Temetés után

“Látod, ugye voltak nekünk élményeink.”

Borzasztóan vacak érzés, amikor az ember dobogós helyen van a ravatalban a névsorolvasáskor.

Nem is nagyon tudtam mit kezdeni magammal, csak az emlékeket idéztem fel magamban.

Például amikor a szülők először találkoztak. Amikor apósom beült apám kocsijába és az első mozdulattal rágyújtott. Abban a kocsiban, amelyikbe mi, családtagok, csak kézmosás után szállhattunk be, akkora becsben volt apámnál. Aztán az a rikkantás az esküvő után, hogy hurrá, most már van fiam is! Aztán amikor a szüleimmel együtt lejöttek egyenesbe tenni az életünket, akkor, amikor Nej már bent feküdt a pár napos Dórával a kórházban, én meg az utolsó pillanatban rohangáltam gyerekágyért, pelenkákért, cumisüvegért, meg ilyenekért. (Istenem, a gyerek egy kicsit korán jött, a pénz meg kicsit későn.) Azt hittem meghülyülök, annyi dolgom volt, amikor apósom megragadott és bevezetett a garázsba, rámutatva a garázs közepén álló sóderhalomra, miszerint ezt ő hordta be, mert úgy látja, nincs vermünk, és így nincs hová elrakni télire a zöldséget, répát. Tiszta szerencse, hogy kocsink sem volt. Aztán már megvolt a második gyerek, amikor lejöttek két méhész haverjával, hoztak egy teherautónyi deszkát, pallót, felcuccoltuk a padlásra, nekiugrottak a terasznak és belécezték, este pedig kiültünk a betonkeverő mellé rögtönzött szabadtéri tűzhöz, beszélgettünk, pálinkáztunk, szalonnát sütöttünk. Aztán amikor nekiálltunk szerencsétlenkedni, ketten kottából összerakni egy fóliasátrat… melyet az első nagyobb vihar felszedett, összecsavart. Amikor elmentünk kaptárakat költöztetni az erdőbe és utána az öreg Opelemet csak terepjáró felárért vállalták be a mosóban. Aztán amikor egy nyáron kopaszra lett nyírva mind a két gyerek, és amikor hozzájuk voltak leadva, szolidarításból ő is kopaszra nyíratta magát. És a hajnalokba nyúló beszélgetések odalent a cigarettafüstös konyhában, pálinka mellett, az a sok vasutas- és katonasztori. Élmények. Emlékek.

1 Comment

  1. Kétszer láttam sírni a férjemet életemben,először amikor apám meghalt:-(

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading