Igazából ezt az írást június 21-én kellett volna kitennem, rögtön azután, hogy hazaértünk a Tisza-tóról.
Először nem is hittem a szememnek: mintha nem is haza érkeztem volna. Az udvarunk mögötti murvás út, egészen a záportározó kapujáig, teljesen fel volt túrva. Nagyjából a mi kerítésünkkel szemben van egy csatornafedél, onnan vitték tovább a csatornát a város felé. (Bár így utólag úgy néz ki, mintha csak a tározó bekötését alakították volna át.) Félre ne értsd, nem a csatornázással van bajom, hiszen ez egy olyan kerület, amelyikre borzasztóan ráfér a csatornahálózat fejlesztése. Én a melósok hozzáállásától kapok idegbajt. Útban volt három borbolya cserje, ebből az egyik már egészen nagy volt. Eltűntek. Valószínűleg valamelyik hazavihette, mert sehol sem találtam egyiket sem. Útban volt egy tűztövis is, azt szó nélkül kikapták, félredobták. Nem volt útban, de gondolom valamelyiknek megtetszett az éppen mostanában vadul meginduló másfél éves torzsás ecetfa – mert annak még a helyét is gondosan visszagyeptéglázták. Hátha nem veszem észre. Az általam feltört, begyepesített, rendszeresen nyírt pázsitot teherautó parkolónak használták, megsemmisítve rajta minden növényi életet. A két autónyi széles sóderes földútból most egy rövid szakaszon négysávos lett. Tudom, közterület, meg az én kurva nénikémet, hogy miért is foglalkozok ennyit vele – de egy kis odafigyeléssel azért meg lehetett volna oldani, hogy ne tegyék tönkre más több éves munkáját.
Első döbbenetemben felkaptam a fényképezőgépemet és kimentem lefényképezni a pusztítást. A melósok elég hangos röhögéssel fogadtak – viszont egy óra múlva eltűntek a bokrok aljába kihajigált üres sörösüvegek.
Ez volt a maximum, amit a helyzetből ki lehetett hozni.
Ahol a gödröt kiásták és ahol a betoncsöveket lerakták, ott értem a földmunkát. De itt jóval nagyobb területen ment a pusztítás. Komolyan kíváncsi vagyok, hogy az önkormányzat vissza fogja-e parkosítani a terepet, vagy kaptunk egy nagy sártengert turisztikai látványosságnak? Mert hogy én még egyszer nem állok neki megművelni ezt a csíkot, az biztos.
Megérkezéskor a macskahiány sem dobta fel túlzottan a kedvünket. Máskor az udvaron szoktak várni, illetve amint meghallják a kocsi hangját, már szivárognak át a kerítésen, dörgölőznek, várják a simogatást – na meg a nem száraz kaját. Most egy sem volt a környéken. Viszont a kerítés mellett dübörgő munkagépek, nem messze nagy árkok, egy csomó ismeretlen alak, ellopott növények… nem tudtunk nem rosszra gondolni. Első körben a környező fák tetejét néztük végig, hátha csak ijedtükben felmenekültek… de ott sem voltak.
Végül estefelé másztak elő valahonnan. Hatalmas ujjongás fogadta mindegyiket. A legnagyobb az utolsónak szólt. Naná, Picúr. Valószínűleg a legnagyobb öröme Attilának lehetett – pedig még csak nem is tudott róla.
2009. July 01. Wednesday at 11:39
abszolút át tudom érezni a helyzetet,nem sok dolog hoz ki a sodromból,de minden reggel félve megyek ki a kapun ti.nagyon nehezemre esik úriasszonyságom megőrizni a nemtörődöm ,gyökér hozzáállás láttán.szembeszomszéd és párom tíz éve próbálja rendbe tartani az útmentét.rekettyés rendbehoz,faültet,fűnyír abszolute közterületen.csak a hülye nem látja ,hogy nem magától ilyen.társasásház építés mellettünk és nehogy már napon kelljen állni a tragacsaikkal,fűre fel ,bokrot tarol, növényt elvisz (pont mint nálad).5 év az életemből:-(((.
Ez itt Európa, tessékmondani?
2009. July 01. Wednesday at 12:30
Bár a történteket nagyon sajnálom, rettenetesen örülök, hogy a macsekok jól vannak. Hogy olyan sokáig nem írtál róluk, azt hittem, baj történt, és a bejegyzés olvasása közben is eléggé rossz érzésem volt. Örülök, hogy velük legalább minden rendben. Öröm az ürömben.
2009. July 01. Wednesday at 12:39
Hvala! És cserében tragacs kerekét 100-as szöggel kitámaszt elölről-hátulról?
2009. July 01. Wednesday at 13:24
nem jó mert akkor még ott is marad a nyakunkon az autó:-))))meghát lehet ,hogy legközelebb az enyém előtt-mögött lesz egy pár:-(((
2009. July 02. Thursday at 12:04
Nálunk is elvittek a társasházunk elől kb. 20 db kis tuját, darabja van vagy 500 Ft ÁFÁstul, mindenestül – mennyiért adhatta el… Persze a csúnyábbakat otthagyta, de több éjszaka is visszajött…komolyan, gyöngyöt szórni a disznók elé, majd felrobbantam a méregtől! Így kell nekünk, miért nem a TV előtt hentergünk röfögve, Maunika-sót nézve.
Ehhhh.