mondjuk a világgazdasági válság is szépen rásegített.) A 2010-es választásokon az egyik tömbnek már a nyomai is alig látszanak. A másik joggal reménykedhetett abban, hogy nála sima lesz az újjáépítés, hiszen nem lesz olyan erős ellenzéke, amelyik – hozzá hasonlóan – mindenhol keresztbe állna.

De a számításba hiba csúszott. Nem vették figyelembe, hogy az országnak – az egyébként rengetegszer lesajnált népnek – elege lesz ebből a háborúból. Nyolc év telt el idióta, frázispuffogtató barikádharcosokkal. Nyolc év frusztráció, miközben a foglalkoztatási szintünk Dominika szintjére süllyedt, valutában történt eladósodásunk a csillagokban, a korrupció szintúgy. Pénznyelő cégek, pénznyelő beruházások mindenfelé. A mai napig mi vagyunk Európa beteg embere. Bármelyik ország köhint egyet, gyengül a forint. Megszokásból. Ilyennek lettünk elkönyvelve.

Egyre több ember váltott. Korábban az emberek egyik felének az egyik tömbbel, a másik felének a másik tömbbel volt tele a töke. Most viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy egyre több embernek a teljes politikai rendszerből lett elege. Nem érdekli őket, melyiknek mennyi volt a sara az egészben, de ezek, akiknek ezt a nyolc év háborút köszönhetjük, ezek tűnjenek el. Lehetőleg a börtönbe.

Ahol igény van, ott jelentkező is akad. Kialakult egy radikális, szélsőséges formáció, mely remekül veszi észre a nyomulási lehetőségeket és nyomul. Látják a problémákat, nevükön nevezik – és ez elég. Az embereket nem érdekli, hogy rossz válaszaik – borzalmasan rossz válaszaik – vannak. Hasonlóan a korai Gyurcsányhoz, az embereknek már az is elég, hogy van valaki, aki látja a problémát.

Így fog felerősödni az országban – jóval az egészséges érték fölé – a radikalizmus. Nem azért, mert annyi lenne a rasszista, antiszemita alak – akikből van ugyan bőven, de láthattuk, ezek korábban is max 5-6%-nyian voltak – hanem azért, mert egy rasszista, antiszemita pártformációnak sikerült a legjobban csatornáznia a politikai elit elleni gyűlöletet. Csatornázná ezt az LMP is, de mivel nem radikálisak, keveseket érdekelnek. Az elkeseredettek többsége vért akar látni, de legalábbis bilincset és láncokat.

Végül az a bizonyos másik tömb szembesülhet azzal, hogy amikor országot akar majd építeni a romokból, akkor egy sokkal demagógabb ellenzékkel fog találkozni, mint amilyen ő volt.

Mi meg azt hisszük, hogy a mostani helyzetnél csak jobb jöhet.

10 Comments

  1. Minden szavaddal a végtelenségig egyetértek.

  2. Nagyon szurkolok, hogy sikerüljön nekik, de ha a Fidesz nem csinálja jól és nem sikerül, akkor kétszer akkora gáz lesz mint most van…

    Értelmes, jól szituált vállalkozó barátom szerint is azt kellene csinálni, amit a jobbik mond.
    A vicces paradoxon pont itt van. Tényleg le kéne csukni a jelenlegi 386 főt a parlamentből a bűneik miatt, és az egyik legnagyobb bűnük, hogy ott tart az ország, hogy egy Jobbik szintű radikális bolondok pártja 20% körüli erő lesz.

    8 év után újra szégyenkezni kell európában, nekünk is lesz Slota féle síkidióta képviselőnk. Nem is kevés.
    Illetve az EP-ben már tavaly óta van.

  3. Korrekt az osszefoglalo.

    Szvsz a valtozashoz az egeszen boritani kene, ha lenne eleg csalodott de aktiv ember, akik egyreszt nem mennek el szavazni, masreszt kepesek eleg -amugy szavazo- embert meggyozni errol. Par honapja meg erosen gondolkodtam egy ilyesfele promo siteon, most mar kb mindegy. Es valszeg meg komolyabb aktivitas eseten is osszecsalnanak a partok egy ervenyes szavazati reszvetelt (ami 25%, es ennyi konzervvel megveheto szegeny embert es idiotat boven talalnak, a szavazatszamlalasi csusztatasokrol nem is beszelve).

    De ez van, amig a nep kb 80%-a el nem kezd komolyan tenni az ervenyes valasztas legalis meghiusitasaert, addig mindig lesz ervenyes “kormany”, akik szepen felosztjak a tortat, mint eddig is. Legalabbis a partok mogott allo, valodi hatalmi struktura nem fogja hagyni hogy ne igy legyen.

    Amugy nem vagyok depresszios, csak realista, szerintem ;)

  4. forrester, mi van akkor, ha 80% otthon marad? Kiírják a 2. fordulót. Akkor is otthon maradnak. Akkor kiírják a harmadikat és annak az eredménye számít. Ezzel nem jutsz beljebb.

    Ha zavar a jelenlegi felállás, ha tartasz attól, hogy nem tudsz kit választani, akkor neki kell állni kopogtatócédulát gyűjteni. Én most az MSzP-n kívül bármelyik kis pártnak szorítok a bejutásért, de félő, hogy ápr. 11-én csak 1 parlamenten kívüli erőből fogok tudni választani.

  5. Józsi, szép összefoglaló. Én mondjuk úgy fogalmaztam volna röviden, hogy az elmúlt 10 évben az egyéni- és pártérdek minden esetben megelőzte a nemzeti és országos érdekeket. És ez így kurvára nincs/nem volt jól.

  6. varanusz,

    Nyilvan valamennyi szavazo mindig lesz. De egy <20% reszvetelbol osszejott kormanynak azert igencsak el kene gondolkodnia hogy mit kene maskepp csinalni, illetve ilyen tamogatottsag mellett mit lehet egyaltalan. Na meg az EU es a tobbi tagallam is igencsak elkezdene rugdosni oket szvsz. Nem latom mi mas lehetne ami kikenyszeritheti a pozitiv valtozasokat (egy kis partnak kell vagy 2-3 ciklus mire szamottevo erohoz jut).

  7. Forrester,

    Természetesen a kis pártoknak nem kell sok idő a megerősödéshez.
    Az 1990-ben 6,5-8,5-10%-ot elért MSzP-nek mennyi idő is kellett a 1994-es 31-45-45%-hoz?
    Vagy a ’90-ben 2-5-9%-os, ’94-ben 1-5-7%-os Fidesznek a ’98-as 28-38%-hoz?

    Forrás:
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Jelenkori_magyarorsz%C3%A1gi_orsz%C3%A1ggy%C5%B1l%C3%A9si_v%C3%A1laszt%C3%A1sok

    A kormány társadalmi támogatottsága csak a köv. választások előtt kérdés, különben nem törődik vele senki 1-2 pulóveres politológuson meg önjelölt zsurnalisztán kívül.

    Az EU meg szerintem leszarja, hogy melyik tagországban milyen kormány is van. Teljesítsük az EU-fele a kötelezettségek egy részét, azt’ annyi. Szerintem.

  8. Ha alacsony szavazói részvétellel alakulna új kormány, akkor azok ugyan úgy leszarnák a választók véleményét, mind a 100%-ot, mint eddig.

    A Jobbik ugyan úgy fog tenni ahogy a többiek, ha a húsos fazékhoz kerül. Azaz semmit.
    Ami a gáz lesz, hogy az általuk felhergelt tömeget nem fogják tudni kezelni, és ha csalódottak lesznek, akkor bizony nem bilincs meg lánc, hanem vér lesz itten.

  9. varanusz,

    Mondjuk akkor ugy, hogy a frissebb kis partokra ertettem, akik be akarnak torni. A nagyok lenyegeben 1-2 cikluson at zuhannak-emelkednek ahogy valtjak egymast, tehat szerintem nem relevans, hogy a kormanyzasuk vegere 10% ala esnek, 4 / 8 ev mulva meg vissza 40%ra.

    Peldaul egy LMP (vagy akar Jobbik) szintu part, meg ha valahogy 30-40%ra is kerul, ugyanugy kenytelen bizonyos koroket megfutni, bizonyos embereket igy-ugy megkenni, penzeket megfelelo helyekre tolni, maskepp loszart nem tudnak majd atvinni. Hiaba all mellettuk 30-40 szazalek, a partok mogott allo emberek es kapcsolatok eleg sokmindent befolyasolnak.

    Es mivel ez utobbin nem nagyon tudsz valtoztatni, ezert marad a valasztas minel inkabb ellehetetlenitese. Ugyan nem oldja meg a problemat, de szvsz egy 10-20%os tamogatottsagu kormany mar nem ugralhat annyira pofatlanul.

  10. Fura, pont úgy értem a leveled, h mindegy, milyen kormány jön és milyen támogatottsággal. Akkor mi értelme a bojkottnak? Hogy az a 20%, aki elmegy, az olyan pártokat szavazzon meg? :) (Bár az elmúlt 3 választás eredménye után nem hinném, h van lejjebb)

Leave a Reply to CsasZ Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading