Teljesen véletlenül találtam rá erre az oldalra – és ott ragadtam.
Előljáróban közlöm, hogy nem érzek semmilyen egzotikus örömöt, nincs diadalérzetem, de még csak erekcióm sem, ha bepillantást nyerhetek a közelmúlt történelmének disznóságaiba. Például Esterházytól elolvastam a Harmonia Caelestis-t, de az Apuka! kiegészítést már nem. A rendszerváltás idején elolvastam az Arbatot, a Regény Regényét, meg Faludy összes Pokol regényét – és ezzel köszönöm szépen, le is tudtam ezt az időszakot. Nem vagyok az a tipusú ember, aki időt és energiát áldoz azért, hogy utána felforduljon a gyomra.
A fentebb linkelt oldal viszont pitiánerségében nagyszerű. Ráadásul abban az időszakban játszódik, amikor már én is többé-kevésbé felnőttnek voltam tekinthető. Egyetemre jártam – és mint mindenki, én is pontosan tudtam arról, hogy TO Béla (a tanulmányi osztály vezetője, egyébként a fene sem emlékszik már a rendes nevére) fejlett besúgóhálózatot üzemeltet az egyetemisták között. Nyilván néhány emberről sejthető volt – de eszembe sem jutott, hogy nyomozzak utánuk és már most szólok, ha van valaki akkori ismerősömnek ilyen jellegű információja, az tartsa meg magának. Nem akarok tudni róla. Gusztustalan korszak volt és senki sem saját akaratából szállított információkat.
Használati útmutató az oldalhoz:
- Tessék kiválasztani az évszámot.
- Az adott oldalon elindítani a bal felső sarokban lévő hanghátteret.
- Amíg a zene szól, lehet böngészni az egyes jelentéseket Galántai György felforgató tevékenységéről.
2009. November 26. Thursday at 00:07
1988 február 12: “Felfigyelt arra, hogy a lakásban található egy “Comodore” típusú számítógép. Érdeklődésére Klaniczay elmondta, hogy külföldről hozta magával, elsősorban saját munkája megkönnyítése céljából. Kérkedett azzal, hogy a berendezés szövegszerkesztésre is alkalmas.”
Hehe, ekkor már nekem is volt ilyen “ellenzéki” masinám, méghozzá Raid over Moscow-val… Igaz, az érdemes társadalmi munkás kitüntetésem is ebben az évben kaptam… :)
2009. November 26. Thursday at 15:54
A Raid Over Moscow-t én is játszottam, igaz Atarin meg Spectrumon.
JoeP, írod:
“Gusztustalan korszak volt és senki sem saját akaratából szállított információkat.”
A többség nem, de voltak akik igen, merő karrierizmusból áltlában. És ez az ami igazán ocsmány.
2009. November 26. Thursday at 20:11
@libazzoli:
Jó újra hallani rólad.
A Raid over Moscow az egy fix pont volt azokban az években, nálunk is nagyon ment, a G.I. Joe-val együtt.
A többség nem, de voltak akik igen, merő karrierizmusból áltlában. És ez az ami igazán ocsmány.
Ismertem egy ilyen figurát. Nem gusztustalan volt, hanem szánnivaló. Egyrészt félrenevelték, másrészt elég egyszerű agya volt. Ő tényleg komolyan gondolta mindazt, amit a fejébe plántáltak.
Ettől persze még életveszélyes volt.
2009. November 26. Thursday at 23:36
:) Vagyok én, remélem összefutunk majd, mondjuk valami kajak-apropóból.
Fura amúgy, ami a RoM-t illeti, a 65xx-es változatok mennyivel játszhatóbbak voltak a Z80-as átiratoknál. Más játékoknál meg pont fordítva volt.
Erre a “félrenevelésre” kitérhetnél bővebben alkalomadtán. Nagyon szokott érdekelni, kiből miért, hogyan lesz olyan amilyen. Én inkább azokra a karakterekre gondoltam akik pontosan tudják hogy amit tesznek az rossz és aljas, mégis csinálják, mert valamiféle vélt/valós, de alapvetően anyagi természetű előnyük származik belőle.
Az Ötödik pecsét jelenete jut eszembe a témáról:
http://www.videoplayer.hu/videos/play/149258
Itt Latinovits gyönyörűen összefoglalja az önkényuralom mechanizmusának savát-borsát. Ezért tetszik, ahogy fogalmaztál: “nem saját akaratából”.
2009. November 27. Friday at 12:31
Mindenkit nevelnek valahogyan. Ahogy Zappa is elszólta magát: “minden gyermeked ártatlan áldozata mindazon tévedéseknek, amelyekben hiszel”. Rengeteg múlik a szűlőkön, miben hisznek, mennyire nevelik félre a gyereket – hiszen mire a gyerekben kialakul az önálló vélemény, a kritikai készség (ha egyáltalán), addigra már csinált egy csomó hülyeséget, úgy, hogy nem is tudta, hogy az hülyeség. Nálam ilyen ‘beprogramozott’ dolog volt a vegyészmérnökké levés, és ismertem olyan embert, akibe azt programozták bele a szülei, hogy párttag leszel fiam és hasznos tagja a társadalomnak. Mármint az akkorinak.
Akire te gondolsz, az a III Richard tipusú ember (“úgy döntöttem, gazember leszek”) – ilyenhez szerencsére nem volt még közöm. Nekem valahogy mindig csak a hülyék jutottak. (De a mai politikai életben ránézésre elég sok ilyen van.)