Vibrátor

Ma megint elmentem orvoshoz, mert tegnap este borzasztó vacakul éreztem magam. Ehhez az akcióhoz csak a fekete műbőr autóstáskámat vittem. Amint beértem a váróterembe, elővettem a mobiltelefont, hogy elnémítsam: és egy pillanatra elgondolkoztam, rajta hagyjam-e a vibrálást vagy sem?

Majd elkezdtem szélesen vigyorogni.

Eszembe jutott egy régi sztori. 2002 nyarán éppen állásinterjúra mentem egy közvetítőhöz. Az ajtó előtt gyorsan elnémítottam a telefont és betettem az autóstáskába. A hölggyel bementünk egy tárgyalóba, én az autóstáskát letettem az asztal szélére.
Beszélgettünk.
Éppen arról akartam meggyőzni a leányzót, hogy miért is engem kellene ajánlaniuk az összes létező informatikai állásukra – amikor megszólalt a telefonom. Pontosabban nekiállt vibrálni az autóstáskában. Na most ez egy békebeli masszív mobiltelefon volt, ha vibrálnia kellett, akkor nem aprózta el: a táska egy-két centis ugrásokkal nekiindult az asztal széle felé. Én nem zavartattam magamat, nyomtam tovább az önmarketinget, aztán mint Gizike az írógépnél, ha a sor végére ért – kling – odafigyelés nélkül mindig visszapofoztam a táskát az asztal széléről.
A legszebb az volt persze az egészben, hogy mind a ketten maximális faarccal próbáltunk úgy csinálni, mintha semmi rendkívüli nem lenne a helyzetben. A csajszi nyomta a kérdéseket, én lelkesen válaszolgattam rájuk – a táska meg makacsul tette, mit érzése szerint tennie kellett.

Ja, az állást nem kaptam meg.

3 Comments

  1. Tanulság? Az állásinterjúztatók is szeretik az egyszerű problémákra az egyszerű megoldásokat.
    – Elnézést, kikapcsolom.

  2. Szerintem beijedt a hölgy… Ha sokat ugrál valaki, lepofozod.
    Ez biztos nem fért bele a cég arculatába.

  3. Nem, az állást azért nem kaptam meg, mert akkor még nem volt egy MCP vizsgám sem,, és a megbízó ragaszkodott hozzá.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading