Földszag

A földet túrja nap, mint nap és
Trágyadombon hentereg.

Igen, jól sejted, ma megint kertészkedős nap volt. Annyira azért nem bíztam az időben, hogy bringázzak, annyira viszont igen, hogy földet túrjak. Tegnap a kajaknak csináltam meg a helyet, ma pedig irány a dzsungel. Hónapok óta még csak felé sem néztem.

Első tapasztalat: a fene sem gondolta volna, hogy a Verseny utcai piac egy az egyben ki fog költözni Lőrincre. Akkora tömeg volt, hogy a szomszédos kertészet parkolójába csak akkor engedett be a kertészruhás őr, amikor úttörőbecsszóra megigértem, hogy valami növényt fogok vásárolni.

Úgy döntöttem, hogy most az elárasztással fogok bepróbálkozni a kertészek ellen. A karókat ugye kilopták a hajléktalanok, a kicsi cserjéket lekaszálták a kertészek… hát, most ledugtam egy kupacba 3 ecetfát és 4 japán birset. Erre nem mondhatják, hogy bocs, nem vettük észre. Elültettem még 6 tűztövis bokrot is, mert abból is kigyaktak négyet, amikor a záportározót piszkálták. A borbolyák pótlására esélyem sem volt, az átrendezések után beborították sóderrel azt a területet, ahol eredetileg a 3 borbolya növekedett. Végül kidobtam a rododendront (szüp) és beraktam a helyére egy magyalt.

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás

Egy kis büszkeség: megállt egy autró, kiszállt belőle egy férfi és egy kutya. A kutya odacammogott a homoktövis bokromhoz, oldalbapisilte és elindult vissza a kocsihoz. Azért ez nem semmi. A fene tudja, milyen messziről szállították ide ezt a kutyát. Nem hiába, az én homoktövisemnek nincs párja. (Aztán mégsem szálltak be a kocsiba, hanem elindultak a másik irányba.)