Nem mintha vonzanának az elborzasztó jóslatok, de mostanában – magánbeszélgetésekben – sokszor jött elő a mai magyar oktatási helyzet. Erre rímel ez a cikk. Hozzáfűznivalóm nincs túl sok.
ps.
Nem túl régi beszélgetés Barnával.
– Gondolkoztál már azon, felnőttként mivel foglalkoznál komolyabban?
– Hát, izé…
– Vasutas nem lehetsz.
– Akkor az van, hogy… ööö…
– Mely tantárgyak érdekelnek?
– Matek és fizika.
– Tanár sem lehetsz.
2009. September 08. Tuesday at 20:42
Meg gondolom informatikus sem :D
2009. September 08. Tuesday at 21:38
Lesz belőle talán junior MVP? :)
2009. September 09. Wednesday at 13:53
Lotus:
Úgy tudom, ez a tulajdonság nem szerepel a génkoktélban. :-)
2009. September 09. Wednesday at 13:54
Caleb:
Én a magam részéről jól érzem magam informatikusként. Ezt a szakmát már nem érzem annyira reménytelennek, mint a fenti kettőt.
2009. September 09. Wednesday at 19:10
Sejtettem ám, az ember nem lesz MVP, ha nem szereti a szakmát.
2009. September 09. Wednesday at 21:23
http://www.ted.com/index.php/talks/ken_robinson_says_schools_kill_creativity.html
Kishazánkban a tanítás szó alanya hibádzik csupán mikor figyelem terelődik rá…
2009. September 09. Wednesday at 22:21
A tanárságnak még a gondoltaát, kósza ötletét is kiverni a fejéből, még mielőtt az eszébe jutna kimondani. (max. ha megnyerte a lottó ötöst, vagy gazdag és öreg örökösnőt venn nejéül)
2009. September 10. Thursday at 11:48
Gyuzsu:
Amikor az a bizonyos mondat elhangzott, akkor mindketten vigyorogtunk. Nem akar az lenni – pedig magunk között szólva, a tehetsége meglenne hozzá.
2009. September 10. Thursday at 20:35
egyébként szomorú, hovatovább tragikus, hogy manapság leginkább a nem túl gyakran a tanársággal kacérkodó tanítványaimat is cask lebeszélem erről a pályáról. Hogy mi lesz itt, azt megjósolni sem merem…