A bejegyzés apropója Marci írása.
Távol álljon tőlem, hogy bármi rosszat is mondjak a módszerről. Ha így hívják, hát így hívják. A furcsa nekem az, hogy embereket erre tanítani kell. Működni biztosan tudom, hogy működik az elv, hiszen fiatalkorom óta alkalmazom a technikát. Nekem valahogy természetesnek tűnt, hogy amikor le akarok másolni valamit, akkor pontról pontra másolom le. És ami legalább ennyire fontos, nem figyelem közben az órát. (Az emberek nem csak azt szokták elrontani, hogy egyszerre akarják megfogni a képet, hanem azt is, hogy nem szánnak elég időt a részletek kidolgozására.)
Itt értünk el oda, amikor lelkesen bólogattam a videót nézve. Amikor arról értekezik a hapi, hogy ha sokáig űzzük ezt a jobbféltekés rajzolást, akkor utána sokkal pihentebbek leszünk. Yes. Pont erről írtam korábban itt, illetve ugyanezen rajz ‘kifestésekor’ meg itt. És ugyanezért tetszik az Urban Sketching is – hiszen mi lehet annál pihentetőbb, mint leülni egy városban valahol, nem foglalkozni az idővel, csak rajzolni, rajzolni… aztán továbbsétálni és megint rajzolni? Komolyan tragédiának élem meg, hogy nem hogy erre nincs időm, de legalább 20 rajzötlet kavarog a fejemben – sajnos egyre halványabban – és abszolút semmi időm sincs foglalkozni velük.
De ez már más téma.
Zárásként figyeljük meg, a YouTube milyen diszkréten fejezi ki a véleményét erről az egész jobbféltekés bohóságról:
Recent Comments