Mészkénlé

Habár én kaptam fiatalkoromban mindenféle vegyészkiképzést – még kommandósat is – de azért ettől az anyagtól megborzongtam. Pedig elég jól bírom mind a büdös, mind a maró, mind a büdös-és-maró löttyöket.
No, ez egy lemosó permethez való anyag. Bio, meg természetes, meg lebomló – tehát ilyen szempontból mindenképpen természetbarátabb, mint bármilyen szintetikus vegyszer… de ha én lennék a Természet, akkor egyáltalán nem tekinteném baráti lépésnek, ha ilyen trutymót spriccolnának rám.
De sok választásom nem volt. A monilia és a levéltetű ellen harcolni kell, a levéltetvek tavaly még a sapkám csúcsát is lerágták, a monilia meg elvitte az egyik meggyfát… ezekkel nem lehet viccelni. A leanderekből szinte csak a törzsük maradt meg.
Naná, vasárnap, ilyenkor gazdabolt már nincs nyitva – miért is lenne, ugyan, ki a fene szöszmötöl már ilyen szép tavaszi napon a kertjében vasárnap – maradt a Bricostore. Ott viszont csak a subjectben említett mészkénlé volt, a Tiosol-tól. (Na, ha van hely, ahol nem dolgoznék, ez dobogós lenne. Fordítsuk csak le magyarra a nevét: ‘mindenféle kénes oldatok’. Egészségetekre.)
Hozzáteszem, baromira utálok permetezni. Úrkúton még ilyen klasszikus réztartályos hátipermetezőm volt. (Apóstól örököltem.) Egyszer használtam.
Na, az is nagy kaland volt.
Kaptam valami extra erős gyomirtószert. (Amilyen gazos volt az udvar, kellett is rá.)
– Józsikám, ez ki fog söpörni mindent a kertedből! – kapacitált apósom – Mi a vasútnál ezt használjuk a sinek mellett, nincs is ott soha semmilyen gaz. De nagyon vigyázz, a bőrödre ne kerüljön, mert a csontodig bemar.
Így is álltam hozzá, megkevertem a tartályban a cuccot, felvettem egy kidobásra itélt melegítőt, sapka, napszemüveg… aztán hadd szóljon. Éreztem, hogy hideg a hátam… de azt hittem, csak a fémtartály. Hát, nem. Ahogy a műanyagcső becsatlakozott a tartályba, ott eresztett a tömítés, és amint nyomtam kifelé a permetlét, az úgy spriccelt bele hátul a nadrágomba is. Egy idő után rájöttem, mi történik, de szerencsére nem vagyok pánikolós alkat. Gondoltam, ha ez az anyag annyira veszélyesen marna, akkor már csak megéreztem volna, szóval végigpermeteztem így az udvart.
Csak a végén jöttem zavarba. Addigra már permetlében tocsogtam, de totálisan. A melegítő felsőm, az alsóm, alatta a lengemagyar, a zoknim, a cipőm… gyakorlatilag mintha ruhástól fürödtem volna a Balcsiban. Így biztosan nem mehetek be a házba – gondoltam – a garázs meg nem volt nyitva. A vége az lett, hogy ledobtam magamról mindent és pucéran sétáltam előre, bízva abban, hogy senki nem jár éppen az utcában. Nem járt.
Többet elő sem vettem. Mármint a permetezőt.

Itt, Pesten már egy kicsi, kezelhető, ötliteres műanyag permetezőm van. Időnként még ez is sok.

Délután bekevertem a koktélt a permetezőbe, felpumpáltam… és eldurrant a pisztoly csatlakozója, lerepült a fej. Rávetődtem, a kilövő vízsugár ellenére visszagyömöszöltem… és csak ekkor néztem körbe, mi is történt. Rólam vastagon csorgott a halványbarna, irgalmatlan büdös folyadék. De nem csak rólam: beterítette a házfalat, a földet, a füvet, a fenyőket… de leginkább engem. Mint a híg fos. Nem is csodálom bakker, hogy ilyen hatásos a szer: ha én levéltetű lennék és ezzel borítanának nyakon, sértődésemben a világból is kivándorolnék.
Ennek ellenére végigmentem minden növényen. A kritikus állapotúakon kétszer is. Később megtaláltam a szórakozást is a szituációban: figyeltem a kirándulók arcát. Ugye kijöttek ide a városszéli parkerdőbe egy kis friss levegőt szívni… aztán beletüdőztek egyet ebbe a kénhidrogénes, merkaptános ájerbe. Csak úgy néztek körbe, zavartan. Időnként meg egymásra.
Még a kölykök voltak a legőszintébbek:
– Apu, itt szarszag van!
– Ne foglalkozz vele fiam, biztos a tóból jön.
Aha – bólogattam és csak nyomtam tovább a gombot.

Végül csak körbeértem. Kimostam, elpakoltam az eszcájgot. Felsétáltam az emeletre. Lányom éppen a macskák seggét szagolgatta, vajon melyik szart be.
– Befejeztem a permetezést – közöltem Nejjel.
– Ügyes vagy – reagálta le, oda sem figyelve.
– Hallod, ez egy elég durva anyag volt.
Az orra itt kapta meg az első ütést.
– Te vagy ilyen büdös?
– Nem, hanem a permetlé – kértem ki sértődötten.
– Ja, akkor ne is vizsgáljam a macskákat? – csapott a fejére a nagylány.
– Hát, ne – vigyorogtam vissza, miközben ledobtam magamról a melegítőt.
– Ezt itt akarod tárolni? – akadt ki Nej.
– Csak addig, amíg fel nem hajtod a másik melegítőm szárát.
– De ez itt fog bűzölögni addig!
– Most mondd, hogy nincs tehetségem a motiváláshoz.
A végét nem hallottam, mert gyorsan bevettem magam a fürdőszobába.

És most már késő délután van, a nap már elbújt az erdő mögött, de azért még átsüt a fák között. Vasárnap délutáni csend van. A kertibútorok kikerültek a teraszra, lehet élvezni a tavaszt, a friss levegőt.
Pontosabban, lehetne.
Tényleg kiváncsi vagyok, ez a természetbarát anyag mennyi idő után bomlik le.

10 Comments

  1. Szia,

    Azt hiszem én segítettem beazonosítani a moníliás meggyfádat, úgyhogy érzek egy kis felelősséget a szarszag miatt:). Szóval:

    1. A rügypattanás utáni permetezést nem nevezzük télvégi lemosónak. Kb. 2-3 hetet késtél vele. Jobb mint a semmi, de akkor rosszabb mintha március elején ledrótkefézed, majd olajos, kénes, rezes kombóval lemosod.
    2. Előzőből következik , hogy kombinált szerrel jobban jársz, egyrészt nem büdös, másrészt nem kell kutyulnod, vagy kétszer permetezned. Én a Vegesol eReS-t szoktam javasolni, de van alternatívája ha nem tetszik.

  2. Mindig okosodik az ember. (Csak a kert pusztul lassan bele.)

    Utánaolvastam.
    http://www.kertpont.hu/index.php3?menu=cikk&cikkid=376

    Ez alapján úgy tűnik, hogy az én Tiosol oldatom csak gombákra és lisztharmatra jó. Azaz pont a legnagyobb ellenségre, a tavaly irgalmatlanul elszaporodott levéltetvekre nem.
    Akkor most… mi van? Rohanjak neki a növényeknek még valami olajos permettel is? (Ezt utálom egyébként a legjobban a vegyszerekben. Kismillió van és nincs egy olyan eligazító térkép, hogy mihez, mikor, mit. Ősz végén, tél elején is permeteztem, mint az őrült, de lehet, hogy nem jó szerekkel. Pedig szaküzletben kérdeztem meg. A leander mégis belehalt télen. Eh…)

  3. Én két hete mostam le a kis fáimat valami olajos lemosóval. Nálunk a Hermes-ben nagyon rendesek és mindig korrektül tájékoztatnak. Az is igaz, hogy vasárnap zárva és hétköznap is csak akkor dolgoznak, amikor én.

    BTW szomszédom kertész és ő azt mondta, hogy ha már nagyon rügyezik a fa, akkor nem illik lemosni.

    Más: A facsemeték megmetszésére viszont kb. most van az utolsó időpont (felváltva 2/3, 1/2 hosszban, hogy jól tudjon terjeszkedni). És a barackát tilos levirágzás előtt vágni!

  4. Off: Szét röhögtem magam olvasás közben, Tomi meg itt szenved mellettem, mert épp előad egy Live Meeting session-ben.

  5. Monilia ellen : eloszor mikor elkezd a meggyfad viragrugyekbe borulni masodszor amikor teljes viragba borul s vegul harmadszor amikor elkezd intenziven hullani a viragszirom javasolt a Topaz nevu szer. Ampullas kiszerelesban kaphato 1 amp. 10 l vizhez.
    Hasznalhato oszi, kajszi korte cseresznye alma fara vmint leanderre is monilia ellen

    Udv

    SzG

  6. Metszés… csupa friss fám van, egyelőre nem aktuális. (Talán a cseresznyét fogom visszavágni, állítólag első évben kényszeríteni kell arra, hogy gyökérre gyúrjon.)

  7. BTW, Tomi már tud járni?

  8. sztupi,

    Kösz. Kipróbálom a cseresznyefán. Viszont leandernél hogyan értelmezed az intenzív virágzást?

  9. ott nem :-) amikor permezetem a faimat akkor a leander is kap, felteve ha nem fagy meg mint az idei telen

  10. Aha. Ma is bent volt. A sírkövére az vésik majd, hogy “itt sem nyugszik”.

Leave a Reply to sztupi Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading