Este negyed nyolcra értünk haza. Már messziről gyanús volt, hogy kicsit sokan álldogálnak a házunk körül. Leparkoltunk, kiszálltunk… hát a kerítésünk melletti tűzcsapból ezerrel dőlt a víz. Kész szerencse, hogy a víz nem a ház felé folyt be, hanem inkább az utcát választotta.
Gyors telefon a tűzoltóknak. Hát, ők nem tudják, nem hozzájuk tartozik. Hívjam a Vízműveket. Hogy a francba fogok találni egy este is hívható számot a Vízműnél? Erre a tűzoltó megsajnált, kicsit turkált, majd megadta a 3296020-as számot.
Vízmű. Tűzcsap szétfagyva. Jönnek.
Eltelt egy félóra. Többen is becsengettek, hogy tudjuk-e? Igen, tudjuk.
Pont ott végződik a betonút, ahol a tűzcsap van, a víz folyamatosan a sóderes földútra dőlt. Itt holnap vagy jégpálya, vagy iszapbírkózó-medence lesz.
Újra rácsörögtem a Vízműre. Jönnek, nyugi, pár perc.
Végül 50 perc múlva ért ki a szaki. Megnézte, megvakarta a fejét, elővett egy méteres svédfogót, tekert néhányat.
– Mit tud róla, mi történt itt? – kérdezte.
– Fogalmam sincs. Így volt, amikor hazaérkeztünk.
– Tudjon róla, valaki szórakozott. A tűzcsapnak nincs semmi baja, csak valaki tökig kinyitotta.
Egy ideig döbbentem néztem a faszit. Aztán biccentett, beült a kocsiba és elment.
Egész egyszerűen nem tudom hová tenni az esetet. Most szóljak be megint a rendőröknek?
Recent Comments