Day: February 21, 2010

Kresz Géza 001

Mindegy, hogy zöldséget vagy húst veszel,
Ugyanolyan nyomorultul pusztulsz el.

Amikor készülődtünk erre az útra, sokáig ez a halhatatlan, a Fény utcai piacról íródott Balkan Futourist sláger járt az eszemben. Valamennyire érthető is, két, egyenként is lehetetlen projektet vállaltam be egyszerre, irreálisan rövid határidőre, váratlanul meghalt apósom, én pedig összeszedtem minden nyavalyát, melyek élménnyé tehetik a tengerentúli csavargást – és akkor még nem is beszéltem mindenről.

De aztán váratlanul minden kiegyenesedett, már amennyire lehet ilyet mondani. Mindkét projektet jóval a határidő előtt lezártam (a másodiknál akartam pezsgőt is bontani, de annyira remegett a kezem, hogy nem bírtam), apósomat, szegényt, rendben eltemettük, és az indulás előtti estén elállt az orrfolyásom, reggelre pedig elmúlt a torokfájás, a tüsszögés, a hidegrázás, a fogfájás és a hasmenés. Ezzel párhuzamosan szétömlött bennem az a lusta nyitottság, mely minden utazás előtt el szokott önteni. Figyelj nagyvilág, megyek. Ilyenkor hajtogatja össze az ember kényes aprólékossággal az alsóneműit és nyomja ki határozottan az activesync-et a mobiltelefonján.
Jó lesz.

2010.02.10; szerda

Ez még nem az utazás, ez még csak az előkészület.

Határozott meggyőződésem, hogy az online check-in az egy intelligenciateszt. Ha valaki képes túljutni rajta, azt feljegyzik az utaskísérő hölgyek – és mittudomén, lehet, hogy velük kedvesebbek, nekik más űrlapokat kell kitölteniük és egy esetleges balesetnél őket mentik először.

Nézzük az én példámat. Az utazási irodától egy ránézésre értelmezhetetlen kódkupacot kaptam. A járatszám és az időpontok még oké, de pont ezeket nem kérdezi senki sem.
Rögtön ott kezdődik a gond, hogy a járatot a Delta Airlines üzemelteti, de a gépet az Air France adja – és Ferihegyről indul. Meliyk cég weblapjánál kezdjem el?
Delta Airlines. Azon helyből túllépek, hogy a nevet úgy kell beírni, ahogy a fecnin van. Tehát a vezetéknevem PETRENYI, a keresztnevem JOZSEFMR. Így, nagybetűvel. De konfirmációs kódom, az nincs. Szerencsére el lehet menni egy eldugott oldalra, ahol már megenged másik belépési típust is. Hurrá, van köztük e-ticket. Induláskor ugyanis csak ez van.
Legalábbis általában, mert az én papíromon még csak hasonló sincs.
Irány az Air France. E-ticket, gáz. Nincs hasonló szám.

Szerencsére eszembe jutott, hogy ez egy upgrade papír, mert az egyik járat megváltozott. Előkerestem az eredetit – és azon már volt e-ticket szám. Az már megint rutin kérdése, hogy a bevezető E betűt lehagyjuk a kódból. Az az elektronikus jegy jelölése, amikor a konkrét kódot kérik, oda már nem kell. Nicsak, formailag pont passzol az Air France beíróablakába. Hajrá. Nos, nem. Azt mondja, a kód érvénytelen. Egy amatőr ilyenkor végigpróbálná az összes névvariációval, de én már jobban bízom magamban.
Irány vissza a Delta Airlines-hoz. És igen! Ha az eldugott oldalon leveszem az e-ticket kódjából az E betűt, akkor már van a legördülő menüben olyan háromkarakteres kód, amellyel az én jegyem is kezdődik, azaz, ha a maradék kilenc számot írom be, akkor… bent vagyok. Szezám tárulj. Minden, amit szemem, szám kiván: ülésfoglalás, útlevélvizsgálat, poggyászfeladás, online check-in.
Illetve, izé. Ezek beraktak a 30B ülésre és még csak nem is tudom módosítani. A későbbi járatokon tudom állítgatni a helyfoglalást, de ezen nem. Mi a fene. Pedig Nejjel megegyeztünk, hogy egy kettes blokkban ő az ablak mellett akar ülni, én meg a folyosónál. Ugye egy 10+ órás repülésnél ez nagyon nem mindegy.
Egy ideig görcsöltem, de nem és nem engedte. Telefon az utazási irodába. Hát, ők nem. De megadják az Air France számát. Hapi felveszi. Első kérdés:
– Honnan ismerem ezt a számot?
Megmondtam. Jelentőségteljes csend. Az utazási irodának valószínűleg lőttek.
Elmeséltem a sztorit.
– Hát, ez nem Air France probléma, hívja a Deltát.
– Oké, megadná a számukat?
A hapi elegánsan átugrotta a csapdát.
– Inkább kapcsolom.
Kapcsolta.
Ismét elmeséltem a sztorit.
– Igen, sejtem mi lesz a probléma – magyarázta a hapi – a mai new-york-i gép kimaradt, mindenkit átraktak a holnapira, aztán így egyből tele lett.
– Nézze, ez akkor se megoldás. Nekem, mint jegyvásárlónak meg kell adni a választás lehetőségét.
– De ha nincs miből választania?
– Nézzük meg! Nekem csak egy üres kettes ülés kell.
Megnéztük. Volt.
– Le tudná foglalni?
– Azt sajnos nem. Én csak rálátok, de foglalni az Air France-nál lehet.
– Megadná a számukat?
– Igen, persze.
Hoppá, ez egy másik szám. Lassan meglesz az iroda összes titkos száma.

Aztán eszembe jutott, meg se néztem még Nej foglalását. Még az is lehet, hogy pont egymás mellett ülünk, én meg itt feleslegesen nyüzsgök.
Megnéztem. Valószínűleg a repülőgép szárnya, mert egyrészt not assigned, másrészt ezt sem lehet módosítani.

Oké, hívjuk ismét az Air France irodát. Idősebb nő.
Neki is elmeséltem a problémámat.
– Hmm, hmm… nem biztos, hogy lesz olyan szabad hely.
– Helyszámra meg tudom mondani, mely ülések szabadok.
– Az nem jelent semmit.
Még jó.
– Mi a maga száma?
– 30B.
– Az pont ablak melletti. (Hogy a francba lehet a B az ablak mellett?) És szabad is a mellette lévő hely. Jó lesz, ha lefoglalom a kedves feleségének?
– Tökéletes. Köszönöm.

Negyedóra szünet. Újra beléptem – és már 30A van Nejnél.
Oké, online check-in.
Begépeltem az összes adatot. Direkt megkértek, hogy mindent úgy adjak be, ahogy az útlevélben meg van adva – erre nem fogadta el az é betűt. Megadtam mindent, poggyászméretet, vitálkapacitást, tényleg mindent. Majd a finish gombra bökve azt mondta, hogy nekem tilos az online check-in, keressem fel a repülőtéren a személyzetet.
Anyád.
A kelet-európai fátum. Hiába vagyok én okos és intelligens, a nyugatnak továbbra is büdös maradtam.

Na mindegy, ezen nem múlik, szerencsére Ferihegyen gyors a check-in. Legfeljebb nem kerülünk be a gépen a Menza klubba.
Viszont, ugye, látszik a többi repülőjárat is, és lehet széket foglalni. (Összesen négy repülésem lesz és ebből csak egy történik Európán belül, azaz csak egy olyan lesz, ahol nem kell előre helyet foglalni, mert max két órát az ember a poggyásztartóban is kibír.)
Nézzük a New York – Seattle járatot. Ez is hét óra, egyáltalán nem mindegy az ülés. Hoppá, kábé 10 ülés van szabadon, ebből pedig csak egy jó a kényes ízlésemnek. Lefoglalom. Save. Oké. Aztán az összesítésben egy teljesen másik ülés jelenik meg. Mivan? Ezt eljátszottam még vagy tízszer. Nem használt.

Azt hiszem, megérdemlem. Valószínűleg tényleg nem vagyok elég intelligens, kell még lennie valami aljas, piti trükknek, amelyikkel a többi 300 ember lefoglalta a helyét. Nekem nem megy.
Holnap reggel legfeljebb megint felhívom a titkos Air France számot.

Kétlövetű

Éjjel, amikor vége van a műszaknak, két dolog szokott már csak hátramaradni: elmenni a fürdőszobába vécére és fogat mosni, utána pedig bedőlni az ágyba. Ehhez képest az egyik macska rendszeresen a fürdőszoba szőnyegen alszik, a másik pedig az ágyamban.